Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a Magyar Nemzet július 31-i számában helyesen mutatott rá, hogy a felvételi pontszámok meghatározása csak a vidéki egyetemeken és főiskolákon vezetett a hallgatói létszám leépítéséhez, a budapestiek viszont fel tudták tölteni a - szerintünk már kormányzati súgásra - irreálisan magasan meghatározott keretüket. Ily módon létében veszélybe került az ország egyetlen kiválónak akkreditált doktori iskolával bíró jogi kara, a miskolci, és a nagy múltú szegedi bölcsészkar, illetve a tizenöt éves múlttal bíró, de jól prosperáló miskolci bölcsészkar. Ezzel a kormány a vidéken, sőt az ország leszakadó részein élő lakosságot fosztja meg a művelődés, az ott élő elszegényedett családok gyermekeit a továbbtanulás lehetőségétől, ezzel a magyar közéletben való szereplésük esélyegyenlőségét rontja a fővárosban és a környékén lakókkal szemben. Ezért a kormánynak a felvételi eljárással kapcsolatos ezen intézkedése, amely, úgy tűnik, általános beiskolázási normává válik, súlyosan sérti az alkotmányban szavatolt művelődéshez való jogot.

Ezenkívül azt is figyelembe kell venni, hogy az oktatásban és a kutatásban nem lehet a pillanatnyi keresleti-kínálati viszonyokhoz igazodni, mert könnyű ezen a téren valamit leépíteni, de visszaállítani igen nehéz. Egy kutatóhelyként is működő egyetemi-főiskolai kar elindítása ugyanis jelentős anyagi, szakmai és koncepcionális előkészítést igényel. Milyen szerencse, hogy a kilencvenes évek hullámvölgyének időszakában nem építették le az azóta újból felfutott műszaki képzést. Ezzel szemben súlyos probléma, hogy a kormányzat jelenlegi felsőoktatás-politikája nem arányos intézménykarcsúsítást végez, kiterjesztve a budapesti intézményekre is, ezzel növeli a vidéki munkanélküliséget.

Ez összefügg azzal a másik problémával, amely a vasúti szárnyvonalak "szüneteltetését" érinti, ennek következménye az azonnal elkezdődő sínlopás. A gazdasági és közlekedési tárca Volán autóbuszokkal váltotta fel a vasúti szárnyvonalakat.
A vidéki helyközi buszok zöme viszont kisméretű és elavult, az egyre ritkuló járatok pedig zsúfolásig tömöttek. Emellett több autóbuszjárat csak a település főterén, illetve a buszfőpályaudvaron áll meg, nem érintve a település vasútállomását, és hátráltatva a vasúti átszállás lehetőségét. Mindezek ellenére a Volán Zrt. ráfizetésesnek tartja a vasúti szárnyvonal-megszüntetésből adódó buszjáratsűrítést, és ezért radikális járatritkítást végez. Mivel a Volánnak is a felügyeleti szerve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, így felel a lakosság megélhetési lehetőségéért. Márpedig a minisztériumnak ez az intézkedéssorozata az amúgy is nagy munkanélküliséggel küszködő települések munkaképes lakosságát lehetetleníti el abban, hogy a környező vagy távolabbi vidéken találhasson magának ingázással egybekötött munkát. Ezért Kókáéknak ez az ugyancsak normatív aktusokkal végrehajtott politikája sérti az alkotmányban garantált munkához való jogot. Ugyanis annak gyakorlása eme intézkedések miatt objektíve lehetetlenné válik.

A harmadik probléma az egészségügy és az egészségbiztosítás átszervezése. Ez is összefügg az előbbivel. Tény, hogy az egészségügy reformra érett. Minden kórházi intézményben voltak felesleges ágyak. Csak ezeket kellett volna valamennyi intézménytől elvenni. Így valamennyi kórház karcsúsítása csak a valódi szükségletek mértékében történt volna, nem pedig egész intézményeket zártak volna be. Ráadásul a jó fekvésű, parkosított intézmények működését minden valószínűség szerint eladási célból állították le, átirányítva a betegeket lakóhelyüktől távoli körzetekbe, helyiségekbe. Ez a mentőszállítási távolságnövekedés, valamint a közlekedés előbb bemutatott leépítése miatt az életesély csökkenésének veszélyével jár. Mindez direkt módon a lakosságnak az alkotmányban szavatolt egészséghez fűződő jogát sérti, csakúgy, mint a szolidaritási elven alapuló állami egészségbiztosítás több nyereségorientált magánbizosításúvá tervezett átalakítása. Ez Hollandia kivételével egyedülálló Európában, ahol az erre történő átállás megháromszorozta a lakosság járulékfizetési terheit. A holland kormány emiatt meg is bukott. Ettől a kivételtől eltekintve a kötelező alapbiztosítás egész Európában egységes állami kézben van, csupán a kiegészítő kötelező biztosításnál lehetséges a több-biztosítós szereplés, de ezek az intézetek is önkormányzati alapon, szoros állami pénztárfelügyelet mellett szakmai, üzemi és területi köztestületi jellegű pénztárként működnek a szolidaritási elv szerint.

Mindebből kitűnik, hogy a kormány e három intézkedési csomagja három alapvető alkotmányos jogosultsággal ütközik. Ezért az ellenzéki pártoknak és a szakszervezeteknek külön-külön vagy egymással együttműködve kellene az Alkotmánybírósághoz fordulniuk. Helyes lenne, ha ezt megtenné a köztársasági elnök, Sólyom László is, aki aláírta az ezt az intézkedési csomagot elindító egyik törvényt, miközben utalt arra, hogy ebből ilyen alkotmánysértő végrehajtás nem következhet.

Prugberger Tamás, Magyar Hírlap

fidesz.hu