Az ötmillió alatti közpénzköltésekről például nem szívesen adnak tájékoztatást azok, akik kezükben tartják a kasszakulcsokat, és egy-egy nagy közbeszerzés helyett sok kis ötmillió alatti ügyletté ütemezik a pénzköltést, hogy törvényesnek is látsszon, de azért tájékoztatást se kelljen adni róla. És ha ezek és a hozzájuk hasonló eljárások nem folynak le zökkenőktől mentesen, hanem a főember átmegy a piroson, akkor a törvényszegés még államtitokká is válhat.

Szomorú állapot, ha egy államnak köztörvényes takargatnivalói vannak. Államtitok, tehát mi állampolgárok nem tudhatjuk, milyen ügyek állnak az emberöltőkre titkosított maffiatörténetek mögött. De kérdezni talán szabad. Csak nem az történt meg, hogy a bűnözőkkel magas rangú politikusok működtek együtt, és már ennek az egyszerű ténynek a kiderülése is veszélyeztetné az államgépezet stabilitását?

De hiszen mindez kiderült! Megtanultuk például, hogy olyan dolgokért, amelyek miatt a most hivatalban lévő miniszterelnököt be sem idézik, másoknak lassított eljárásban, éveken át bírósági tárgyalásokra kell járniuk tanúként, vádlottként.

A nyilvánosság elé kerülő bűnügyekből és nyomozásuk menetéből sejthetjük, hogy a különféle nyomozó szervezeteknek teljes rálátásuk lehet banki átutalásainkra, adóbefizetéseinkre, hagyományos és elektronikus levelezésünkre - és "ráhallásuk" telefonjainkra, akár vonalas, akár mobil... Valóban el kell előlünk titkolni mindezt, hogy ne legyenek elgondolásaink és ismereteink e működésről, illetve arról, hogy szabadságjogainkat naponta megsértik, hogy törvénytelenül járnak el velünk. A Magyar Köztársaságban köztörvényes cselekmények államtitokká válhatnak? Mi ez, ha nem felháborító? Hogy egy savas locsolkodás és gyilkossági felbujtás bármilyen részlete államtitokká léphet elő? Milyen állam az, amelynek ilyen titkai vannak? Mi a célja annak, hogy bűnügyeket, bűnügyek részleteit titkosítsák? Nem lehetséges, hogy ez kimeríti a joggal való visszaélés fogalmát? Ezekben az ügyekben éppen fordítva kell gondolkodni. Minél inkább érintik a politikai garnitúrát, a közélet szereplőit a bűnügyek, annál inkább a nyilvánosságra tartozik mindaz, ami történt.

Hiszen akkor a négyévenként egyszer nagyra becsült választópolgárban miért ne születhetne meg az igény, hogy tilos parkolását nyolcvanöt évre titkosítsa, és sose tudják megbüntetni?

Magyar Hírlap- fidesz.hu