fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
A nyelvész és az erkölcs avagy kell-e példát mutatnia egy professzornak
2007. július 17., 15:40
Kálmán Lászlónak hívják azt az embert, aki ismét csavart egyet a közéleti csigán (azon, amelyen hovatovább halálra nyújtják Magyarországot).

Nyelvész Kálmán úr, amint erről a Népszavából tájékozódhattunk:
Kálmán László nyelvész az, aki magánemberként nyújtott be népszavazási kérdéseket az Országos Választási Bizottsághoz (OVB). Erről saját maga nyilatkozott a Klubrádióban, ahol elmondta: véleménye szerint az OVB-től szivároghatott ki a neve. Az OVB-n kívül senki más nem tudott erről a kezdeményezéséről, ezért gondolja úgy, hogy csak a bizottságtól juthattak el az adatai a Hír Tv-hez, ahonnan először megkeresték.

Kálmán tanár úr professzor, mint ezt a balsajtó hangsúlyozza. Ha már nyelvészet, akkor érdemes elméláznunk azon, hogy a professzor: tanító, aki szabadon kinyilvánít, elismer, sőt nyilvánosan bevall.

Bevalljuk, buksi fejünkben nehezen pászítható össze a professzorság a titkolózással. Ha Kálmán tanár úr jelleme is professzori, akkor a legszélesebb nyilvánosság előtt kellett volna benyújtania kérdéseit, mert ez a professzorság minimuma.

Kissé megzavart minket az is, amikor hallottuk: a tanár úr nem politizál, egyetlen pártnak sem katonája, őt a Fidesz-kérdések magyartalansága bántja, szakmailag ugye. Meg akarta mutatni, hogyan köll szabatos magyarsággal föltenni a Fidesz-kérdéseket. Így homályban maradt előttünk, hogy miért éppen aznap 16 órakor akart purifikálni, a tanítói hevület az előző hónapokban miért nem uralgott el őrajta.

Amikor viszont szóba hozták, hogy a nyelvészprofesszori kérdések homlokegyenest ellenkeznek a gaz Fidesz kérdéseivel, akkor kiderült, hogy a tanár úr, aki nem pártpolitizál, éppen az ellenkezőjét akarja elérni annak, amit a Fidesz céloz, mivel elvileg sem ért egyet a Fidesz kérdéseivel.

Nem sokkal később az MSZP jelezte, van hajlama aláírásokat gyűjteni az apolitikus professzor népszavazási kezdeményezéséhez. Kálmán tanár úr nem határolódott el a párttól, apolitikussága elpárolgott a melegben.

Közbevetőleg megjegyezzük, reméljük, szerencsésebb volt a Népszava, amelynek idézett tudósítását bizonyára kiigazította a nyelvész úr, elvégre ő nem a Klubrádióban nyilatkozott, hanem a Klubrádiónak, és föltehetőleg nem az interjúkészítés helyszíne volt a közérdekű információ, tehát nem "ahol" a helyes szókötés, hanem "amelynek". Tán még az is megeshetett, hogy a tanár úr megemlítette: a "saját maga" nem a legszerencsésebb ebben a kontextusban, s helyesbítésképpen az "ő maga" szerkezetet ajánlotta. Minő boldogság lehet a Klubrádió vagy a Népszava szerkesztőségében tanulni a magyar nyelv rejtelmeit, hiszen bármikor kéznél van egy-egy Kálmán László vagy más professzor, aki segél a bajban. Ha máskor nem, utólag bizonyára.

Persze meglehet, mindez nem esett meg, mivel Kálmán professzor úr hajdanán azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy frontálisan ütközött a magyar nyelvművelőkkel. Az Élet és Irodalom című lapban (hol másutt?) közzétett írásában, "A pincei bogár" című halhatatlanban ugyanis kifejti: "...érthetetlen és frusztráló az az érzet, hogy a nyelv folyamatosan "romlik" (valójában: változik), ahogy az utánunk jövő fiatalabbak újabb és újabb nyelvváltozatokat beszélnek. Nem véletlen, hogy a nyelvművelés nem a fiatalabbak körében a legnépszerűbb.

S mit gondoljunk a maholnap ötvenéves professzorról, aki most a Fidesz-kérdések magyartalansága ellen lázad, de tegnap még így érvelt:

A nyelvet fenyegető veszélyek gondolata körülbelül olyan tudománytalan, igazolhatatlan naiv megfigyelés, mint "az erkölcsök általános romlása", aminek az érzése - több ezer évre visszamenőleg tudjuk - szintén minden öregedő generációra rendszeresen rátör. A nyelvművelés azonban - mint minden rendes áltudomány - gyógyírt kínál a veszélyek ellen; persze, hiszen a saját létjogosultságát kérdőjelezné meg, ha nem hinne abban, hogy a nyelv változását befolyásolni tudja.

Egy szó mint száz, meglehet, a Népszava cikkét nyelvileg elfogadhatónak ítéli meg a tanár úr, csak a Fidesz-kérdések magyartalansága frusztrálja őtet.

Ezen még az sem segíthet, ha észbe vesszük, hogy a Fidesz a törvényhozási bikkfanyelvet beszéli. Meglehet persze az is (hogy egyik szavunkat a másikba öltsük): a professzor urat zavarja az országgyűlési nyelvromlás (juj!).

Ha így van, akkor a magunk részéről megszavazunk valamilyen Signum Laudist Kálmán tanár úrnak. Mi ugyanis mélyen egyetértünk mindenkivel, akinek feltűnt, hogy magyar közélet bizony romlásban vagyon, s ennek egyik markáns tünete a nyelvromlás (puff neki!).

Csak helyeselni tudnánk, ha Kálmán tanár úr - hiszen közel érzi magához az országgyűlési többséget - példát venne elődjéről, a kitűnő magyar nyelvészprofesszorról, Simonyi Zsigmondról, aki évtizedeken keresztül csiszolta nyelvileg a törvényeket a szabadelvűek kérésére.

Ha nem jelentkezik a Kossuth téren, akkor viszont, legnagyobb sajnálatunkra, mégiscsak pártkatonát kell látnunk őbenne, mégpedig oly elvakultat, aki még a saját tudományos meggyőződését is sutba dobta, hogy kiálljon a Fidesz-népszavazás ellen.

Szabad néki persze, eszünkben sincs fölróni, elvégre mi demokraták vagyunk. Persze nem felejtjük el, hogy Kálmán László olyan demokrata, aki anonim kíván népszavazást kezdeményezni. Ez is stílus - csak nem a miénk.

Nyiri János- gondola.hu

fidesz.hu