Ha van egy kis eszem, most mégis fölkutatom a kínai műanyagipar eme büszkeségének összes hazánkban fellelhető, vámolatlanul behozott, erdők mélyén, földbe ásva raktározott példányát, s visszautasíthatatlan ajánlatot teszek a fölvásárlásukra.

Így fogok én meggazdagodni.

Jöjjenek hát a részletek!

Takács Albert rendészeti miniszter vizsgálatot helyezett kilátásba, miután a móri gyilkosság egyik gyanúsítottja fölkötötte magát a cellájában lévő partvisra - ugyan derítenék már ki, hogy a cellák berendezése vajon a legoptimálisabb-é. No az én kínai partvisaimra aligha köti föl majd magát bárki is, örül, ha söpörni tud vele. Valami kormánypárti kapcsolat persze szükségeltetik a jó közbeszerzéses üzletkötéshez, de ha igazak a pletykák, némi pártpénztárba visszacsurgatott magyar forintért könnyű ilyet találni (Esetleg a partvisok raktározásáért a pénzügyminiszter cégének fizetek, így akár még állami támogatást is kaphatok). A visszacsurgatás egyébként nem okoz majd gondot: a söprűket természetesen nem adom olcsón, felpántlikázom majd "a magyar börtönök számára kifejlesztett" címkével, akasztásbiztossági felárat (vö. szép emlékű kakaóbiztos óvodai kütyü) számolok fel. És eladom mindet. Amikor később egy szemfüles újságíró kiszúrja, hogy a közbeszerzett seprűkből annyi van, hogy három-négy is jut egy-egy cellára, nem esem kétségbe, kormányzati partnerem pedig végképp nem. Szóvivője komoly ábrázattal jelenti be: mindez csak azt mutatja, hogy a kormányzat számára mindennél fontosabb a tisztaság, s így a partvison aztán igazán nem spórolhatunk. Pszichológusi szakértői véleményt lobogtat, amely megállapítja: a partvisokkal, a tisztaság szimbólumaival való örökös szembesülés az elítéltek lelkivilágát jó irányban befolyásolja - azoknál, akiknek kettőnél több partvis volt a cellájában, szabadulásuk után az előzetes számítások szerint 4,2 százalékkal csökken az esélye a visszaeső bűnelkövetővé válásnak. (A pszichológus cimbora, régi mozgalmi motoros is megkapja másfél millióját, amire a gyors, precíz és szakszerű munkával kétségkívül rászolgált.)

Az üzletnek van ám egy másik, ugyancsak jövedelmező része. A kiszolgált cellapartvisokat megkapnám ingyen, és egyfajta 21. századi hungarikumként, méregdrágán árulnám Nyugaton, mint a világ már bizonyítottan legerősebb partvisait, amelyek vékonyka fa nyele csodával határos módon meglett férfiemberek súlyától sem törik ketté.

Félő azonban, hogy a magyar csoda kínai olcsó áruval is működne. A fizika szabályai semmivé lennének, kiderülne: nehézfiaink bizony pillekönnyűek - ha létezésük sérti valakinek az érdekét.

Gyanakvásunk, miszerint a tények és az igazság annak megfelelően alakul, amit egyesek érdeke és hatalma diktál, lehet, hogy légből kapott, mindenesetre aligha csillapítják az aktuális ügyek, mondjuk a Tasnádi Péter nevéhez fűződő. Az ő ítéletébe ugyanis azt is beszámítják majd, ami nemrég derült ki - komoly orvosszakértői vizsgálatok után persze -, hogy ugyanis szegénynek agysorvadása van. Tehát ha még igaz is lenne, hogy sósavba mártatott ezt-azt, gyilkossági megbízást adott amannak, maffiahálózatot szervezett és működtetett, nem lehet úgy istenigazából elítélni mindezekért, mert a jóember csak részlegesen volt beszámítható, amikor ezeket tette. Még a cellából is kiengedték a minap: a bíró indoklása szerint továbbra is fennáll ugyan a szökés és a tanúk befolyásolásának veszélye, "de már nem annyira". Az agyi gondokkal küzdő delikvenst persze nem az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe szállították - merthogy van ilyen is - hanem házi őrizetbe.

Emlékszünk: 2002-ben Tasnádi örömmel vette volna vállára a belügyminiszterek nehéz keresztjét. Finoman jelezzük: még mindig nincs késő. Minisztériumot minden bizonnyal lehet irányítani agysorvadással.

Stumpf András- Heti Válasz

fidesz.hu