Nézzük a száraz tényeket. 2007. július 19-én, csütörtökön a mordvinföldi Szaranszkban találkozik egymással Vlagyimir Putyin orosz elnök, Tarja Halonen finn elnök és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök. A találkozót a finnugor népek fesztiváljának keretében rendezik meg, ezért finnugor csúcsnak szánják. A megbeszélésre azonban nem hívják meg a harmadik legnagyobb finnugor nép, az önálló államot alkotó, európai uniós és NATO-tagállam Észtország elnökét. Mint tudjuk, Észtország és Oroszország között az elmúlt időszakban heves viták alakultak ki. A "hanyagolást" az elmúlt napokban rendkívül élesen tette szóvá Marko Mikhelson, az észt parlament európai ügyek bizottságának elnöke, gondoskodva róla, hogy az észtmentes finnugor csúcsra odafigyeljen a nemzetközi közélet.

Észtország elszigetelése

Érdemes megvizsgálni a csúcs létrejöttének előtörténetét. Eredetileg egy finn-orosz csúcsot bővítettek ki, de csak Magyarországgal, finnugor találkozóvá. És akkor elérkeztünk az első dilemmához: amikor Moszkva Finnországgal és Magyarországgal finnugor csúcsot szervez Észtország nélkül, akkor szemei előtt a finnugor népek kulturális örökségének megerősítése lebeg, vagy pedig a kis Észtországot akarja a diplomácia útján elszigetelni, megalázni és móresre tanítani? Valami azt súgja, hogy a második a cél. Talán nemcsak én gondolom így, sőt a magyar külügyminisztériumban is kell, hogy legyenek, akik megfejtették ezt a nem túl bonyolult stratégiát. Legalábbis erre utal, hogy a magyar parlamentben a Külügyminisztérium államtitkára egy kérdésre válaszolva jó előre magyarázkodásba kezdett, és "megnyugtatott" mindenkit: a minisztérium a félreértések elkerülése végett szakállamtitkári szinten konzultálni fog a találkozó előtt Tallinnban. Észt rokonaink és barátaink, EU- és NATO-szövetségeseink egy ilyen "bátor" gesztus és önzetlen szolidaritás láttán bizonyára nem győznek hálálkodni.

De azért mégsem ilyen tréfás a helyzet. Nem, mert Magyarország megint eszköz. Önkéntesen eszközévé válik egy olyan stratégiának, melynek célja megosztani az Európai Uniót és a NATO-t. Moszkva mostanság úgy értékeli, hogy stratégiai céljainak eléréséhez érdeke egy gyenge EU és NATO, s ezért egyeseket olykor fölemel, másokat máskor eltaszít, de a lényeg a megosztás. De mielőtt megharagudnánk Moszkvára, szögezzük le: mindez nem volna elérhető, vagy nem volna elérhető ilyen könnyen, ha nem volnának hozzá partnerek. De partnerek vannak. Gondoljunk csak arra a Gerhard Schröderre, aki az egyik héten még Európa legnagyobb gazdasági hatalmának Egyesült Államok-ellenes és oroszbarát vezetője, a másik héten pedig a Gazprom egyik vezetője. De van olyan kormány is, amelyik valahogy mindig részesévé válik ennek a libikókának. És ez a kormány Gyurcsány Ferenc kormánya.

Egyértelmű sorozat

Vegyük csak sorba. Oroszország befolyását leginkább energetikai beruházásaival akarja megnövelni. Ezért létérdeke, hogy meggátolja azokat a biztonságpolitikai megfontolásokon alapuló projekteket, amelyek a sérülékeny közép- és kelet-európai régióban lehetővé tennék alternatív energiabeszerzési útvonalak kiépítését. És ebben a helyzetben ki volt az a miniszterelnök, aki egy március 13-i nyilatkozatában álomnak minősítette az Európai Unió projektjét és az orosz Kék Áramlat mellett tette le a voksát? Gyurcsány Ferenc. Öt szuverén NATO-tagállam, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Dánia, Lengyelország és Csehország úgy dönt, hogy egy létező biztonságpolitikai vákuum betömése végett rakétavédelmi rendszert épít ki oly módon, hogy felajánlja a NATO-nak. Moszkva, bár katonai szakértők egyértelműen levezetik, hogy katonailag ez Oroszországot nem fenyegeti, mégis tiltakozni kezdett. És ki volt az a miniszterelnök, aki a Moscow Newsban kétségbe vonta a rendszer szükségességét? Gyurcsány Ferenc. Londonban meggyilkoltak egy orosz disszidenst, aki mellesleg brit állampolgár volt. A brit nyomozás elvezetett egy orosz ügynökhöz. A kiadatási kérelemnek Moszkva nem kíván eleget tenni. Ekkor Nagy-Britannia közös EU-nyilatkozatot akart, elvégre, ami megtörtént Londonban, az máshol is megeshet. Melyik miniszterelnök külügyminisztériuma volt képtelen hetekig választ adni az EU- és NATO-szövetséges Nagy-Britanniának? Gyurcsány Ferencé. Észtország, mint szuverén EU- és NATO-tagállam, fővárosának főteréről egy temetőbe helyezett át egy szobrot. Válaszul Oroszország betört az észt kormányzat számítógépes rendszerébe, leállíttatta a vasúti kőolajszállítást, ostrom alá vonta az ország moszkvai nagykövetségét, és embereket bujtott fel tallinni randalírozásra. Melyik miniszterelnök külügyminisztere beszélt a kialakult helyzetben az észtek felelősségéről? Gyurcsány Ferencé. A koszovói helyzetre kidolgozott Ahtisaari-terv elakadni látszik az ENSZ BT-ben Oroszország vétója miatt. Ki az a miniszterelnök, aki a kérdésben semmi értékelhetőt nem mondott? Gyurcsány Ferenc. A NATO-ban alapvető követelmény, hogy a közép- és kelet-európai tagállamok titkosszolgálataiban folyamatosan csökkenteni kell a múltból örökölt szovjet titkosszolgálati jelenlét biztonsági kockázatát. Ki az a miniszterelnök, aki a nyugdíjból a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetésére hoz vissza egy olyan "öreg harcost", aki 1982 és 1987 között a moszkvai Dzserdzsinszkij Akadémián tanulta a szakmát? Gyurcsány Ferenc.

Önként és dalolva

Nos, ebben a sorban helyezhetjük el a mostani csúcson Magyarország részvételét. Igen, Magyarország önként és dalolva részt vállal Észtország elszigetelésében, megalázásában, és így megint ott tartunk, hogy egy EU- és NATO-tagállam kijátszásával sikerül csökkenteni a nemzetközi szervezeteken belüli kohéziót. Mindez pedig éppen ezeknek a nemzetközi szervezeteknek a hatékonyságát csökkenti, nevezetesen az EU-ét és a NATO-ét, melyeknek működőképessége korunk kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatainak előfeltétele, hovatovább a magyar állampolgárok biztonságát és életszínvonalát hivatottak biztosítani. Tévedés ne essék. Egy érdemi magyar-orosz csúcs mindig üdvözlendő, mert érdekünk a jó viszony Oroszországgal. Mint ahogyan semmi kivetnivaló nem volna abban, ha a magyar, a finn és az orosz vezető megbeszélést folytatna. A probléma az, ha e három ország egy észtvezető-mentes finnugor csúcsot hoz össze, mert az már túlmegy a kapcsolatépítésen és a finnugor népek identitásának és érdekeinek a védelmén.

Illúziónk ne legyen, Gyurcsány Ferenc ezzel a lépésével tovább mélyíti azt a folyamatot, amely beárnyékolja Magyarország euroatlanti arculatát. És ha egy a kormányhoz közel álló napilap vezércikkben ismét a Fidesz "nemzetközi lejárató kampányáról" fog értekezni, talán érdemes az újságírót már most figyelmeztetni, mi vitte bele ebbe a helyzetbe Gyurcsány Ferencet, A "gonosz" Fidesz? Nem. Jó esetben Gyurcsány Ferenc szűk látókörű hiúsága, mely párosul az általa szétvert külügyi igazgatás immunrendszerének megszűnésével. Rossz esetben viszont a tendencia nem a véletlen műve, hanem fel van építve. De ebbe még belegondolni is rossz, mert akkor jóval nagyobb a baj, mint gondolnánk.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke

fidesz.hu