A szlovák emberek "eleve nem tudják miről van szó" - vélekedett Simon Attila felvidéki magyar történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, akit az Új Szó című pozsonyi lap annak okán kérdezett, hogy a napokban ismét felmerült a kárvallottak megkövetésének és a sérelmek jelképes kárpótlásának kérdése. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) jelezte: esélytelenül ugyan, de szeptemberben törvénytervezetet terjeszt a szlovák parlament elé, amely a több mint fél évszázada késlekedő rendezés ügyét lenne hivatott előmozdítani.
Eduard Benes, az 1940 és 1946 között előbb londoni emigrációban, a háború után pedig Prágában élő csehszlovák köztársasági elnök "gyakorlatilag pótolva a hiányzó törvényhozói hatalmat, összesen 114 dekrétumot (rendeletet) bocsátott ki", amelyeket később a parlament visszamenőleges hatállyal törvényi erőre emelt. A dekrétumok egy része a háború utáni Csehszlovákia újraszervezésének kereteit rögzíti, a másik része a "kassai kormányprogrammal összhangban megpróbál egyfajta szlovák nemzetállamot teremteni." Benes dekrétumai közül 13 a szlovákiai magyarokra és németekre vonatkozik: az egyik a magyar és a német agrárvagyon elkobzásáról rendelkezik, a másik állampolgárságuktól fosztja meg a magyarokat, és elrendeli, hogy "a magyaroktól elkobzott földekre cseheket, szlávokat kell telepíteni."
A történész emlékeztet arra, hogy a jogsértések egy részét törvényesítő dekrétumok mellett azonos jogerővel bírtak az akkori Szlovák Nemzeti Tanács azonos célú rendelkezései. Ennek nyomán kobozták el a betiltott magyar egyesületek vagyonát, s hozták létre a magyarokat háborús bűnösnek nyilvánító népbíróságokat. Aláhúzza, hogy a kollektív bűnösség elvét követő rendeletek a szlovákiai magyarok egészét érintették, s "mivel mindannyian az akkoriak leszármazottai vagyunk, mondhatjuk, hogy mindnyájunkra hatással vannak." Jóllehet, az akkori rendelkezések egy részét még a kommunista hatalom, más részeit a rendszerváltást követő törvényhozás hatálytalanította vagy módosította, több rendelet a mai napig hatályos, noha a gyakorlatban nem alkalmazzák. "Ezért is fontos lenne a rendeletek formai hatálytalanítása" - húzza alá Simon Attila.
A magyar történész szerint nem helytállóak a szlovák érvelések, miszerint úgymond a kérdés megnyitása megkérdőjelezné a II. világháború utáni rendezést. "Az én olvasatomban a téma megnyitásától maximum a kollektív bűnösség elítélésének kimondása, egy bocsánatkérés, illetve egy jelképes vagyoni kárpótlás várható el, ami nem érintené a háború utáni rendezést, így az államhatárok kérdését sem" - fogalmaz Simon Attila, aki szerint a kérdéssel kapcsolatos felvilágosítás mindenképpen szükséges lenne, mert különben a (szlovák) közvélemény a "hazug politikai demagógia" áldozatául eshet, márpedig tudni kell: "a Benes-dekrétumok egyik nagy problémája az, hogy a kollektív bűnösség elvére épültek, s ez az elv az Európai Unió jogrendjével összeegyeztethetetlen."
"A gond, hogy a jelenlegi szlovák történelemszemlélet egyik alapkövét épp a szlovákiai magyarok kollektív bűnösségének elve képezi. Ha kimondanák ennek semmisségét, történelmi mítoszok sora dőlne össze kártyavárként. Ez pedig sok mindenkinek kínos lenne" - állapítja a szlovákiai magyar történész.
MTI - fidesz.hu