A Kaczynski-ikrek fiatalabbika, Jaroslaw tavaly márciusban vette át a kormányfői posztot Kazimierz Marcinkiewicztől. Sokan arra számítottak, hogy a "fivéri tandem" (Lech Kaczynski a viszonylag széles jogkörrel rendelkező államfő) nyugodt vizekre kormányozza az ország hajóját, amely EU- és NATO-tagként stabil külpolitikai háttérrel is rendelkezik. A hajó azonban egyre jobban hánykolódik, amiről legkevésbé az időjárási viszonyok tehetnek - sokkal inkább a kapitány, a kormányos meg a tisztek.

Ők azok, akik - a Newsweek szóhasználatával élve - nevetség tárgyává tették Lengyelországot, turbulenciák meghökkentő showműsorával vonva magukra a külföld figyelmét. Már a Kaczynskiék vezette Jog és Igazságosság (PiS) párt 2005 őszi döntése, amellyel koalíciós partnereit kiválasztotta, megrökönyödést keltett Európában. A társak jobban már szinte nem is különbözhetnének egymástól: a baloldali-populista Samoobrona (Önvédelem) agrárpárt élén egy rágalmazásért és testi sértésért jogerősen elítélt volt amatőr bokszoló, a nagyszájú és faragatlan Andrzej Lepper áll. Amásik koalíciós partner a szélsőjobboldali katolikus Lengyel Családok Ligája (LPR), amelynek vezetőitől nem idegen a nacionalista, antiszemita hangok pengetése sem. (A koalíciós társak megválasztása után kapott szárnyra Varsóban a PiS rövidítés újfajta értelmezése: Paranoija i Skizofrenija.)

A furcsa koalíció irányítása alatt Lengyelország feltűnően nagy súlyra tett szert az Európai Unióban - főleg azáltal, hogy Kaczynskiék esetenként nyíltan a zsarolás eszközéhez folyamodtak. Ez jól illett 2005 őszén tett nyilatkozataikhoz, miszerint hazájuknak fel kell hagynia a korábbi kormányok alatt folytatott "meghunyászkodási politikával" (főként Berlin és Moszkva viszonylatában), és a nagy tagállamokéval egyenlő jogokat kell kapnia.

Ezt a célkitűzést tükrözte az új európai alapszerződés körüli huzavona, főként a majdani szavazati súlyokért vívott, késhegyre menő küzdelem a 2007. júniusi EU-csúcson. A módosítandó szavazati arányokat elutasítva (ezáltal a nizzai szerződéshez képest csökkenne
Varsó súlya a döntéshozatalban) Jaroslaw Kaczynski nem volt rest a világháborús veszteségeket is a mérleg serpenyőjébe dobni. A jelenlegi, hazája számára aránytalanul nagy szavazati arányt biztosító rendet azzal védte meg, hogy az 1939-45 közötti vérveszteség nélkül ma Lengyelországnak nem 38, hanem 66 millió lakosa lehetne - azaz a németek mögött Európa második legerősebb nemzete volna...

A brüsszeli EU-csúcson tanúsított magatartásával, amelyet egyes nyugati lapok "a diplomáciai finomságok macho módra történő semmibevételének" neveztek, Varsó egyre több uniós tagállamot idegenített el magától. Ez a hozzáállás több évtizedes sérelmek fölelevenítését vonta maga után, megakadályozva gondosan kimunkált kompromisszumok létrejöttét, amelyek pedig elengedhetetlenek az Európai Unió működéséhez.

Ilyen magatartással Lengyelország aligha tesz szert új barátokra Európában egy olyan időszakban, amikor az EU még mindig a három évvel ezelőtti nagyszabású tagfelvétel következményeinek "megemésztésével" küzd. A brüsszeli erőfeszítések másik csapásiránya
a közös uniós külpolitika kidolgozása, különös tekintettel az egyre magabiztosabb és tolakodóbb Oroszország jelentette kihívásra. (Ennek jele volt a közelmúltban a közép-európai haderők korlátozásáról kötött CFE-szerződés moszkvai felmondása, illetve új interkontinentális hadászati rakéták /Bulava/ sorozatgyártásának beindítása.)

A Kaczynski-ikrek hajthatatlan magatartásának egyik legkárosabb hozadéka lehet a Moszkvával szembeni közös európai fellépés kudarca. A nyár elején Szamarában rendezett EU-Oroszország csúcstalálkozón az unió határozottan kiállt Varsó mellett a lengyel húsáruk orosz importjának betiltása miatt támadt kétoldalú vitában. Néhány héttel később azonban a brüsszeli EU-csúcson tapasztaltak azt mutatták, hogy a lengyel fél nem ismeri a hála fogalmát.

"A lengyelek, úgy tűnik, rosszul tanulták meg a szamarai leckét: azt hiszik, mennél keményebben játszanak, annál többet nyernek - mutatott rá Tomas Valasek, a londoni Centre for European Reform munkatársa. - Ezek után nehezen képzelhető el, hogy akadna még olyan uniós tagállam, amely szívesen harcba száll az ő oldalukon." Ennél is keményebben fogalmazott Marcin Zaborowski, a párizsi Institute for Security Studies elemzője: "Az EU-nak is megvan a maga Texasa - úgy hívják, Lengyelország".

A lengyelek egy része alkalmasint osztja a jelenlegi vezetők nézeteit - ám őket is irritálják a kormány egyes módszerei. Kaczynskiék pártkatonáikkal töltötték fel a közszolgálati szférát, fittyet hánynak az alkotmányra, s otromba intézkedésekkel próbálják megfosztani állásuktól azokat, akik az egykori kommunista rezsimhez kapcsolhatók. Különös fényt vet a jogot végzett kormányfő jogértelmezésére egy júliusi rádióinterjú. Ebben azt sugallta lengyel bíróságoknak, hogy német kitelepítettek kártérítési pereiben az állam érdekeit tartsák szem előtt, ne a jogállást. "A jogot így is meg úgy is lehet értelmezni" - szögezte le Jaroslaw Kaczynski, visszautasítva a legfelsőbb bíróság nézetét, miszerint az ilyen kijelentés "felszólítás a jogsértésre" Az már csak hab a tortán, hogy a fenti interjúban a miniszterelnök "Istentől való magasabb rendű ítélőképességével" indokolta a Németországról alkotott kedvezőtlen véleményét. Szerinte a nagy veszélyekre figyelmeztető emberekről mindig is fóbiákat feltételeztek, még akkor is, amikor igazuk volt. "Márpedig vannak emberek, akik pontosabban érzékelik a világot. Ők Istentől kapták ezt az adományt. Aztán vannak olyan emberek, akiknek ez nagy nehézségeket okoz. Ők vannak többségben. Ilyennek teremtette Isten a világot" - vázolta világképét Kaczynski.

A gazdaság - részben a Brüsszelből érkező eurómilliárdoknak köszönhetően - erőteljesen növekszik, a munkanélküliek aránya két év alatt 4 százalékkal csökkent. Ebben az is közrejátszik, hogy az EU-csatlakozás óta nem kevesebb, mint kétmillió (zömmel fiatal) lengyel hagyta el az országot, s keresett munkát Nyugat-Európában. Egyes megfigyelők szerint az exodus okai csak részben gazdaságiak: sok lengyelt a politikából való kiábrándultság késztetett arra, hogy elhagyja a hazáját. A jelenség viszont hovatovább munkaerőhiányt okoz: borúlátó megfigyelők attól tartanak, hogy veszélybe kerülhet a 2012. évi labdarúgó Eb megrendezése.

Rövid távon azonban a koalíción belüli - részben személyes gyökerű - feszültségek okozhatnak gondot Varsóban. Jaroslaw Kaczynski júliusban másodszor is leváltotta Leppert a miniszterelnök-helyettesi és mezőgazdasági miniszteri tisztségről; az okot erre egy korrupciós ügy szolgáltatta. Lepper válaszul visszahívta a Samoobrona minisztereit a kormányból, majd közölte: csak úgy lehet szó a koalíció fenntartásáról, ha Kaczynski távozik posztjáról.

Hogy a szavaknak nagyobb nyomatékot adjon, Lepper alelnöke a kormányfőre nézve kompromittáló hangfelvételek nyilvánosságra hozatalával fenyegetőzött kedden. "Sok felvétel van (a birtokunkban), s mind jól be van biztosítva" - jelentette ki Janusz Maksymiuk a Zycie Warszawy című lengyel lapban. A Samoobrona már Lepper első korrupciós ügyének tavalyi kipattanásakor azt állította, hogy azt a korrupció visszaszorítására hivatott kormányzati hatóság (CBA) "kreálta", s abból semmi sem igaz. A populista párt ezért már tavaly ősszel megkezdte a miniszterelnökre nézve terhelő bizonyítékok gyűjtését, amelyekkel most nyíltan zsarolni kezdte Kaczynskit.

A koalíció harmadik tagja, a nacionalista Lengyel Családok Ligája (LPR) szintén egy Kaczynski nélküli kormányt szeretne. Roman Giertych pártelnök keddi rádiónyilatkozatában kijelentette, Jaroslaw Kaczynskival a miniszterelnöki poszton nem lehet parlamenti többséget kialakítani.

MTI- fidesz.hu