A politikai uborkaszezon közepén a kormány - a koalíciós társ SZDSZ nyomására - most egy újabb, ezúttal történészekből álló szakértőbizottságot hozott létre, amely azt is ellenőrizheti, hogy nem rejtegetnek-e még ma is hét lakat alatt olyan iratokat a szolgálatok, amelyeknek már rég a levéltárakban lenne a helyük. A történeti levéltárban a kutatóknak ma is megvan a lehetőségük a már átadott iratok megismerésére. A múlt tudományos igényű, részletes feltárása azonban egyes kutatók szerint a - gondos, politikai érdekeknek megfelelő szelektálás miatt - hiányos iratok alapján lehetetlen.

Így üdvözölnünk kellene az újabb kísérletet a múlt tisztázására. De ma már azt is bizottság vizsgálhatná, hogy 1990 óta miért nem sikerült megszüntetni a titkos állambiztonsági iratok körüli maszatolást, szinte utolsóként a szovjet megszállás alól szabaduló európai országok között. A politikailag korrekt megoldás talán az lett volna a kormányfő részéről, ha legalább kísérletet tesz arra, hogy az Országgyűlés keretein belül alakuljon meg a bizottság, amelybe az összes parlamenti párt delegálhatta volna a szakértőit. Sőt a politikai feszültség enyhítését szolgálhatta volna, ha az SZDSZ-es elnök mellé egy ellenzéki társelnököt is állítanak. Ez megnyugtathatta volna a besúgókkal nyilvánvalóan fertőzött történelmi egyházak tekintélyét féltő ellenzékieket is, s nem tartanának annyira az újabb "liberális ármánytól".

Sajátos megoldást választott a kormányfő azzal, hogy a barátja, Szilvásy György által felügyelt Nemzetbiztonsági Hivatal fogja a történészekből álló bizottság elé vinni a vizsgálandó iratokat. Ráadásul egy olyan bizottság vizsgálódhat a nemzetbiztonsági iratok között, amelynek tagjai közül négyet az MSZMP jogutódja és hármat az MSZP-vel már harmadik ciklusban koalícióra lépő SZDSZ küld a bizottságba. Vajon komolyan elvárható ettől a bizottságtól, hogy kiharcolja a pártállami titkosrendőrséget irányító volt MSZMP-káderek vagy a ma is a szocialista holdudvarhoz tartozó, egykori titkos állományú tisztek munkáját leleplező iratok nyilvánosságát?

Ma már tudjuk: a hálózatot nem a besúgásra kényszerített emberek működtették, hanem a kormányfő pártjának jogelődje. Akkor vajon mi a valódi cél? Talán csak nem az, hogy ne a mindennapok feszítő gondjairól, munkanélküliségről, kórház- és iskolabezárásokról, tandíjról és nyugdíjasok nyomoráról beszéljenek az emberek.

Magyar Hírlap

fidesz.hu