Pusztai Tamás azon a rendkívüli kiállítás-megnyitón beszélt erről, amelyen bemutatták a régészeti ritkaság egy-egy részletét.

A bükkábrányi lignitbányában épp dél felé vették az irányt a bánya gépeivel a további munkához, amikor rábukkantak a különlegességre, a 8 millió évvel ezelőtti mocsárciprus erdő fái ugyanis épen maradtak és eredeti helyükön, álló helyzetben konzerválódtak.

A lelet azért számít kuriózumnak, mert bár korábban itt és más lignitbányában is találtak egy-egy egyedülálló fatörzset, a kidőlt, kovásodott fák, facsoportok feltárása pedig a világ más tájain is gyakorinak számít, ám a most feltárt 16 fa nem szenesedett el és nem is kovásodott meg.

Az öt-hat méter magas, másfél-három méter átmérőjű fatörzsek eredeti helyükön állnak, eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak - hangsúlyozta a lelet egyediségét Pusztai Tamás.

Kázmér Miklós, az Eötvös Loránd Tudományegyetem őslénytani tanszékvezetője arról szólt, hogy a fák eredetileg 30-40 méter magasak lehettek, a felső miocén korban - 11,6-5,3 millió évvel ezelőtt - álltak ezen a helyen, amit akkor a Pannon-tó vízterülete borított, peremét pedig mocsaras részek tarkították.

Hozzátette: a mocsarat és a benne álló fákat egyszerre temette be egy hirtelen érkező óriás homokréteg, amit akár egy hatalmas homokvihar is okozhatott. A ciprusfákat hat méternyi magasságban pedig homok borította be, és bár a fölöttük lévő részek elpusztultak, a homokfedett fatörzsek épen megmaradtak.

Veres János kutatásvezető régész az MTI-nek elmondta: az erdő mintegy hatvan méter mélyen található, megmozdítani egyelőre egyik fát sem lehet, hiszen a levegő és a nap kártékonyan hat a szerkezetükre, kiszárítja és emiatt azok szinte "széthullnak".

Egy fát megpróbáltak kiemelni a földből, ám ez lehetetlennek bizonyult, így még tizenöt fa "várja", hogy megfelelő körülményeket teremtsenek a biztonságba helyezésükhöz.

A régész kifejtette: az érintett területen a bánya leállította a kitermelést, a 15 fa körül eltávolították az iszapot, a fákat megtisztították, jelenleg a mintegy 3500 négyzetméteres terepen zajlik a munka. Mivel a fák már elvesztették cellulóztartalmukat -, amely a sejtfalak állékonyságáért felelős - és csak a plasztikus lignin maradt meg, a nedves konzerváló anyagból kikerülve fokozatosan kiszáradnak. Ennek következtében szétrepedeznek, a külső részek lepattogzanak, és gyakorlatilag a kutatók szeme láttára szétporladnak.

Veres János felhívta a figyelmet arra, hogy a bükkábrányi leletek még szerves fák, így vizsgálatuk során az elkovásodott maradványokhoz képest ezeken a fákon lehet dendrokronológiai vizsgálatot végezni, vagyis a fák évgyűrűi alapján rekonstruálható az egykori klíma. A fák úgy 300-400 évesek lehetnek, valószínűleg nem egyidősek, így a 15 fa évgyűrűiből akár 1000-1500 évet felölelő adatsort is összeállíthatnak - fűzte hozzá.

A kiállítás-megnyitón kitértek arra is: Japánban már találtak épen maradt őskori erdőt, amit a kiszáradás ellen egy betonszarkofághoz hasonló szerkezettel borítottak, hogy megőrizzék a fák állagát. A tervek szerint a bükkábrányi leleteket preparálják, majd csomagolják, és egy ideális medencébe szállítják, ahol addig őrzik, míg biztonságos tárolásuk nem megoldott.

A számítások szerint egy fatörzs stabilizálása mintegy kétmillió forintba kerül és körülbelül 12 millió forint az az eljárás, ami az állagukat is megőrizné az utókornak. A múzeumi szakemberek azt mondták, keresik a források előteremtésének lehetőségét.

MTI - fidesz.hu