A maja-tolték birodalom egyik legfontosabb fennmaradt építészeti együttese, a Chichén Itza Közép-Amerikában, a Yucatán-félsziget északi részén, egy dzsungellel körülvett síkságon található. A maja civilizáció szent templomvárosa több száz évig a régió hatalmi, gazdasági és kulturális központja volt. Quetzalcóatl, a toltékok királya 987 körül tette - maja szövetségesei segítségével - Chichén Itzát birodalma fővárosává. A maja mítoszokban ő volt Kukulkán, a tollas kígyóisten, a tiszteletére emelt, ma a nevét viselő lépcsőzetes piramis formájú templom máig fennmaradt. A spanyol hódítók által "El Castillo" (a Kastély) néven is emlegetett lenyűgöző építmény a település középpontjában magasodik a többi templom és kőépítmény fölé, és a környék minden pontjáról jól látható.

A Chichén Itza azt jelenti: "az itzai kút szájánál". Ez az elnevezés arra utal, hogy folyó híján a félszigeten élő népek hatalmas természetes víznyelő aknákból (úgynevezett cenotesekből) nyerték a friss vizet. Chichén Itza három ilyen képződménynek köszönhette tulajdonképpen létét, a hatalmas földalatti barlangokban tárolt víz bőségesen elég volt a maják mezőgazdasági céljaira. Az életet jelentő aknák fontosságukból adódóan vallási szerepet is betöltöttek. Két cenotes még ma is megtalálható, ezek közül a leghíresebb az Áldozat kútja, ahol a maja esőistennek, Chac-nak mutattak be áldozatokat. Az idegenvezetők szívesen hangoztatott elképzelését, miszerint nagy szárazságok idején előfordult, hogy embert is feláldoztak engesztelésül, a régészeti kutatások nem támasztják alá.

A Chichén Itza központja a négyzetes alaprajzú Kukulkán kőpiramis, amelynek mind a négy oldalán lépcső vezet a tetején lévő szentélyhez. A tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor, a kelő és a nyugvó nap fényében, a piramis cikkcakkos élének árnyéka a nyugati lépcső oldalára vetülve kígyózó mozgás érzetét kelti. A lépcső aljánál a két tátott szájú kígyófej a feltételezések szerint magát Kukulkánt formálja meg. Teljes állapotában a piramis minden oldalán 91 lépcsőfok vezetett a csúcsig, ami az ott lévő emelvénnyel együtt összesen 365 lépcsőfokot ad, annyit ahány nap van egy évben. Szakértők szerint ez is a maják igen fejlett asztronómiai tudását bizonyítja, a Kukulkán-piramis pedig feltűnik a híres maja naptárban a tavaszi és őszi napéjegyenlőség jelölésénél.

Az 1930-es években az El Castilloban egy lépcsőlejáratot fedeztek fel, melyet feltárva kiderült, hogy a lépcsős piramis egy másik templomot rejt a belsejében. Ez a Vörös Jaguár temploma, a régészek itt fedezték fel a Kukulkán jaguár trónját, azaz a főpapi trónt és Chac esőisten szobrát. E kisebb templom szerkezetére építették később a nagyobb piramist. A külső piramis körülbelül 55 méter magas, kilenc teraszra tagolódik, archeológusok szerint ez a maja hitvilágban a halál kilenc bugyrát szimbolizálta. A feltételezések szerint míg a külső piramis a 365 napból álló évet szimbolizálja, addig a kisebb piramis szerkezete a holdnaptárat jeleníti meg.

Máig több legenda lengi körül a maja civilizácó páratlan lépcsős piramisait. A vallási, csillagászati és uralkodói célokon kívül egy új feltételezés szerint a templomoknak hangzó jelentősége is volt. David Lubman, a Kalifornia Egyetem hangtani mérnöke azt állítja, hogy a maja piramisokat tudatosan úgy építettek, hogy bizonyos akusztikai igényeknek megfeleljenek. Lubman bebizonyította, hogy ezeknél a "szabadtéri színpadoknál" olyan visszhangjelenségek figyelhetők meg, amelyek a maják szent madarának, a quetzalnak rikoltására hasonlítanak.

A lépcsős piramisokon kívül a Chichén Itza különleges építményei közé tartozik a hét labdapálya is, melyeken a közép-amerikai labdajátékot játszották. Ezek közül a leghíresebb az El Castillotól százötven méterre található. A 168 méter hosszú és 68 méter széles sportpályát belülről faragott kőtáblák szegélyezik, melyek labdajátékosok csapatait ábrázolják, és hogy egyértelmű legyen a játék kimenetele, a vesztes csapatkapitányt lefejezve jelenítik meg.

Máig nem bizonyított, hogy pontosan mi okozta a Chichén Itza hanyatlását. A maja krónikák szerint 1221-ben lázadás és polgárháború tört ki a félszigeten. Az épületmaradványokat feltáró régészek mindenesetre arra következtetnek, hogy az impozáns birodalmi központ erőszakos véget ért. A város később sem vált teljesen lakatlanná, és a szent kutak egyike sokáig zarándoklatok célpontja volt.

Népszava


fidesz.hu