Mert a hit az én életemnek fontos része — mesélte a Demokratának Bánffy György Jászai Mari-, Kossuth- és Magyar Örökség-díjas színművész, aki nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját.

- A kommunizmus rányomta a bélyegét az életére, malenkij robotra hurcolták ‘56 után hároméves szilenciumra ítélték.. Hogyan vészelte át a megpróbáltatásokat?

- Sok millió magyarhoz hasonlóan, fog csikorgatva, de mindig tudtam, hogy nem szabad feladni. A szüleink is kitartónak neveltek bennünket, aztán megszülettek a gyermekeim is, ami még nagyobb felelősséget rótt rám, hiszen el kellett tartanom a családot. Úgyhogy becsülettel eljátszottam minden szerepet, amit rám bíztak. De szerencsém is volt, mert egyetlenegyszer fordult csak elő, hogy olyan darabban szántak nekem szerepet - Berkesi András kommunista író művében -‚ ami összeegyeztethetetlen volt a gondolkodásmódommal, ezért erre nemet mondtam. Nem volt könnyű abban az időben kitérni egy szerep elől. Pécsett, amikor már ismertebb színész voltam, elnézőbbek voltak velem. Egyszer például elmentem a nagyszombati körmenetre, majd pár nap múlva jött a telefon a helyi pártbizottságról, hogy keressem meg ezt és ezt az elvtársat. Be is mentem, s azt mondták, nagyon tisztelnek engem, de még egyszer ne csináljak ilyet. Mire én azt válaszoltam, hogy ha jövőre még itt leszek, akkor elmegyek megint, mert a hit az én életemnek fontos része.

- Ekkor tehát már elismerték a tehetségét. Pedig az indulás nem volt könnyű a pályán, még nevet is változtatott.

- Ennek is politikai okai voltak. Édesapám ugyanis Teleki Pál miniszterelnök mellett dolgozva országgyűlési képviselő volt, emiatt aztán népbíróság elé is állították a kommunisták, szerencsére aztán fel mentették. De a szakszervezet ennek ellenére nem engedte, hogy Hunyadi-Buzás névvel álljak a színpadra, és mivel a családunk Bánffyhunyad környékéről való, így felvettem a Bánffy nevet. Ezzel is volt aztán bajom, a Nemzeti Színházból azért rúgtak ki rövid idő után a pályám elején, mert grófokkal, bárókkal nem akartak dolgozni.

- Csak nem Major Tamás mondta ezt?

- Bizony, ő volt. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez csak felvett név, de nem érdekelte. Először tragédiaként fogtam fel a kirúgást, aztán egyéves bábszínészkedés után az Operettszínházhoz kerültem, és úgy tűnt, még sincs minden veszve. De jött ‘56, a szilencium, majd 1960-ban Aczél György feketelistáján szereplő színészként vidékre száműztek. A pécsi szerződést eleinte újabb nagy pofonnak tekintettem, ám utólag rájöttem, ez a legjobb, ami történhetett velem. Nem egy voltam a színészek közül, hanem fontos szerepeket kaptam, hat Shakespeare-címszerepben állhattam színpadra tizenegy esztendő alatt. Az országos ismertséget is a pécsi időszak hozta meg, 1965-ben a III. Richárdot ugyanis élő adásban közvetítette a Magyar Televízió.

- Az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke. A mai modern világban meg lehet védeni a magyar nyelvet?

- Ha arra gondolunk, hogy a Habsburg uralom alatt milyen küzdelmet vívtak a német adminisztráció hatásai ellen, vagy ha végiggondoljuk, hogy az orosz nyelv tanításának fontossága bizonyos időszakokban a magyar nyelv és irodalom tanításának fontosságához volt hasonlatos, akkor szerintem nem reménytelen a helyzet. Az persze nehezíti a feladatot, hogy a televízióban, rádióban sem feltétel már a tiszta, helyes beszéd.

- Tavaly a XIII. kerületben lett díszpolgár, idén 80. születésnapja alkalmából lakóhelyén, a II. kerületben kapta meg ugyan ezt a címet. Melyikre büszkébb?

- A XIII. kerületben az ellenzék javasolta címre, s az a tény, hogy ezt megszavazta a baloldali többség, nagyon jó érzés volt, hiszen a József Attila Színházban eltöltött harminchat évet ismerték el ezzel. A most már polgári irányítású II. kerületben egyhangú döntés született, ami szintén nagyon jólesett, ráadásul 50 éve itt élek, ide köt minden, úgyhogy talán még fokozottabban hatott az itt kapott cím a lelkemre. De van egy harmadik díszpolgári címem, amit Nagykőrösön kaptam, amiért 20 éven át megrendeztük az Arany János balladamondó versenyt. Érdekes élmény volt, hogy amikor tizenötödik-tizenhatodik alkalommal tartottuk meg a versenyt, előfordult, hogy olyan tanár hozta el a diákját, aki jó egy évtizeddel korábban maga is tanulóként vett részt a versenyen. Mind a három díszpolgári oklevél kint van a falon.

Bándy Péter, Demokrata

fidesz.hu