"Egy csöpp józanság, egy csöpp belátás kellene a szovjet politikát nem kedvelő emberek részéről."

Kondorosi Ferenc államtitkár fakadt ki így tegnap annak kapcsán, hogy valaki főfőfőnökének becses nevét pingálta a Szabadság téri szovjet emlékműre, öles, ráadásul vörös betűkkel.

Én pedig akkor ezennel ünnepélyesen meg is ragadom az alkalmat, és jól elítélem a garázdát. Meg el is határolódom, merthogy nyilván nem volt Gyurcsány-fanatikus az illető. Márpedig ha gyorsan nem lépek, Kartal Zsuzsa a végén még lesz szíves megírni a "Vörös festékkel összefirkált szovjet emlékmű vagyok" című nagy ívű cikket, aminek olvastán agyérgörcsöt kapnék rögvest, úgyhogy mondom, hahó, el vagyok határolódva!

A "minden jobboldali garázda" típusú írásoktól való páni félelem ugyanakkor csak az egyik, s nem is legfontosabb táplálója nagy elhatárolódós hevületemnek. Fontosabb, hogy a firkálókra - az SZDSZ-magyar szótárban köztéri művész címszó alatt - nagyjából a senkiházi hülyegyerek kategóriát látom egyedül alkalmazhatónak. A piti rongálás pedig nem forradalmi tett, még ha jogos is a felháborodás. Tehát nem, nem lettem vérgőzös kommunista, továbbra is tartom, hogy Fletóval akkor állok majd szóba először, ha börtöninterjú keretében lesz rá módom. Csupán következetes igyekszem lenni, amikor - most - üzenek piktorunknak, valahogy így: Fütykösödet pingálgassad, drága barátom! Arra írd, hogy Gyurcsány, ha ettől boldogabb leszel, de ne emlékművet, épületet, hidat vegyél célba! Egyszerűen azért ne, mert az nem a tiéd. A fütykösöd, az igen.

Ám a dolog mégsem ennyire egyszerű. Ott van az államtitkár szipogása, hogy ugye belátás kell azoktól, akik nem értenek egyet a szovjet politikával. Ezek szerint tehát vannak, akik egyetértenek vele, sőt, Kondorosi nyilván maga is ilyen, tekintve, hogy nem belső monológként, amolyan hamletesen tépelődő lennivagynemlenniként hangzott el a mondat. Az ugyan nem teljesen világos, hogy a gyilkos puccsmester Lenin politikájával azonosul-e Kondorosi, esetleg a még nagyobb gyilkos, még nagyobb puccsmester Sztálinnal ért egyet, esetleg 56 hősének, Hruscsovnak nagysága késztette eme, az igazság minden részletét feltáró megnyilatkozásra. Az is lehet, hogy egy újabb államtitkári coming out forró előfuvallatai értek csak el minket, s csupán annak a fess Brezsnyevnek nyelves csókja hiányzik.

Persze van másik lehetőség is, mégpedig, hogy ez amolyan Kovács László-féle baki volt ("Varsói... ööööö... Washingtoni Szerződés"), és Kondorosi a jelenlegi, Putyin-féle vonalat nevezte szovjet politikának. Ha így, akkor gratulálok a remek helyzetfelismeréshez, egyúttal meghajtom fejem a hazugságspirálból való újabb bátor kitörési kísérlet láttán. Annak mondjuk nem örülök, hogy a másik szenvedélyes igazságbeszélő - szintén Ferenc - ennen Totó kutyáját megszégyenítő csaholással futkorász minden oroszok elnökének nyomában, de ha már így, javasolom: győzze meg a nagy testvért, hogy az elesett szovjet katonák emlékművének jobb helye lenne egy temetőben. Nem azért, mert így firkálják. Hanem mert semmi keresnivalója a főváros szabadságról elnevezett terén.

Hátha Putyin rááll az alkura. Elvégre Totónak is jár a csont.

Stumpf András, hetivalasz.hu

fidesz.hu