Az elkövetkezendő huszonöt évben megtakarítjuk a befektetés árát, mondja hasra ütve annak a kormánynak a megbízottja, amelynek eddig egyszer sem sikerült legalább megközelítően teljesíteni az általa egy évre meghatározott hiánytervet. Most majd másként lesz. Miért is ne? A remény hal meg utoljára. Vám-, bor-, piaci és számlakommandók sora áll bevetésre készen, hogy a növekvő adók és járulékok megérkezzenek az államkasszába. Immár vizit- és tandíj is emeli a bevételeket. Már csak a kiadásokat kell megrendszabályozni. Kevesebb megy gyógyszerre, szociális tételekre, oktatásra és kultúrára. De ez most mellékes. Sokkal fontosabb a kormányzati negyed. Elkerülhetetlen a felhúzása, hiszen az elmúlt években több mint visszafogott teljesítményt nyújtott a kormány, s ez megengedhetetlen. A miniszterelnök, a pénzügyminiszter vagy a gazdasági miniszter nem lehetett az oka, különben már rég nem lennének a helyükön. Márpedig úgy ülnek a székükön, mint a cövek, azt a kis hajókázást és vitorlázást nem számítva. Ennyi nekik is jár, ne legyünk demagógok. De ha ők nem, akkor csak az infrastruktúra hibádzhat. Azok a nyomorult téglák és nyílászárók, az ódonságot árasztó falak. A múlt örökös lehorgasztó, fojtogató jelenléte. Belátható, hogy így nem mehet. A szocialisták pártjának költöznie kellett a Köztársaság térről, a kormánynak pedig mindenhonnan, ahol eddig szerencsétlenkedett. Lendület kell. Sok-sok lendület. Majd minden köztisztviselő megemeli a cókmókját, és belendül az új üveg-beton-gipszkarton irodakomplexumba. Addig majd kibírjuk valahogy.

A százmillióért, külsős cégektől rendelt kormányzati átvilágítás még nincs készen, a minisztériumok új struktúráját homály fedi, a dolgozók létszáma is csak becsült adat, az sem tudható, hogy miből mekkora kell, csak az, hogy nagyon nagy, és hogy minél hamarabb.

2009 május végére. Szőröstül-bőröstül. Mivel ebben a kérdésben sincs eszmecsere, nincs értelmes beszélgetés, csak találgathatjuk a nagy hajsza értelmét.

Attól tartunk, ezúttal sem történik más, mint a ma gyors felélése és a jövő elzálogosítása. Huszonöt évre öntik betonba, hogy az elkövetkezendő kormányok mely magáncégeknek fizetnek bérleti díjat, melyektől rendelnek irodabútorokat, számítógépeket, őrzés-védelmet. Nekünk a megtakarításokról szavalnak, zöldbe borult látványterveket mutogatnak, amelynek lábjegyzetéből derül csak ki, hogy a teljes beruházás megvalósulása, a közlekedés rendezésével, a kiegészítő épületek felhúzásával, a parkosítással csak tizenöt vagy huszonöt év távlatában lesz valóság. (Miközben az "öreg" Skálát harminc év elteltével már el kell dózerolni az útból.)

S még az építészeti zsűribe meghívott nemzetközi tekintélyek azt merték mondani, hogy egyediséget nem hordozó, szimpla kormányzati negyed építése kezdődik Budapesten.

Egy frászt. A maga nemében egészen különleges megoldásnak lehetünk szemtanúi. Üres államkasszából ennyi pénzt egyetlen épületre még soha senki nem költött el. A Nyugatinál az illuzionizmus szimbolikus terét húzzák fel.

David Copperfield leckéket vehet Gyurcsány Ferenctől.

Heti Válasz- fidesz.hu