Az iraki megszállást zárójelbe téve, térségünk országaiban Amerika népszerűtlenségét erőteljesen táplálja a vízummizéria. Az, hogy tizenhét évvel a rendszerváltás után Magyarország polgáraira még mindig gyanakodva tekintenek a tengeren túli hatalmasságok, már akkor is elegendő ok a bicskanyitásra, ha eszünk ágában sincs átrándulni a "lehetőségek hazájába". Ha viszont valamilyen oknál fogva mégiscsak legyőzhetetlen vágyat érzünk a Szabadság-szobor közeli megtekintésére, akkor jön csak az igazi kálvária. Életünkben vájkáló nagykövetségi tisztségviselők aktuális hangulatán múlik, hogy porig alázva vagy csupán rosszkedvvel távozunk a vaskordonokkal és rendőrökkel védett diplomáciai képviseletről. Jogos sértettségünket csak fokozhatja, hogy a nem is olyan távoli délszláv háborút szerencsésen elkerülő Szlovénia iránt megvan az amerikai bizalom, délnyugati szomszédunk polgárai - ki tudja, miért? - vízummentességet élveznek.

Ígéretek természetesen évről évre elhangzanak, s ezek mindig biztatóak. Most egy divatos nevű (a terrorizmust megelőző óvintézkedések szigorításáról szóló) törvény egyik passzusa keltett reményt térségünkben, hiszen az tartalmazza a vízummentesség kiterjesztésének lehetőségét. Kis szépséghiba: a mentesség megadásának feltételei között szerepel, hogy az elutasított vízumkérelmek aránya ne haladja meg a tíz százalékot. Hazánk esetében tavaly ez a mutató 12,7 volt, s a magyar külügyi államtitkár azt mondja, idén elérhetjük a 9,9 százalékos álomhatárt. Reménykedhetnénk is, ha végtelenül naivak lennénk. Hiszen az elutasított vízumkérelmekről az amerikaiak döntenek, innentől kezdve pedig nincs az az érv, amely megcáfolhatná, hogy politikai döntés a vízummentesség elérése. Ha van megfelelő akarat Washingtonban, akkor nyilván kevesebb igényt utasít el a derék nagykövetségi tisztségviselő, s máris beléphetünk a nyugati államok polgárainak privilegizált sorába, akiknek "mindössze" egy ujjlenyomatvétellel egybekötött elektronikus jóváhagyási rendszeren kell túlverekedniük magukat, ha a "szabadság földjére" vágynak.

Hat kelet-közép-európai uniós tagország illedelmes hangnemben megfogalmazott rövid közleményben jelezte a minap Washingtonnak: nem örülnek, hogy az Egyesült Államok továbbra is mesterséges korlátokat állít szövetségesei elé. Magyarország nem csatlakozott a közös nyilatkozathoz, sőt üdvözölte az ominózus jogszabályt. Nincs érdemi magyarázat a miértre, az ok azonban világos. A stratégia nélküli magyar diplomácia ezzel a térségbeli sorstársakat cserbenhagyó lépéssel próbál jó pontokat szerezni a neokonzervatív amerikai vezetésnél, miután Gyurcsány Ferencet az orosz elnök híveként könyvelték el Washingtonban a Nabucco gázvezeték terve mögüli kihátrálás miatt. Szánalmas próbálkozás ez, hiszen a miniszterelnök ezzel aligha nyeri vissza a Nabucco-ügyig oly széleskörű amerikai bizalmat, a térség egységes érdekérvényesítésen azonban sikerült léket ütni. És akkor még nem is beszéltünk a magyar ember érdekéről, aki továbbra is mindössze százalékos adat az amerikai nagykövetség és a washingtoni külügyminisztérium egyes irodáinak polcain porosodó aktákban.

Pataky István - Magyar Nemzet

fidesz.hu