Járai Zsigmond, az MNB volt elnöke könyvet ír, előadásokat tart, tanít. A Civil Akadémián tartott előadása után kereste meg a Magyar Rádió riportere

- 30 évet töltöttem a pénzügyekben, és arról született egy könyv, egy visszaemlékezés, hogy milyen volt a tőzsdealapítás, milyen volt a Pénzügyminisztériumban, a Nemzeti Bankban. Saját szakmai életemről is szól valamelyest. És dolgozgatok is - egy új pénzintézetet szeretnék létrehozni. Ha minden jól megy, az is majd talán jövőre elindulhat majd.

- Most, hogy már civil, megengedőbb egy kicsit a véleménye a gazdaságról, vagy épphogy kritikusabb, mint jegybank elnökként volt?

- Attól félek, hogy inkább a kritikusabb oldalra álltam át. Úgy látom, hogy rossz állapotban van a magyar gazdaság, és sajnos rossz irányba is halad. Folyamatosan csúszunk lefelé. El is mondtam a Civil Akadémián is, hogy ez a Medgyesi és Gyurcsány-kormány rossz gazdaságpolitikájának a következménye, hogy a magyar gazdaság ilyen helyzetbe került. Ebből nagyon nehéz lesz kijönnünk.

- Mi benne a rossz? Ezt azért is kérdezem, mert éppen a héten volt, hogy Almunia biztos is pozitív véleményt mondott a stabilizációs program eddigi eredményeiről.

- Én úgy látom, hogy nem kell bedőlni az Európai Unió véleményének. Ők egy szemszögből nézik, és ez kétségtelenül pozitívum a mostani úgynevezett konvergencia programban, hogy az államháztartás hiánya lényegesen lecsökkent. Ez az Európai Unió elvárása. Ez önmagában jó, csak nem biztos, hogy előreviszi a magyar gazdaságot. Nem a túlzott állami kiadások csökkentésével, hanem inkább az adók növelésével kerül jobb helyzetbe az államháztartás egyensúlya, és attól félek, hogy amikor majd 2009-ben vagy 2010-ben újra választások lesznek, akkor újra felpörgetik a költségvetés kiadásait. Tehát nem kinövekedünk a rossz helyzetből, hanem adóbevételek növelésével, a vállalkozások és az emberek sanyargatásával hozzuk valamelyest helyre, amit utána nem lehet majd fenntartani. A gazdaságpolitikai vízió vagy gazdaságpolitikai program teljes mértékben hiányzik Magyarországon. A Balti-országok, de még Szlovákia, Románia, Bulgária is egy teljesen más utat járnak be és sokkal modernebb gazdaságot építettek ki az elmúlt években, mint mi.

- Az Ön előadásának része volt az eladósodottság is. Általában nézve az eladósodottságot, az lehet pozitív is? Lehet egy jó gazdaságpolitika része is az eladósodottság?

- Ha engem kérdez, akkor nem. Úgy gondolom, hogy az államnak nem kell eladósodnia. A vállalkozások persze eladósodhatnak. Az államnak nincs vállalkozási funkciója, tehát pont az lenne a modern államnak a lényege, hogy az állam szociális és biztonsági, és az egész gazdaságot működtető jogszabályokat hozzon létre, ilyen funkciói vannak, míg a gazdaságot szabadon hagyja. Nagyon sokan mondják - nem csak Magyarországon, más országokban is -, hogy jó az, ha az állam felvesz hiteleket, majd jól befekteti őket. Nálunk is ez volt az ideológia a 70-es, 80-as években. A 70-es években elkezdtünk adósságot felvenni, amikor az olaj árrobbanás hatásait akartuk kivédeni. Miközben Európa, vagy Nyugat-Európa az egész gazdasági szerkezetét egy energiatakarékosabb szerkezetre állította át a magas olajárak miatt, addig mi hitelfelvétellel finanszíroztuk a magas olajárat, és a magyar gazdaság rossz szerkezete továbbra is fennmaradt. Akkor kerültünk bele először az adósságcsapdába, és a 2000-es években másodszor, hiszen 1990-ben, a rendszerváltáskor a bruttó hazai terméknek nagyjából 80 százaléka volt a teljes adósság, és azt 2000-re sikerült 52 százalékra csökkenteni. Ez az 52 százalék most újra 70 százalék közelében tart. Másodszor viszont a Medgyesi, Gyurcsány-kormány felelőtlen gazdaságpolitikája vitt bele bennünket.

Az adósság nagy része egyébként most már kamatteher. Magyarország tipikus adósságcsapdában van, amikor az adósságunk kamatait is adósságból fizetjük. A kamatok fizetéséhez is újabb hiteleket veszünk fel. Az államadósság nagyjából 80 milliárd dollár. Ennek, talán ha 25 százalékát felhasználtuk akár fogyasztásra, akár beruházásra, a döntő többség az a folyamatosan halmozódó kamatteher volt. Ez a legdurvább és legrosszabb adósságcsapda, amiből nagyon nehéz kikerülni. Az én számításaim szerint, a dolgozó, Magyarországon foglalkoztatott 4 millió embernek nagyjából 2-3 évig ingyen kellene dolgoznia ahhoz, hogy visszafizessük az adósságot. Tehát semmilyen fizetést nem kapnánk 2-3 évig, akkor tudnánk kijönni ebből az adósságcsapdából. Így, hogy közben még fizetést is kapunk, így azt gondolom, hogy 20-30, vagy akár 50 évet is igénybe vehet. Egy jó gazdaságpolitika esetén.