Az állam 142,5 milliárd forintot költhet a kormányzati negyed kiköltöztetésére a Nyugati pályaudvar és a Podmaniczky utca által határolt területre. Az utóbbi évek legnagyobb beruházásánál a kormány hihetetlen ütemet diktál. Már az elvi döntésre sem szántak elég időt; sem a pártok, sem az építészek között nincs egyetértés abban, hogy miért is kell nekünk új kormányzati negyed.

Bécsnek, Párizsnak, Londonnak, Dublinnak és Moszkvának is megfelelnek a maguk patinás történelmi épületei, pedig ezek fenntartása náluk is drágább, mint az új irodaházaké. Ennek ellenére új negyedet csak Berlinben építettek - ott viszont az Újraegyesítés miatti kényszerhelyzet ellenére sem siettek: öt évet szántak a tervezésre, s végül állami pénzből, nem pedig magántőke bevonásával építették meg a negyedet. Nálunk a pályázat kiírása után három hónappal már be kellett nyújtani a látványterveket. Hasonló tempó jellemzi majd a kivitelezést is, és noha még építési terv sincs, az elképzelések szerint 2009. május 31-ig a műszaki átadás is meglesz.

Az új városrészből csak öt-hat hektárt foglal el a kormányzati negyed, az állam további 30 hektárnyi telket ad el magánbefektetőknek, ám hogy milyen célra, az még nem tudható. Az urbanisztikai összefüggések kidolgozása már önmagában másfél évet vett volna igénybe, de legalább nem állt volna elő az a képtelen helyzet, hogy előbb tudjuk meg, milyen bútor lesz az irodákban, mint azt, hogy mi lesz az épületek szomszédságában. Láng Balázs, a projekt szóvivője ezzel szemben lapunknak azt mondja: éppen azért vásárolták meg a pályaműveket, mert számos ötletet találtak bennük.

Jelenleg csak annyi tudható, hogy a vasúti síneket le akarják süllyeszteni, és a vágányok tetején a Városliget "bekúszhat" egészen a pályaudvarig. Noha a tervnek éppen ez a legeredetibb ötlete, félő, hogy anyagi okokból soha nem fog megvalósulni. Három emelet mélyre levinni a síneket irdatlan összegbe kerülne, a költségekről számításokat sem végeztek, egyszerűen "kispórolták" őket a kiadások közül. Madridban az ennek töredékébe kerülő megoldást választották: befedték az Atocha pályaudvar síneit, az épületben pedig egy pálmafás promenádot, új belvárosi találkozóhelyet hoztak létre.

Nincs válasz arra a kérdésre sem, hogy mekkora kiadással jár majd a MAV által okozott környezeti károk enyhítése. Pedig ennek látható nyomai is vannak: a területen például ott csúfoskodnak a szétfolyt akkumulátorok. A szennyezést az új negyed nélkül is fel kellene számolni; a kérdés csak az, okoz-e csúszást mindez az építkezésben — a 2010-es választásokra mindennek készen kell állnia.

Noha a kormány a költséghatékonysággal érvel a tervek mellett, a kiadások jelentős részét egyszerűen nem vették számításba. Egy modern irodaház valóban kisebb költséggel üzemeltethető és újítható fel, mint a szociális minisztérium tükörterme vagy a Pénzügyminisztérium márványcsarnokai. A minisztériumok eltűntével viszont felbomolhat a belváros színes szőttese, amit a kormányhivatalok, a köréjük települt találkozóhelyek, kávézók, éttermek és lakások, szállodák alkotnak. Ha ezekből luxushotelek és olyan nagypolgári lakások lesznek, amelyek lakói a világ nagyvárosai között ingáznak, a belváros elveszíti élő jellegét; a minisztériumokkal együtt elköltözhetnek a vendéglők és az üzletek is, a terület pedig leértékelődik.

Nyugat-Európában a hetvenes években lezajló folyamat - csak ott nem a kormányzat, hanem a polgárság költözött külsőbb kerületekbe - "árát" hatalmas városrekonstrukciós programokkal kellett két évtized múltán megfizetni. A tervek előkészítetlenségét bárki felmérheti, aki reggelente végighalad a Podmaniczky utcán, amely már most sem bírja el a belváros felé tartó forgalmat. A főváros tömegközlekedését az elmúlt évtizedekben "munkásjáratokká" silányították, a szerelvények többsége zsúfolt és mocskos, a légkondicionálást felesleges luxusnak tartja a városvezetés.

A kormányzati negyednél még nagyvonalúbbak: a fehérgallérosokat kiszolgáló tömegközlekedésre rövidtávon sem az állam, sem a főváros nem költene, mert azt remélik, a magántőke fordít majd erre pénzt. Így marad a gépkocsi - ám az 1950 helyes parkolóházhoz kellene egy "másik Podmaniczky utca" is, vagyis plusz két sáv - aminek megépítése szintén nem szerepel a kiadási listán.

A lapunk által megkérdezett lehetséges kivitelezők szerint egy új technológiával épülő tömböt csaknem lehetetlen ennyi idő alatt tető alá hozni. Az új negyed fűtését például hőszivattyúval képzelik el: a zöld épülethez négyezer, egyenként száz méter mély szondát kellene lefúrni, vagyis legalább két kilométer hosszú és kétszáz méter széles területet kellene alászondázni - érzékeltetik forrásaink a feladat nagyságát.

Az épületet 25 év után jelképes összegért, talán egy euróért vásárolja majd vissza a kormány, ami tetszetősnek tűnik - csak abban teszi érdekeltté a befektetőt, hogy egy lelakott házat szolgáltasson vissza. A kormányzati negyed szóvivője állítja, az állam nem megfelelő teljesítés esetén azonnal felmondhatja a szerződést. Egy újabb rejtett veszteség abból adódik, hogy a jelenlegi kormányzati ingatlanok egy tételben történő értékesítése lenyomhatja az árakat. Az eladásokból 103 milliárd forintot remélnek, a bevétel néhány év alatt folyna be, az Új bérleti díjakat viszont egyenletesen osztanák el, vagyis az első hónapban is csak annyit fizetnének, mint az utolsóban. Ám hogy pontosan mennyit, senki sem tudja. Az árajánlatot a befektetők teszik majd, egymás alá licitálva. Az ő számukra a lényeg az évi hat-hét százalékos haszon, a kormány számára pedig a keretek tartása. Ehhez az éves díjnak évi 5,7 milliárd forint alatt kellene maradnia; a kormány által eleinte említett 8,5 milliárd forinttal viszont - az általunk felsorolt pótdíjak nélkül is - már 212,5 milliárd forintot kóstálna az üzlet.

Heti Válasz- fidesz.hu