Szlovénia belügyminisztériuma 1992. február 26-án 18 305 személyt törölt az állampolgárok nyilvántartásából. Olyan, az ország határain kívül született emberekről van szó, akik többségükben a múlt század hatvanas, hetvenes és nyolcvanas éveiben telepedtek le Szlovéniában, és az egykori Jugoszlávia más tagköztársaságaiból - főként Horvátországból, Boszniából, Szerbiából és Macedóniából - érkeztek. Az egykori szövetségi állam határain belül ez nem jelentett többet annál, mint ha valaki az egyik megyéből a másikba költözik, mert ott talál munkát, vagy oda megy férjhez. Ezek a jogfosztott emberek korábban jugoszláv állampolgárok és a Szlovén Köztársaság lakosai voltak. Az ezzel járó összes polgári és politikai jogok megillették őket. Helyzetükben akkor következett be sorsdöntő változás, amikor a régi ország szétesett, és létrejött a független szlovén állam, amelynek kormánya egy - egyébként alkotmányellenes - rendelettel eltörölte saját polgárainak egy részét.

A belügyminisztérium hivatalos bejelentés nélkül, titokban törölte az érintetteket a nyilvántartásból, így egyik napról a másikra váltak idegenekké addigi lakhelyükön, saját otthonaikban, s ezzel együtt minden állampolgári, gazdasági, szociális, politikai, alapvető emberi joguktól megfosztották őket, állampolgárság nélkül maradtak, hontalanokká (apatrid) váltak. Főként olyanok kerültek ebbe a helyzetbe, akik a hivatalos nyilvántartás szerint nem szlovén nemzetiségűek, de a kitöröltek között találták magukat több esetben szlovén szülők nem Szlovéniában (hanem az egykori Jugoszlávia más tagállamaiban) született gyermekei is. A kitöröltek között azonban nemcsak belső migránsok vannak, hanem az ő gyermekeik nagy része is, tehát olyan leszármazottak, akik már Szlovéniában születtek, ott jártak iskolába, és ott nőttek fel. Hiába voltak Szlovénia rendes, adófizető polgárai, a minisztérium elvárta tőlük, hogy állampolgárságért folyamodjanak. Sokan be is adták az ilyen tárgyú folyamodványukat, mégis elutasították őket.

Mivel a minisztérium intézkedésével a kitörölt emberek elvesztették jogukat, hogy saját otthonaikban tartózkodjanak, sokan arra kényszerültek, hogy emigráljanak az országból. Mások azzal próbálkoztak, hogy menekülteknek adják ki magukat, mintha akkor érkeztek volna más országokból, hogy a menedékjog megszerzésével otthon maradhassanak. Sokan Szlovéniában maradtak, ők a bíróságon kötöttek ki: illegális bevándorlás miatt ítélték el őket. Az érintettek olyan esetekről is beszámoltak, hogy rutinellenőrzések vagy igazoltatások alkalmával a rendőrség előállította, őrizetbe vette őket. Ilyen körülmények között még azok jártak a legjobban, akiket az egyenruhások menekülttáborokban, befogadóközpontokban helyeztek el. Persze ez sem különbözik attól, mint ha valakit otthonából visznek el a börtönbe, de legalább nem toloncolták ki őket a határon.

A kitörölt emberek élete egyik percről a másikra omlott össze: az országban illegálisan tartózkodó idegenekké váltak, ennek következtében pedig elveszítették munkájukat, s halvány remény sem mutatkozott arra, hogy újat, más állást szerezzenek; az idősektől megvonták a nyugdíj folyósítását; még autót sem vezethettek, hiszen a Szlovéniában kiadott engedélyüket bevonták. Nem hagyhatták el az országot, mert ha egyszer megtették, többé nem térhettek vissza - haza, az otthonukba. A saját lakásukban, családi házukban, ahol sokan több évtizede éltek, idegenekké váltak: a hatóságok ugyanis nem állították ki nekik a tartózkodási- és a tulajdonjog igazolásához szükséges telekkönyvi kivonatot, azaz a tulajdoni lapot.

Az intézkedés sok esetben a családok széteséséhez vezetett a már említett kiutasítások miatt. Rejtőzködni voltak kénytelenek a rendőrség elől, amely razziák sorozatát szervezte a felkutatásukra. Ismertek olyan esetek is, amelyekben a szlovén hatóságok a törölt szülőnek nem ismerték el az apaságot, ezért a gyerekek azóta is csonka családokban élnek. Több öngyilkosság és olyan haláleset is előfordult, amely az egészségbiztosítás és az ellátásra való jogosultság megvonása miatt következett be. A rendelkezés jelentőségére utal a számadat, miszerint a tizennyolcezer fő azt jelenti: Szlovénia minden századik lakosa jogfosztottá vált. Mivel a hatóságok titokban intézkedtek, több évnek kellett eltelnie, mire az igazság kiderült, de a jogorvoslat továbbra is késik.
A szlovén állam alkotmánybírósága többször is alkotmányellenesnek minősítette az ország polgárainak törlését a nyilvántartásból: 1999-es határozatában arra szólította fel a kormányt és a törvényhozást, hogy ismerje el az érintettek megvont jogait, és szolgáltassa vissza tulajdonukat, 2003-ban pedig javasolta a sérült jogok helyreállítását 1992. február 26-ig visszamenőleges hatállyal. A szlovén kormány és a törvényhozás azonban a mai napig sem intézkedett.

Az Európai Unió tagjaként, a sokak által csodált szlovén gazdasági eredmények mögött továbbra is ott lapul ez a politikai szégyenfolt, és a helyreállításához nincs meg sem a megfelelő kormányzati akarat, sem a megfelelő más jellegű - esetleg nemzetközi - nyomás. Így a kitörölt emberek jogorvoslatban, rehabilitálásukban a rendszeres brüsszeli zarándoklataik ellenére sem reménykedhetnek.

Szabó Palócz Attila, Magyar Hírlap


fidesz.hu