Politikusként, kormányfőként elsődleges küldetésének tartja, hogy szembenézzen és megküzdjön ezzel a problémával; szerencsére akadnak oly tiszta kezű segítőtársai, mint Kóka és Veres, meg még néhányan a legkiválóbbak közül. Majd ők a körmére néznek a magyar népnek.

Már 2005-ben felkerekedtek az első kommandók, amelyek a feketemunka elleni harc nevében feketére bírságolták a közösen szüretelő vagy építkező baráti társaságokat, s még a diáklányt is megbüntették, ha a tb megkerülésével vigyázott a szomszédék kisbabájára. Később elhivatott emberek azt ellenőrizték, hogy a fogyasztói árakban érzékelhető-e az áfacsökkentő kormányzati kegy. Ám a megátalkodott népség nem tanult. Továbbra is megesett, hogy a borravalót nem íratták be a kék könyvbe, blokk nélkül vettek sárgarépát a termelőtől, eltitkolták az adóhatóság elől a templom perselyébe dobott adományt, a koldusnak adott alamizsnát. Ez bizony tűrhetetlen, főleg, hogy a zseniális gazdaságpolitika dübörgése és a reformok lendülete ellenére az állami büdzsén akkora lyukak tátonganak, mint a Világbank egykori elnökének ünnepi zokniján. Érthető, ha bekeményít az állam, s bekeményítenek a nagy szolgáltatócégek, amelyek megengedhetik maguknak, hogy hatóságot játszanak. A metrót lehetetlen jegy nélkül megközelíteni, zsoldosok hada fürkészi, van-e érvényes menetjegyünk. Vajon a zsebtolvajok és a bűzlő csövesek is vesznek jegyet, netán bérletük van, esetleg eleve ingyen utazhatnak? Mindenesetre derék törekvés, hogy a BKV anyagi áldozatokat hoz az utasok megleckéztetésére, de a járművezetők képzése és kellő létszámban foglalkoztatása gyümölcsözőbb befektetés lenne. Nem illik egy sofőrt a napi munka után még egy műszakra kötelezni, még itt, Demszkygrádban sem.
Persze, a BKV csak azt utánozza a maga módján, amit a nagyoktól elleshet. Veres János pénzügyminiszter legutóbbi sajtótájékoztatóján 2400 embernek ígért, ha nem is igazán tisztességes, de jól fizető munkát. Kétezernégyszáz új munkatársat vesznek fel az adóhivatal, a vámosok, a munkaügyi felügyelők és a KEHI állományába. Az adóellenőrök a vagyonosodásokat vizsgálják, ilyenből akár több tízezer is lehet, de besegítenek más jellegű kotorászásba is, hiszen például annak felderítése, hogy egyesek jogosan kértek-e gázártámogatást, élethalálkérdés az államháztartás számára.

S ha már a pénzügyminiszter így felduzzasztotta a szaglászkülönítményt - a kormányszóvivőket is befogták fogyasztóvédőnek -, akkor a nyugtát nem adó kereskedők ellen is harcot hirdetett. Megnyugtatta a társadalmat, nem csak az ellenőrök száma, a bírságok összege is növekszik. A nyista tolerancia jegyében nemcsak az eladókra, hanem az üzlet közelében tartózkodó, blokkal nem rendelkező feltételezett vevőkre is lecsapnak. Ha nem vett semmit, az nem elfogadható kifogás, igaz, a mai állás szerint nem is súlyosbító körülmény. A szigorú ellenőrzések alól mint kereskedelmi egység kivételt képez a Pénzügyminisztérium büféje, a vásárlók közül pedig maga Veres János, aki egyedüli magyar állampolgárként blokk nélkül is sétálhat az utcán, őt úgyis felismerik az adóellenőrök. (Mint 1998-ban Szabó János honvédelmi minisztert a Hadtörténeti Intézet sorállományú őrei.) A miniszter 60 milliárd többletbevételt remél a kommandó tevékenysége nyomán, ami arra utal, hogy ahol nem találnak törvénytelenséget, ott majd kénytelenek lesznek "előállítani" valamit.

Ám eresszenek bármennyi ellenőrt, feljelentőt, besúgót az országra, előbb-utóbb ez a hatalom sem úszhatja meg az ellenőrzést, az elszámolást, a felelősségre vonást...

Ugró Miklós, Magyar Nemzet

fidesz.hu