Történésznek nevezteti magát, pedig nem történész. Elfogulatlan kutatónak, a társadalom megbízottjának (ügynökének), kvázi a világosság angyalának mutatja magát, holott nem az. Bármekkora reformalaknak tűnt a régi rendszer végóráiban, már akkor is rengeteg szál kötötte a mai kormányzó elithez. Elfogulatlanság, függetlenség kizárva.

A nyolcanas évek végén Kenedi lakásában jött össze az a csoport, mely a hatalom és a nemzeti vagyon átvételére, majd nemzetközi pénzembereknek való kijátszására szerveződött: a későbbi SZDSZ. S ma e politikai képződmény részéről Bauer Tamás a Fidesz "dühödt antikommunizmusát" bírálja a Népszabadságban, pedig tudvalevő, hogy a dühödt antikommunizmus sokáig épp a liberálisokra volt jellemző. S csak egy példa arra, milyen álságos volt az antikomcsi retorika: Bauer apja, a pártállami vallatótiszt, aki "Körmös Bauer" néven vált hírhedtté, mivel - úriemberhez nem méltó módon - letépkedte áldozatai körmét, '89 után Eörsi Mátyás SZDSZ-képviselő ügyvédi irodáján dolgozhatott. Az SZDSZ már akkor leszámolt minden demokratikus illúzióval, mikor a nyíltan pufajkás Hornnal és pártjával megkötötte a - máig tartó - hatalom- és pénzszövetséget.

Beszéljünk világosan: Kenedi az SZDSZ, hovatovább a kormány embere. Olyan kormány embere, melyben hemzsegnek az egykori diktatúra működtetői. E fúzió élén korábban a D-209-es főbesúgó (Medgyessy Péter) tevékenykedett, most pedig egy olyan férfiú (Gyurcsány Ferenc), aki KISZ-vezetőként a demokratikus átmenetet előkészítő Fideszről küldött jelentést a központi elvtársaknak. E kormány osztott tavalyelőtt a diktatúra több kulcsemberének állami kitüntetést; ez verette péppé az ellene tüntető tömeget az '56-os forradalom évfordulóján; ez akarta kitüntetni a szabadságharc vérbe fojtására büszke Hornt Gyulát. E hatalom a titkosítás megszállottja: rendszeresen zár el közérdekű információkat, mert abból él, hogy hazudik. E kormánynak van a legtöbb titkosítanivalója, miközben a történeti hivatalban nem lehet hozzájutni az SZDSZ-vezetők anyagaihoz. S e kormány kért fel egy szoclib kötődésű, vagyis a hatalom fenntartásában érdekelt csapatot, hogy hozza nyilvánosságra az egykori ügynökök névsorát.

Aki egy ilyen megbízást elfogad, nem akármilyen ember. Kenedi egyszer már közölt egy listát, melyben a nyilvánosságra hozható nevek helyett általa kitalált nevek szerepeltek. A vérében van a hamisítás, a génjeiben. Olyan, akár a megbízója. Szegény Tar Sándor, az író jut eszembe; tán a legtisztább szívű ügynök volt, akit hátán hordott a föld. Mielőtt agyonnyomta a lelkiismerete, bevallotta, hogy Kenediről jelentett; így legitimálta az ügynökkutatót. Kenedi nyilvános válaszlevelében (gyöngéden) felmosórongynak nevezte egykori barátját. Tar talán túl sokat, talán - hozzá képest - túl keveset tudott.

Mindenesetre rövidesen meghalt. Áldozatként. Megbízói voltak a gazemberek, akik zsarolták, fenyegették; a rendszer működtetői, akik ma is uralkodnak és efféle megbízásokat adnak.Lesz valamilyen lista, kezdődik a belső leszámolás az MSZP-ben. S bármely politikai táborból előkerülhetnek a volt ügynököcskék. "Hol zsarnokság van - írta Illyés -, mindenki szem a láncban." A valódi cél azonban a legnagyobb bűnösök elrejtése. S aztán el lehet mondani: "Még hogy nem zártuk le a múltat? Kérem, el is töröltük. Mi az, hogy?! Nagyon is!"

Balavány György

Magyar Nemzet