A kérdés hamar eldőlt: idén nem Tusnádfürdőn derül ki, hogy Tőkés László elfogadja-e az RMDSZ kármentő ajánlatát a szövetségi listán, befutó helyen való szereplésre. Sokak szerint ugyanis ez az utolsó lehetősége a szövetség jelenlegi vezetésének - ha elbukják az őszre tervezett választásokat (pontosabban ha nem sikerül átlépniük az ötszázalékos bejutási küszöböt), akkor összeomlik a tizenhét éve becsontosodott struktúra. Egy nagy pofont már kaptak júniusban az elnökbuktatónak szánt népszavazáson, amikor a választóik döntő többsége a pártvezetés határozott útmutatásai ellenére is Traian Basescu mellett szavazott.

Az RMDSZ kétségbeesett gesztusa különösen érdekes akkor, ha ismerjük Verestóy Attila szenátor (aki a szervezet erős embere) februári nyilatkozatát, amelyben így fogalmazott párttársai előtt mondott beszédében: "csírájában kell elfojtani a próbálkozást", mert ha Tőkésnek sikerül összegyűjteni az induláshoz szükséges százezer aláírást, akkor "az RMDSZ elveszett". A dolgokat nem bízták később sem a véletlenre: akadt olyan falu (Csíkmadaras), ahol az RMDSZ-es polgármester személyesen kergette el a püspöknek aláírásokat gyűjtő önkénteseket, Kolozs megyében pedig kizárták azokat az önkormányzati képviselőket, akik a független jelölt indulását támogatták kézjegyükkel. Az RMDSZ több helyen összekötötte az aláírást az anyaországból érkező oktatási-nevelési támogatás kiosztásával, és olyan panaszos is akadt, aki arról számolt be, hogy a postás csak a lista aláírása után adta ki neki a nyugdíjat. Az ellenszél ellenére Tőkés embereinek sikerült százharmincezer aláírást összegyűjteniük, és az RMDSZ bejutási küszöbével ellentétben neki elég majd a háromszázaléknyi szavazatarány is a brüsszeli bejutáshoz.

A püspök nincs könnyű helyzetben - keresztény emberként természetesen meg kell bocsátania azt, hogy megvonták tőle a tiszteletbeli elnöki címet és el kell felednie minden igaztalan vádat, amelyek az RMDSZ részéről az elmúlt időszakban érték. De azt is mérlegelnie kell, hogy támogatóinak jelentős része pontosan azért állt be mögé, hogy a rendszerváltás után tizenhét évvel végre választhassanak is az erdélyi magyarok, ne csak szavazniuk kelljen. És ha elfogadja a kénytelen-kelletlen kinyújtott békejobbot, mit mond azoknak, akiket komoly atrocitások értek csak azért, mert őt támogatták? Meg tudja őket győzni arról, hogy most mégis az RMDSZ-re szavazzanak, mert végül neki is helyet szorítottak a listájukon?

A református püspököt támogató szervezetek Tusnádfürdőn kikötötték: Tőkés tárgyaljon ugyan az RMDSZ vezetőségével, de ezek a megbeszélések ne személyekről vagy az európai parlamenti választási lista valamely biztos helyéről szóljanak, hanem az erdélyi magyar közéletben szükséges tisztújításról, megújulásról, összefogásról.

Érdekes helyzet. És aki eddig azt gondolta volna, hogy mindez csak erdélyi magyar belügy, gondolkodjon el azon: mi lesz itthon akkor, ha a koalíció - végső kétségbeesésében, az ország csődhelyzete előtti utolsó pillanatban - nagykoalíciót, totális összeborulást kínál a "béke és szeretet", vagyis a saját menekülésük érdekében.

Lukács Csaba - Magyar Nemzet

fidesz.hu