A júniusi adat a szakembereket is meglepte, hiszen mindenki arra számított, hogy túljutottunk az inflációs csúcsponton. Erről már márciusban is szólt a fáma, s azóta folyamatosan azt halljuk, hogy már túl vagyunk a nehezén, most már csak egy picit kell kibírni, s aztán már fellélegezhetünk. Egyelőre az adatok nem támasztják alá a derűlátó várakozásokat. Az infláció 0,1 százalékos növekedése jelentéktelennek tűnhet ugyan az előző hónaphoz képest, mégis aggasztó. Mint mindig, amikor drágulásról van szó, s különösen akkor, ha nem tudjuk, hogy a jelenlegi felszálló ágnak mikor lesz vége.

A növekvő inflációval nemcsak az a gond, hogy egyre többet kell fizetnünk a boltban, hanem a rendkívül magas jegybanki kamatszint leszállítását is megakadályozza. Ez azt jelenti, hogy a magyar vállalkozások nehezebben jutnak hitelhez. Mint ahogy az uniós forrásokban sem dúskálnak akkor, ha a brüsszeli pénzek jelentős részét elviszi a 4-es metró egyre költségesebb beruházása meg az építőipari multik.

Tény, hogy a külföldi nagy cégek hazai leányai kapják meg az uniós tendereken nyert forrásokat, tehát itthon adóznak utánuk, ami megnyugtató lehet a kormányzatnak, de csekély vigasz a hazai kis- és középvállalkozásoknak. Ezek a leányok ugyanis a tapasztalatok szerint igen fukarok a magyar alvállalkozókkal, és szinte éhbérért foglalkoztatják őket. A kontinens nyugati felén a hasonló felállás elképzelhetetlen, ott hetven-nyolcvan százalékban hazai cégek viszik el a pályázati pénzeket. Mégsem mindegy, hogy miként írják ki ezeket a pályázatokat. Mint ahogy az sem, van-e az adott országban egy kizárólag a kis- és középvállalkozások fejlesztését, támogatását célzó program.

A magyar vállalkozások felett folyamatosan ott lebeg a fizetésképtelenség Damoklész-kardja, az üzleti életet fojtogatja az állandósuló forráshiány. Ebben a helyzetben sokan nem fizetnek. Vagy azért, mert nem tudnak, vagy azért, mert nem akarnak. Elterjedt az a gyakorlat is, hogy csak a felét fizetik ki a kialkudott összegnek. Mondvacsinált indokokkal kötnek bele hibákba, hogy ne lehessen rajtakapni őket. De sokan nem is bajlódnak az indokok keresésével: felszámolják az egyik cégüket, és a vagyonát átmentik egy másikba. Nyugaton, ha valaki egyszer csődbe visz egy vállalkozást, egy időre kiírja magát az üzleti életből. Ez volna nálunk is a követendő példa, de ha betartanák, akkor a fél ország munkanélkülivé válna.

Magyar Hírlap


fidesz.hu