Fontos külpolitikai kérdésekben a kormány az ellenzéket sem szokta megkérdezni, de hogy koalíciós partnerével sem tanácskozik az ilyen döntések előtt, az valóban skandalum. Azt is kormányzati berkeken belül döntötték el még Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején, hogy az országot az Egyesült Államok csatlósaként - ama nyolc régióbeli ország élén - beleviszik az iraki háborús kalandba, fittyet hányva a francia és a német álláspontra.
Mint ahogy azt sem tudjuk, hogy Eörsi Mátyás SZDSZ-es honatya vajon egyeztetett-e kubai akciójáról a külügyi tárcával, vagy a saját ötlete volt felmérni a hivatalos Kuba által üldözött ellenzékiek körében a majdan "szabadon" megválasztandó potenciális miniszterelnökök körét. Vajon lehetséges, hogy ehhez hasonló akciók előzték meg nálunk is a rendszerváltozást?

A szabadságunk kezdetén hoztuk meg a döntést a beutazó USA-polgárok vízummentességéről, vélhetően a diktatúra éveiben az Egyesült Államok által befogadott honfitársaink szabad hazautazása érdekében. Nagyvonalú döntés volt, a viszonosság igénye nélkül. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a magyar állam gesztusára - a szeptember 11-i tragikus terrortámadás után - az Egyesült Államok a még jobban megszigorított vízumeljárással válaszolt. Közismert: az amerikai vízumkérelmek elbírálása - a banánköztársaságokban bevett gyakorlatnak megfelelő, megalázó módon - sokszor sértő stílusban zajlik az USA nagykövetségén. Erről a hazai sajtó rendszeresen beszámol. Falra hányt borsó volt minden egyes kritika. Az eljárás ugyanúgy megy tovább.
Az Egyesült Államoknak, mint bármelyik más államnak, természetesen jogában áll megválogatnia, kiket enged be felségterületére. De a szuperhatalomnak sem illik elfelejtenie, hogy a kis közép- és kelet-európai NATO-országok - feledve a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeiket is - milyen készségesen járultak hozzá "a globális biztonság" megteremtéséhez, amikor Washington ezt kérte. Az európai közösség vezető államainak a rosszallása ellenére is biztosították a kért erkölcsi és katonai támogatást az USA iraki politikájához, amely az emberi jogok durva megsértése miatt azóta alaposan lejáratódott a világ előtt.

A múlt héten Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Csehország jegyzékben tiltakozott az USA vízumpolitikája ellen, az unió vezetői korábban hasonló intézkedéseket helyeztek kilátásba az unióba beutazó amerikai polgárokkal szemben. Magyarország eközben, ahelyett hogy politikáját a közös fellépéshez igazítaná, külön levélben biztosította Washingtont odaadásáról és elkötelezettségéről.

Amikor a viszonylag kevés magyar polgárt érintő amerikai vízumról ejtünk szót, ne feledjük: a vajdasági és a kárpátaljai magyaroknak sokkal megalázóbb lehet magyar vízumért sorba állni, mint tehetősebb honfitársainknak bizonygatni, milyen erősen kötődnek hazánkhoz, hogy valóban van mit a tejbe aprítaniuk. Talán az ujjlenyomat levétele az, ami méltánytalan és indokolatlan is a magyarokkal szemben, hiszen az eddig lebukott veszélyes terroristák egyike sem magyar útlevéllel lépte át az Egyesült Államok határát.
A politikusainkat - a Washingtonban lobbizó Dávid Ibolyát leszámítva - különösebben nem zavarja, hogy az Egyesült Államok megalázza a vízumeljárással a magyarokat.

Sólyom László köztársasági elnök is szolidaritást vállalt velünk, oly módon, hogy megválasztása után bejelentette: addig nem megy az USA-ba - tudósként sem tett másként -, amíg ujjlenyomatot kell adnia. Az elnök egyszer utazott be azóta az Államokba, ENSZ-útlevéllel, ujjlenyomat nélkül.
A vízumkérdés az után került ismét terítékre, hogy Bush elnök augusztus 3-án aláírta azt az új törvényt, amely tartalmazza a vízummentesség kiterjesztésének lehetőségét azokra az országokra, amelyekben az elutasított vízumkérelmek aránya nem haladja meg a tíz százalékot.

Magyarország esetében ez a mutató tavaly 12,7 százalék volt. Természetesen az amerikai követség dönt, hogy hány százaléknyi kérelmet utasít vissza.

Torkos Matild, Magyar Hírlap

fidesz.hu