A szervezeteknek a távolmaradáshoz ugyan joguk van, ám magatartásukkal a beilleszkedés fő akadályára mutattak rá: a befogadó ország jogrendjének megkérdőjelezésére.
Németországban a 83 milliós lakosság mintegy 9 százalékát,7,5 millió főt tesznek ki a külföldiek. Ezen belül a török népcsoport a legszámosabb (2,6 millió). Velük van a legtöbb probléma, mivel egyes városokban mára valóságos török negyedek alakultak ki. Az itt élők alig mozdulnak ki szűkebb lakóhelyükről, egymás között csak törökül beszélnek; a gyerekek nem járnak óvodába, anyjuktól, testvéreiktől csak török szót hallanak. Az iskoláskort elérve kiderül róluk, hogy szinte nem tudnak németül; emiatt felkészítő tanfolyamra kell beíratni őket, hogy egyáltalán megértsék az első osztály tananyagát. Ez pedig kiváló táptalaj a párhuzamos társadalom kialakulásához, egyúttal elvágja az utat a fiatalok szakmai képzése, továbbtanulása előtt. Aki nem tud jól németül, az nem viheti többre munkanélkülinél, drogfutárnál, jó esetben segédmunkásnál.

A Schröder-Fischer kormány zsákutcának bizonyult, a multikulturális társadalom spontán létrejöttét hirdető és pártoló laissez-faire politikájával szakítva Angela Merkel kancellár kabinetje fordulatot kezdeményezett ezen a téren. A változás nem merül ki abban, hogy az illetékes ombudsman titulusa már nem Ausländerbeauftragte ("külföldiek megbízottja"), hanem Integrationsbeauftragte ("integrációs megbízott"). Korábbi makacs tagadás után a konzervatív pártok (CDU/CSU) elismerték, hogy Németország bevándorlási célország lett. Hosszú vajúdás után a parlament mindkét háza elfogadta a bevándorlásról szóló törvényt, amellyel az ellenzék egy része is egyetért.

A kormány július 11-én csomagtervet hagyott jóvá a "migrációs hátterű" egyének beilleszkedésének előmozdítására. Az évi 750 millió eurós pénzalap 400 projekt finanszírozását szolgálja, köztük 10 ezer szakmunkástanuló képzését és a beilleszkedési tanfolyamok (egyénenkénti) óraszámának 600-ról 900-ra történő emelését.

Mindez nem hatott meg három török szervezetet, amelyek lemondták részvételüket a csütörtöki kerekasztal fórumon. Hangadójuk, Kenan Kolat, a Németországi Török Közösség 48 éves elnöke főleg azt kifogásolta, hogy a bevándorlási törvény "diszkriminálja" a törököket. Családegyesítés, illetve házasság okán történő bevándorlás esetén ugyanis nem minden náció esetében követeli meg a beutazó családtag(ok)tól a német nyelv ismeretét. A török (libanoni, iraki, stb.) állampolgárok ebbe a kategóriába esnek, míg kanadai, japán vagy koreai személyek esetén nincs szükség igazolt némettudásra.

Kolat felháborodását visszhangozva a csütörtöki török lapok címlapjukon "Düpedüz irkcilik" (Burkolt rasszizmus) szalagcímmel tudósítottak a berlini fejleményekről. Egy kölni döner büfé tulajdonosa pedig az ARD televízió kamerája előtt így fakadt ki: a bolgároktól, akik egy szót sem tudnak németül, és csak mutogatással képesek megértetni magukat, nem kérnek nyelvvizsga papírt, tőlünk törököktől viszont igen! Hát mi ez, ha nem diszkrimináció?

Bár német politikus száját ez a szó nem hagyta el, egyértelmű, hogy a törvény célja éppen a szűrés, a gettósodással fenyegető török és arab közösségek külső utánpótlásának elvágása volt. A másik cél az iszlám vallásúak körében szokásos kényszerházasságok megelőzése: német földön élő török férfiak sokszor "hozatnak" maguknak Anatóliából 14-16 éves menyasszonyt, aki nem is ismeri jövendőbelijét. Az ilyen házasságok sokszor végződnek tragédiával: a fiatalasszony fellázad, beleszeret másba, amit rokonai (gyakran az apja vagy fivérei) gyilkossággal torolnak meg, helyreállítva "a család becsületét". Az új törvény 18 évre emelte föl a bevándorló házastársak alsó korhatárát.

Túllépte már ezt a kort a csinos Zeynep Balazümbül, aki július eleje óta naponta látható a különböző német tv-adók hírműsoraiban. A 21 éves berlini joghallgató a DeuKische Generation nevű civilszervezet egyik legaktívabb tagja. Céljuk a kölcsönös előítéletek felszámolása, a németországi törökökről kialakult kép javítása. (A deukisch jelző a deutsch és a türkisch szó "házasításával" jött létre.) Balazümbül csodálatos lehetőségnek nevezte a kerekasztal fórumot, finoman bírálva a bojkottot hirdető török szervezeteket. "Ha megmakacsoljuk magunkat, ha távol maradunk egy fontos egyeztetésről, attól a törvény még nem fog megváltozni" - nyilatkozta a ZDF televízióban.

Ez az alapvető különbség a fiatal (részben már német földön született) és az idősebb törökök között. Kolat és elvbarátai (tévesen) azt hiszik, hogy a 83 milliós német társadalmon belül az általuk képviselt egymillió ember diktálhat a túlnyomó többségnek - mutatott rá a Hessischer Rundfunk kommentátora (A bojkottot a Hannoverben élő Seyran Ates török jogásznő is gyerekesnek, értelmetlennek minősítette az ARD tv-nek adott interjúban.)

A Frankfurter Allgemeine Zeitung meglátása szerint a kerekasztaltól távol maradó török szervezetek arról adtak tanúbizonyságot, hogy nem hajlandók a beilleszkedésre. Ők azokat a csoportokat képviselik, akik nem az integrálódás kedvéért jönnek Németországba, hanem hogy az otthoninál jobb körülmények között élhessék tovább a maguk én-központú, igénytelen életét - gettókban és párhuzamos társadalomban.

Az integrációt több irányból meg lehet közelíteni, ám a beilleszkedés mindenekelőtt egy dolgot jelent: a befogadó ország alapvető jogrendjének elfogadását, vagyis a parlament által hozott törvények tiszteletben tartását. Azok ugyanis mindenkire vonatkoznak, aki az adott országban akar élni - hangzik a német sajtó egyöntetű véleménye a bojkottálókról.

MTI- fidesz.hu