Az unió adóügyi biztosa az Info Rádió Arénájában beszélt az évek óta rendszeresen előkerülő ingatlanadóról. A szocialista "gumicica" a felejthetetlen Bokros Lajos pénzügyérsége idején lett a magyarok mumusa.
Bejelentése abba a kategóriába tartozik, amit még a szocializmus alatt eszelt ki az akkori, kedvenc időtöltését tekintve leginkább már akkor is válságkezelést kedvelő reform-kommunista elit.

Akkoriban bevált technikává vált valami rémes lépés, mondjuk nagyon magas áremelés bejelentése. A lakosság szépen csendben "ugrott egy hátast". Szépen csendben, mert akkoriban még éveket lehetett kapni egy nyilvános "ruszkizásért", vagy egy "büdöskomcsizásért".

A nyolcvanas években a jó magyarok egy-két hónapig szokták a cumi gondolatát, egyre csendesebben morogva. A valós intézkedés aztán jóval kisebb mértékű lett, mint amit lebegtettek.
Ettől voltunk mi a legvidámabb barakk lakói.
Madarat lehetett fogatni velünk, ha a suttogó propaganda 100 százaléka helyett, csak 40 százalékkal emelkedett: a hús, a cukor, vagy bármelyik alapvető élelmiszer ára.

Innen a deja vu érzés.
Az Európai Unióban 2 százalék az ingatlanadó felső határa. Rövid fejszámolás után kardjába dől a lakástulajdonos. Panel évente 200 ezer, kertes ház 4-5 százezer. Divatosabb helyen milliós évi adóval kellene számolni.
Laci bácsi olyan ingatlanadót javasol: "ami szerint célszerű olyan értékhatárt megállapítani, amely alatt az ingatlan nem, vagy keveset adózik".

A ma rosszkedvű ország ismét felszabadultan mosolyoghat. Laci bácsi mégis szeret bennünket. Meg a Feri is.
A búcsús céllövöldénél is van olcsóbb öröm!

Tibi, az örvendező