Tábori, aki hosszú élete során valóságos polihisztor -újságíró, műfordító, forgatókönyvíró is volt - még a legutóbbi időkben is állított színre új darabokat a Berliner Ensemble-ban. Az életének utolsó időszakában túlnyomóan Berlinben tartózkodó Taborit hétfő este érte a halál, értesülések szerint végelgyengülés következtében.

1970-ben, Brecht felesége, Helene Weigel hívására az Egyesült Államokból tért vissza Európába, Londonban élt, de Berlin, Bréma, München és Hamburg színházaiban is rendezett. 1989-től Ausztriában élt. Vendégrendező volt a bécsi Burgtheaterben, a lipcsei operában és több berlini színházban.

Első regénye 1945-ben jelent meg angolul, majd 1947-ben magyarul A köd mögött címmel. Későbbi művei egyre keserűbbek, a világot reménytelennek látta, a tisztesség számra nincs lehetőség, de kétségbeesését gúnnyal és iróniával kompenzálta. 1968-as darabjában, A kannibálokban Swift javaslatát idézi: a koncentrációs tábor lakói racionális megfontolásból fogyasztják el öngyilkos társuk tetemét. 1987-ben mutatta be Bécsben Mein Kampf című darabját a festőnövendék Hitlerről, bemutatva hősének nevetséges groteszkségét.

Rendezőként különösen Shakespeare, Brecht és Kafka darabjainak színrevitelével tűnt ki. Tabori az elmúlt években a Bertolt Brecht által alapított Berliner Ensemble házi szerzőjének számított, még az utóbbi esztendőkben is számos darabját mutatta be a neves színház.

1992-ben - első idegen nyelvű szerzőként számos díja mellé - megkapta a legnagyobb német irodalmi kitüntetést, a Büchner-díjat is, 2000-ben Konrád Györggyel együtt Goethe-emlékérmet kapott. Archívumát a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémiára hagyományozta.

MTI - fidesz.hu