Ezer szerencse, hogy Vadász politikus nem kapanyelet hurcol elegáns kocsijában. Az jobban illene ugyan egy hajdani szakszervezeti vezetőhöz, de bajok forrása is lehet. Ismert a közmondás, tán Vadász szaktárs is tudja: ha Isten akarja, a kapanyél is elsül. Ez lehet a logikus magyarázata, hogy autójához nem kért extraként bikkfa szerszámnyelet. Maradt a pisztolynál, arról meg egyáltalán nem beszél a közmondás, hogy Isten akarata szerint elsülhet-e az is. Nem zárhatjuk ki teljesen.

Hogy egyáltalán mi a fenének kellett neki pisztoly, talány még. Két verzió, csak hirtelenjében. Egy: a miniszterelnök terrorveszélyt jósolt. Kettő: gyerekkorában elveszett a kis pisztolya, mint Dávid fiamnak huszonéve, ő is kapott másikat a rokonoktól a búcsúban, akár az én fiam, és azóta, nehogy az is elvesszen, mindig magánál hordja, mint ahogy az én gyermekem nem hordja, mert közben felnőtt.

A dolog persze ennél bonyolultabb. A szaktárs azt állítja, nem fegyver, hanem játékszer volt nála, azzal hadonász vala. Különben sem volt megtöltve a pisztoly, mondja, és itt már minden összegabalyodik. Vadász játékgyűjtő láthatóan nem gondolta át: neki kellene tudni a választ, mielőtt elénk tárja a logikai feladványt, hogy mivel szokás tölteni egy játékot, amelynek megtöltése értelmetlen, hacsak nem pisztoly az, mint ahogy a szemtanúk állítják.

Napok kellettek már annak tisztázásához is, hogy ki volt a rejtélyes biciklisfutár-elhárító. Vasárnapra emberünk feladta magát, így közreadhattuk a szakszerű rendőrségi jegyzőkönyv cseppet sem szakszerű összefoglalását: a futárt először igazolványával rémisztgette, majd fegyvernek látszó tárggyal fenyegette a Kontrát Károlynak látszó Vadász János. Pont.

Mégsem tehetünk pontot a történet végére. Elsőül elégtétel kéne a hírbe hozottnak, aztán szólni kellene Vadásznak, békeidő van, tegye le végre a fegyvert, ne mutogassa a tévében, ne magyarázgassa, hogy nem támadó-, hanem védekezőeszköz volt az igazolvány meg a gyerekjáték is. A többi már a rendőrség dolga.

Meg a sajtóé, annak felfejtése legalábbis, hogy miként lett a hamis vádat egyedül felröptető újság, a kormányközeli Népszabadság híradásában Vadász Jánosból Kontrát Károly. Az igaztalan vád vétke nem tolható át csupán a forrásra, bár a rendőrségnek kétségtelenül "kitüntetett" szerepe van az ügyben. A legnagyobb újságíró-szervezet elnöke, Eötvös Pál azt mondja, oly gyakori az ilyen eset a magyar sajtóban, hogy föl sem tűnik talán. Azért neki csak föl kéne tűnnie! Ez a mondata érdemessé teszi egy, a hamis Teller-levélről elnevezett díjra. Arról talán az is eszébe jutna, mi miatt kellett a Népszabadság főszerkesztői székéből a MÚOSZ elnöki posztjára menekülnie.

Hallgatnak a szabad demokraták, akik a múlt héten még azt követelték, ha Kontrát a tettes, azonnal mondjon le. Most talán azon töprengenek, hogyan lehetne legkevésbé megalázó módon visszavonulót fújniuk. Ugyancsak némaság honol a szocialisták székházában. Egyedül a kormány hallatja hangját, szóvivője által szűkszavúan tudatja, nem foglalkozik az esettel. Daróczi Dávid sajátosan fogalmaz: "Ezzel az üggyel nincs dolgom."

Jaj, dehogy nincs, kedves szóvivő! Ezzel csak igazán! Mert amíg ezen csámcsoghat-röhöghet egy ország, addig se foglalkozik a megszorítások okozta bajokkal, az autópálya-építés során elherdált milliárdokkal, vagy hogy a legfrissebbet említsem, a Kóka-minisztériumból kiáramló pénzekkel. És a dolog felszínén maradva az sem tudatosul az emberekben, hogy a levitézlett főszakszervezetis Andrássy úti lövőcsele a politikai szféra züllésének egyik tünete.

Vadász exkormánymegbízott és egykori szocialista választmányi tag ma már egyszerű társadalomkutatóként tevékenykedik. Sajátos, akár szabadalmaztatható forgótáras pisztolyos szociológiai merítése nagy visszhangot kapott. Módszerét nyolcvanas évekbeli elvtársai is megirigyelnék.

Mit kívánhatunk neki még? Fényes munkasikereket.

Várkonyi Balázs, Magyar Hírlap

fidesz.hu