- Vesztett. De megingatta Demszky trónját. Tizenhat évig Óbudán nem ismerte az ellenzéki létet. Szokja már?

— Bírom a megpróbáltatást, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy az ellenzéki szerep annyira jólesik.

- Ne szépítsük: Óbudán meg szokta, hogy ön a főnök.

— Állandóan bírálni, kritizálni akkor sem nagy öröm, ha tárgyilagosan tesszük. De a négy nehéz évből hál' istennek az első már lepergett.

- Ne búsuljon, nem árt az.

— Akkor is parkolópálya, tizenhat év polgármesterség után.

- Kötelező gyakorlat?

— Ahogy a műkorcsolyázók "rövid programja". Ők is a szabadon választott kűrt szeretik.

- Tucatszor is elmondta: az óbudai pártbéke világából érkezett. A városházán jóval nagyobb a tülekedés. Kivonulnak, bevonulnak, obstruálnak, destruálnak...

— Na, na, obstrukcióról azért nem beszélnék.

- ...ahogy az igazi, "komoly parlamentben". Bár gyakran hangsúlyozza: a várospolitika más. Az felelős dolog.

— Látja, ez a baj. Önkéntelenül úgy fogalmaz, hogy "az igazi komoly parlamentben". A főváros működéséből épp a komolyságot hiányolom.

- Pedig azzal kezdődött, hogy bement Demszkyhez, aki a szemébe vágta: "Neked itt, Pistám, se hatalmad, se befolyásod nem lesz."

— Az egyik szó valóban elhangzott. A hatalom. Ezt kimondta a főpolgármester úr, akit, úgy látszik, kissé megviselt a szűk egyszázalékos győzelem.

- Hát még az egyszázalékos vereség mennyire megviselte volna.

— Én kopogtam be, vendég voltam, egy feszült és ideges kampány után. Ezért gondoltam úgy, hogy a fővárosban legyen együttműködés. És meg is tudjuk beszélni.

- Lett ebből később bunkózás, lekültelkizés.

— Bocsánat, az már később volt, s nem is az én személyemmel függött össze, hanem Gy. Németh Erzsébetével, akit szükségtelenül alázott porig a főpolgármester úr.

- Ez "kimeríti a bunkóság fogalmát".

— Így igaz. Így mondtam. Ez a pontos.

- És erre föl nevezte önt Demszky kültelkinek?

— Nem. Én neveztem magam annak, hisz valóban a város pereméről származom.

- És Demszky lenne a "túltenyésztett belvárosi értelmiségi"?

— Ezt is én mondtam.

- Négyéves opciót kapott a frakcióvezetésre. Máris a Fidesz főpolgármester-jelöltjének számít. "Csak" politikai ügyekben kell egyeztetnie. Istenáldotta helyzet.

— Ez az egyeztetési kényszer is olyasmi, amiről legendákat költenek. Olykor valóban beszélünk Orbán Viktorral. Még csak nem is ő erőltette, hanem én, mivel pártonkívüli vagyok. Ha egy ekkora frakciószövetség vezetését elvállaltam, normálisnak tekintem, hogy annak a politikai csoportnak a vezetőjével néha konzultáljak.

- Kinek az ötlete volt a négy év?

— Korábban egy év volt a divat, aztán vagy meghosszabbították, vagy nem. Említettem az elnök úrnak: ennyi időre nem szívesen vállalom.

- Mire ő?

— Mire azt mondta — a frakcióval egyetértve — esetemben, a választási eredmény alapján, szóba jöhet a négy éves megbízás.

- El tudom képzelni, hogy a Fideszben vannak emberek, akiknek az érdekeit ez sérti. Egy "külsős" pályázik a főpolgármesteri címre?

— Többes számot használni túlzó, amikor azt mondja, "vannak emberek". De akadt, akiről magam is tudok.
- Ki ő?

— Nem fogom megnevezni.

- Pokorni Zoltánt emlegetik.

— Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom... Pokorni Zoltánnal a kapcsolatom kiváló. Zolinak van Vagy négy funkciója, egyenként sem gyerekség ellátni őket. De az én stílusom más: be lemenni a csinnbe, odatenni magunkat. Lehet, hogy népszerűbb, mint ha valaki csak a biztosra megy, és ha az esélyek jónak látszanak, elindul. Különben átengedi a dicsőséget másnak.

- Miért? Ön esélytelennek látszott?

— Erre az eredményre senki sem számított. Mindenkinek megnehezítettem a dolgát — beszéljünk udvariasságból többes számban—, aki hasonló álmokat dédelgetett, de nem vállalta a kockázatot.
- Amikor a Fidesz félholtra nyerte magát az önkormányzati választáson, sokan úgy látták: kétfelé vezet az út. Vagy az önkormányzatiság lesz a közeledés motorja — hisz az uniós pályázatokkal nem lehet játszadozni —‚ vagy Orbán Viktor ezt az intézményt is "a kormány fojtogatására" használja.

— Ismerem jól az érzést: milyen "fél holtra nyerni" magunkat, mivel négyszer is megesett velem. De nem vagyok az indulati politizálás híve. Óbudán volt együttműködés, humor, működő önkormányzat. Ilyesmit képzeltem a fővárosról is. Amihez kellene még valami, ami hiánycikk. Szabályok Budapesten általános a fejetlenség. A főpolgármester úrnak a rend akkor jut eszébe, ha őt dobálják tojással.
- És melyik forgatókönyv vált be? A háborús? Vagy a békekereső?

— Egyszerre mind a kettő. Sajnos van egy új szemléletmód. Hogy annyiféle lehetek, ahány kalapom Van. Én úgy tartom, csak egy Buják Attila és egy Tarlós István létezik.

- Legalábbis remélem.

— Pedig nemegyszer látom, hogy a képviselő a bizottságban valamit megszavaz, aztán a közgyűlésben a fordítottját teszi. Indoklásként azt mondja - ha egyáltalán indokolja —‚ hogy a bizottságban "szakmai szemmel nézte", amit a közgyűlésben "politikai szemmel látott".

- Váltsunk témát. Nemrég zajlott, érdekes körülmények között, a verekedéssel színesített melegfesztivál. Természetesen önt is megkereste a sajtó.

— Nem is tudom, miért, hisz még az országban sem voltam. Talán Demszky hatalmát féltik tőlem? (Egyébként azt megértem.)

- Azt mondta: elítéli az erőszakot, de a heteroszexualitás híve. Hogy a verekedőket elítéli, helyénvaló. A másodikat eddig sem gondoltuk másképp.

— Nem is hiszem, hogy hangsúlyozni kell. Elöljáróban tisztázzuk: a "meleg" szó önmagában visszatetsző. Agresszív. Akkor már inkább nevezzük homoszexualitásnak, a megfelelő orvosi műszóval élve.

- Mivel ebben az orvos kompetens?

— Nézze: ilyen emberek már az ókorban is éltek.

- Sőt, a kőkorszakban is.

— De az életmód-propagandát nem támogatom. Ha valaki szűkebb közösségben gyakorolja, lelke rajta. De nyilvánosság elé vinni nem szerencsés.

- A kereskedelmi reklámok jó része nem erotikus tartalmú?

— Nem hiszem, hogy bele kell ebbe mennünk. Én a családi élet szépségeire világítanék rá. Ha már reklám, hadd reklámozzam ezt.

- Ezt tartja magasabb rendűnek?

— Nem kívánok markánsan fogalmazni. De azért szabadjon kimondani: az átlagos vagy többségi felfogástól a homoszexualitás kissé különbözik. És a szerelem lényegi elemét — a gyermeknemzést — kizárja. De több mondanivalóm erről nincsen.

- Pedig már kezdett belelendülni.

— Amit még mondani tudok: a biológiai elemeken kívül az azonos neműek szerelmét mentális kérdésnek (is) tartom. Nézzük a börtönöket, ahol bizonyos csoportok átmenetileg gyakorolják ezt az életmódot. Ami számomra bizonyítja, hogy talán mentális kérdés is. De sem orvos, sem filozófus nem vagyok. A születésemtől, neveltetésemtől fogva bennem munkáló természetes ösztön mondatja ezt velem.

- Azt mondja: inkább szakpolitikus. Mégis láttunk egy meghívót egy vacsorára, amelynek egyik házigazdája Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője, a másik a "nemzeti radikálisok" lapjának főszerkesztője, Bencsik András. Hogy jön ez össze a várospolitikusi imázzsal?

— Erre van válaszom és kérésem is. Aki a rólam megjelent könyvet írta, a Demokrata újságírója. Ideológiai azonosságot keresni tehát erőltetett. S hadd tegyem zárójelbe még: meghökkenve konstatálom, hogy a letűnt Kádár-rendszerben senki sem akarta meghatározni, kivel "ne" vacsorázzak.

- Nekünk sem célunk. Csak kérdésünk.

— Nos, úgy látom, a liberálisok szeretik elbírálni, ki kivel vacsorázhat. Ezt visszautasítom. Nekem egyetlen liberális se határozza meg, kivel vacsorázzak. Mellesleg: sorolja fel valaki taxatíve, melyek azok a cselekményformák, amelyek megalapozzák, hogy Bencsik András szélsőjobboldali.

- Hát... Most hadd kérjem én: ne menjünk bele. Terjedelmi okokból. Mindig ilyen határozottan fogalmaz?

— Modortalanul igazat mondani kisebb hiba, mint behízelgő modorban átverni a közvéleményt.

Megérkezett a szaharai forróság. Hol nyaral?

— Már voltam Horvátországban, és még elmegyek, tán a Balatonra.

- Tudja, Podmaniczky báró, a hajdani közmunkatanács elnöke, "Budapest vőlegénye" tüntetőleg hova járt nyaralni? Budapestre. Demonstrálni kívánta a polgároknak: nyáron is ez a legszebb város.

— Jó ötlet. De még csak ellenjelölt vagyok. Javasolja a főpolgármester úrnak.

168 óra - Buják Attila
2007. június 26.

fidesz.hu