A falvaktól, városoktól elvárt, megkövetelt zászlólengetési akció nem kicsit emlékeztet az Orbán-kormány millenniumi zászlóátadási ceremónia-sorozatára. Talán éppen annak sikerét irigyelte el a most regnáló vezetés. Csakhogy! Ha a kormány felvesz majd az izraeli mellé egy magyar kampányszakértőt is, az talán segít egy kicsit a Medgyessy-stábnak elmagyarázni, hogy mit is ünneplünk tulajdonképpen március 15-én. Ő majd elmondja, hogy Magyarország ezen a napon emlékezik az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésére, vagyis e dátum a magyarságnak a szabadság utáni sok évszázados vágyát testesíti meg. Ezért aztán ízléstelennek tartom, hogy a függetlenség ünnepén az uniót nyomják az előtérbe, melyhez való csatlakozásunkkal, igaz, önként, de lemondunk függetlenségünk egy részéről.

Éppen ilyen ízléstelenségnek érezném, ha Habsburg Ottóval ünnepelnénk március 15-ét. Ő ugyan intelligens, okos ember, tisztelem is, de valahogy egy Habsburg nem illik ilyenkor a képbe. Szerintem jó dolog az unió is, végső soron nincs más lehetőségünk, mint csatlakozni hozzá. (Bár az MSZP-s Kovács László azon állítása, miszerint a csatlakozás egyetlen területen sem érinti hátrányosan hazánkat, finoman szólva is csúsztatásnak tűnik, de ebbe most ne menjünk bele.)

Az erőltetett uniós zászlószentelések hallatán nem értem, miért nem hagyják meg március 15-ét a szabadság ünnepének? Miért kevernek bele megint olyat, ami nem odavaló? Az unió szükségességét az eszünkkel mérhetjük fel, de ez a nap nem a hideg számítás, előnyök és hátrányok matematikai latolgatásának napja. Ez a szív ünnepe.

Utána majd örülünk az uniónak, ígérjük! Főleg, ha Erdély is benne lesz.

Bán János - Petőfi Népe