Mert ha idehaza is evidenciává válna, ami a világ rajtunk kívüli részében már régen az, hogy tudniillik a (baloldali) liberális gazdaság és a korrupció kéz a kézben járnak egymással, a szegény magyar lakosság még azt hihetné: ez is a haladó kormányzás épp olyan szükségszerű velejárója, mint a kórházak, postahivatalok, iskolák és vasútvonalak bezárása.
Keddi lapunkban olvasható, hogy Veres pénzügyminiszter nyírbátori tésztagyárát olyan külföldi cég bérli, amelyik előzőleg ötmilliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatást kapott munkahelyek létrehozása céljára.

Kísértetiesen hasonló módon, mint a Hankook autógumigyár, amely 15, 8 milliárd magyar adóforintot kapott ugyanerre, s utóbb kiderült, hogy miközben a magyar munkára jelentkezőktől érettségi bizonyítványt követeltek, román és koreai munkásokat toboroznak a dunaújvárosi üzembe. A Kóka gazdasági csúcsminiszter látványos bábáskodásával idehozott gyár nemcsak a gyártott anyag természetétől szaglik, hanem szinte minden szerződéses megállapodás be nem tartásától, ami ugyebár csak úgy csúszhat ilyen könnyen, ha a hatósági - és a politikai - pálya kellően el van látva kenőanyaggal.

De hát ez rég nem újdonság mifelénk, hiszen az 1990-es évek privatizációs gyakorlatából tudott, az állami vállalatokat könynyed kézzel és könnyen kapott banki segédlettel saját tulajdonba vevő újtőkéseink szinte sehol semmit sem tartottak be a megállapodásokból, legyen szó a környezetvédelmet szolgáló technológiai feltételekről vagy a törvények által is előírt munkavégzési és bérezési szabályokról. Egy Gyurcsány Ferenc nevű, országosan ismert kapitalista például nagy ívben tesz még az illetékes munkaügyi bíróság elmarasztaló ítéletére is, amely megállapította a tulajdonában lévő üzem galvanizálómunkásainak törvénytelen túldolgoztatását.

Egyik közeli, fontos beosztású munkatársa (Bajnai Gordon) korábban azt a céget igazgatta, amely százával juttatta csődbe a velük szerződött baromfitartó gazdákat a Hajdúságban. Szinte nem telik el hónap, hogy ne derülne ki valami újabb személyi-vállalati összefonódás a kormányfő egykori KISZ-es, majd altusos pályatársairól. Ezek közös, unalomig ismétlődő motívuma az állami megbízások és pénzek szívélyes magánzsebre-vágása, lízingelése, viszontbérlése stb.

Kérdés, miért indult e cikk a liberálisok blamálásával, hiszen a név szerint említettek a szocialista párthoz tartoznak - Kóka Jánost kivéve -, s tény, hogy az eddigi korrupciógyanús botrányok túlnyomó többsége az MSZP-hez és köreihez kötődik. Igen ám, de árulja el valaki, mi a különbség Gyurcsány, Veres, Bajnai, Draskovics és Kóka elvi és politikai gazdaságfelfogása között! Mutasson fel valaki egyetlen ékezetnyi szocialista vonást a havonta új kiadásban megjelenő programjaikban, paktumjaikban! Vegytiszta szélsőségesen neoliberális kormányzás tanúi, egyúttal áldozatai vagyunk. Orbán Viktornak csak abban nem lett igaza, amikor Magyarország rt.-vé válására figyelmeztetett, hisz időközben megszületett a zárt végű részvénytársaság, a zrt. fogalma. Ez lesz belőlünk.

Ludwig Emil, Magyar Nemzet
fidesz.hu