- Elnök úr, hivatalba lépése idején, két évvel ezelőtt a következőket mondta: "A konzervatívoknak liberális vagyok, a liberálisoknak konzervatív. Én vagyok a belga Magyarországon." Fenntartja-e most is ezt az ironikus önértékelést?

- Akkoriban szükség volt erre a kétségkívül szokatlan bemutatkozásra. Emlékeztetni akartam a közvéleményt, hogyan értékeltek engem alkotmánybíróként és még utána is. Ne tekintsük ezt önértékelésnek. Az utalás a viccre, miszerint én vagyok a belga, viszont már a jövendő pozíciónak szólt. A köztársasági elnöknek felül kell emelkednie a pártokon és ideológiákon, az egységet kell képviselnie. Két évig tartott, amíg belátták, hogy nem vagyok egyik pártnak sem az embere.

- Miből érzékeli, hogy államfői semlegességét elfogadták?

- Az első évben az engem érintő kritikák középpontjában az állt, hogy merre húzok, melyik párt érdekeit támogatom. Ez mára sokat változott, a mostani bírálók inkább azt állítják, hogy megosztó személyiség vagyok. Értem, hogy néhányan így látnak, vagy így akarnak láttatni, de én másképp értékelem az eddigi a működésemet. Az Alkotmány világosan kimondja, hogy a köztársasági elnök Magyarország államfője, aki kifejezi a nemzet egységét. Már a megválasztásomkor mondott beszédemben tisztáztam: köztársasági elnökként úgy kívánom kifejezni a nemzet egységét, hogy sokféleségét megőrzöm és bátorítom, a sokszínűségből nem szürke átlagot keverek ki. Hiszen a pluralizmus a többpárti demokrácia alapja, ám ez a sokféleség a közös, mindenki által elfogadott alapokra épül, s ezek nélkül nem is lehetséges. Ha tehát az elnök a nemzet egységét fejezi ki, akkor éppen a közös alapok folyamatosságát kell őriznie és fönntartania. Én úgy látom, hogy minden alkalommal az egység közös alapjait idéztem fel olyan jelenségekkel szemben, amelyek mélységesen megosztják a nemzetet.

- Gondolta volna, hogy ennyire nehéz dolga lesz? Hiszen korábban nem volt példa olyan súlyos krízishelyzetre, mint amit a tavalyi forró ősz hozott.

- Igyekeztem felkészülni arra, hogy minden helyzetben a legjobban lássam el feladatomat, de az elmúlt két év hozott nem várt tanulságokat is. Az elnökre gyakran tisztázó szerep hárul, különösen amikor alapelveket és alapintézményeket kell megerősíteni, mert veszélybe kerültek. Így rá kellett mutatni, hogy a politikai célszerűségnek határt szabnak a demokrácia morális alapjai; vagy hogy nem lehet kérdésessé tenni a rendszerváltást, továbbá, hogy mi is az új rendszer eszmei alapja. De nem kevésbé volt fontos erről a helyről tisztázni az alapvető szabadságjogok - például a gyülekezési szabadság - sérthetetlenségét.

- Hallgatnak önre a politikai élet szereplői?

- Van, amikor közvetlen válasz érkezik. Az elnök hatása a napi politizálásnál sokkal általánosabban, hosszabb távon érvényesül. Az elnöki működésnek nincs olyan azonnali eredménye, mint egy alkotmánybírósági ítéletnek. A lényeges, elnöki megnyilatkozások óhatatlanul politikai érdeket sértenek. Ezt a konfliktust vállalnom kell.

- Az alkotmány keretei között lehetne langyosan méltóságteljes elnökünk. Egy mosolygós köszönőember. Kevesebben bántanák érte. Ezzel szemben ön rendre csínbe megy. Gondolok a visszaadott törvényekre, kinevezésekre, amelyekről a pártokkal előzetesen nem egyeztet, vagy éppen Horn Gyula kitüntetésének a visszautasítására. Úgy tűnik, ön valóban elmegy az alkotmány nyújtotta lehetőségei határáig.

- A számok nem igazolnak különleges aktivitást. Időarányosan kevesebb törvényt küldtem az Alkotmánybíróságra, mint az elődeim, bár ez a statisztika inkább a törvényhozás alkotmányossági minőségét jellemzi, mint az elnök aktivitását. Igaz viszont, hogy többször is éltem politikai vétóval. Nézzünk példákat! A kampány hevében született törvényt a pártingatlanokról visszaküldtem az Országgyűlésnek, mert a székházak gyors pénzzé tétele a pártok esélyegyenlőségét sértette. A törvény le is került az Országgyűlés napirendjéről. Az amerikai repülőjáratok utas-nyilvántartásával kapcsolatos, szintén sikeres politikai vétó az alapvető jogok tiszteletben tartásáról és a jogtudat erősítéséről szólt. Legyen az állampolgárnak beleszólása, hogy az adatai hova kerülnek, és mit csinálnak velük! Egy másik ügy: ha a törvényt semmibe véve szüntetnek meg egy kistérséget, a jogszerűség kikényszerítése jegyében cselekszem. Az elnöki jogkörbe tartozó jelöléseknél valóban nem konzultálok a pártokkal. A korábbi egyeztetési gyakorlat nem vezetett eredményre, hiszen egy sor jelöltet mégsem választott meg a parlament. Súlyosabb érv azonban, hogy a független tisztségek betöltése, mint az ombudsmanok, a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, nem válhat titkos pártalkuk tárgyává. Ha a köztársasági elnök előzetes megbeszélések nélkül jelöl, a pártoknak nyilvánosan kell indokolniuk, miért utasítják el a megválasztást.

- Jövő januártól Schengen választóvonalat húz a határon belüli és azon kívüli magyarok között. Az utóbbiak Kárpátalján és a Vajdaságban mintegy 450 ezren élnek. Mit tehetünk értük? Kínál-e lehetőséget Schengen az uniós országokban élő, határon túli magyarságnak?

- A kérdés második felére könnyebb válaszolnom. Csodálkozom, hogy idehaza nem veszik észre, milyen óriási lehetőségek nyílnak meg azzal, hogy nem lesz többé határ. Valóban óriási esély és könnyebbség ez a kapcsolatok építésére a Magyarországon kívüli nemzetrészekkel is. Ehhez azonban fizikailag is meg kell teremteni a kapcsolatokat: visszaállítani az utakat. Régóta megvannak a tervek - de például az Ipoly-hidak építése öt éve csak halasztódik. A szlovén-magyar határnál hat kilométernyi vasút helyreállításán múlik, hogy életet vigyenek egy holt térségbe. Szomorú példái ezek a lehetőségek és a valóság ellentmondásának. A szomszédos államfőkkel jó kapcsolatot kívánok fönntartani az ottani magyarság érdekében is. Két hét múlva találkozom a szerb és a horvát elnökkel, kezdeményezésemre a Kopácsi-réten, amely a Duna-Dráva Nemzeti Park folytatása szerb és horvát területen.

- Gondolom, hogy a vajdasági és a horvátországi magyarságról, a schengeni folyamatból kimaradókról is szót ejtenek.

- Igen. A délvidékiek számára a megoldás a magyar állampolgárság könnyített megadása lenne, azaz úgy, hogy nem követeljük meg Magyarországra településüket. A közbeszédben ezt nevezik kettős állampolgárságnak. Határozottan kiállok ennek érdekében, a Kopácsi-réten is föl fogom vetni. Ukrajna keményebb dió. Az ukrán alkotmány nem teszi lehetővé a kettős állampolgárságot. A vízummentesség pedig ellentétes az Európai Unió szabályaival. Brüsszelben kell elérnünk könnyítéseket. Viszont a fizikai határátlépés tortúrájának felszámolása ránk tartozik. Juscsenko elnökkel erről tárgyaltunk. Tavasszal pedig közösen fogjuk fölavatni a honfoglalás emlékművét a Vereckei-hágón.

- Összegezve, milyennek ítéli a magyar nemzetpolitikát?

- Részeredmények vannak, de itt is hiányolom a hosszú távú terveket, a világos stratégiát. A rendszerváltás után tizenhét évvel, és a szomszéd államok egy részének uniós taggá válása miatt is, változtatni kell a korábbi gyakorlaton. A jövendő együttműködéshez kívánok hozzájárulni a határon túli civil vezetők és értelmiségiek rendszeres konferenciáival a Sándor-palotában. Orvosolni kell azt a mély sebet, amit a népszavazás okozott. Gyakori látogatásaimmal szeretném érzékeltetni, hogy az anyaország nem fordított hátat a magyar nemzet határon kívül élő tagjainak. Ebben a szellemben megyek augusztus 19-én Szent István napját ünnepelni egy Árpád-kori településre, a szlovákiai Deákiba.

- Elnök urat Európa szerte úgy ismerik, mint a környezetvédelem iránt elkötelezett államfőt. Nevéhez főződik a zöld elnökök párbeszédének elindítása. Ebbe a körbe tartozik az osztrák elnök is, akivel a Rába habzása és a határ mellé tervezett hulladékégető kapcsán meglehetősen kemény szóváltásba keveredett.

- Jó viszonyom az osztrák elnökkel töretlen. Én az osztrák hatóságok magatartását minősítettem. A két minisztérium már kooperál ebben a kérdésben, megváltozott a hozzáállás. Optimista vagyok, már ami a Rába habzását illeti. A szemétégető "elterelése" a határról egy következő menet lesz. A határon túli szennyezések ügyében van egy másik fájó pontunk: a szlovákiai Tőketerebesre tervezett széntüzelésű erőmű, amely légszennyezésével komolyan veszélyeztetné Tokaj-hegyalját és az egész térséget. A határ innenső oldalán is van miért aggódni: egy terv szerint szivattyús vízi erőmű épülne az Aranyos-völgyben, ami tönkretenné a Zempléni hegység déli részét. Ősszel az Aggteleki Nemzeti Parkba látogatok, így ezekben az ügyekben a helyszínen is módom lesz tájékozódni. Ami a zöld elnököket illeti, novemberben a Magyar Tudományos Akadémia rendez egy jelentős nemzetközi tudományos fórumot, ahol a plenáris részben a meghívott államfők a jövő nemzedékek iránti felelősségről beszélgetnek. A rendezvény súlyát jelzi, hogy a német elnök először afrikai programja miatt lemondta, végül azonban úgy döntött, hogy megszakítja az útját Budapesten az esemény miatt. Eljön az osztrák és a horvát elnök, és számíthatok a jordán király, a kanadai főkormányzó, a görög, a litván és az equadori, valamint a brazil elnök részvételére is. Valamennyien a zöld ügy elkötelezettjei.

- A nagyhatalmak közös tenni akarása a Föld védelme érdekében még mindig várat magára.

- Mindenki a saját bőrén érzi a klímaváltozást, ez lökést adhat az ügynek. Az Európai Unióban most érkeztünk el az áttöréshez, mert az unió a jövendő gazdasági fejlődést eleve az ökológia keretében tervezi. Ez nyilván fogyasztáskorlátozással jár, ugyanakkor az ökológiai ipar kárpótol mindazért a közvetlen veszteségért, amely a hagyományos termelésben keletkezik. A fenntartható fejlődés és általában a környezetvédelem azonban mindenekelőtt szemléletbeli változást követel. Ezért örülök a szelektív hulladékgyűjtés sikerének Magyarországon. Ez igen jó jel. A környezettudatosság ki fog hatni sok minden másra, erősíteni fogja a normakövető magatartást, ez pedig a demokrácia kultúráját.

- A romló életviszonyok sokakból pesszimizmust váltanak ki. Hogyan ítéli meg a tömeges leszakadásból fakadó társadalmi feszültségeket?

- Nyilvánvaló, hogy a megszorítások súlyosan terhelnek széles rétegeket. Tömeges a szegénység, a legfájóbbat, a gyerekek nélkülözését beleértve. Sok térség sodródott hátrányos helyzetbe. A cigányság helyzete egyre fenyegetőbb súlyú probléma. Az elnök jogkörénél fogva nem tud gazdaságpolitikát csinálni, nem tud az embereknek pénzt ígérni. Én azt tudom képviselni, hogy perspektívát kell nyújtani mindenkinek. Ehhez megalapozott és hihető hosszú távú tervekre van szükség. Szorgalmazom a határozott jövőképet és a törekvést az emberek egyetértésére. Amit látok, azok többnyire eseti intézkedések, amelyek nem mutatnak rá a nagy összefüggésekre, a helyzet javulására. Másrészt a jó jeleket is észre kell venni. Országjárásaimon nemcsak panaszokat hallok, hanem mindenütt igyekezetet és törekvéseket tapasztalok. A legkülönfélébb civil szervezetekkel találkozom, a zöldektől a nagycsaládosokig, a faluszépítőktől a színjátszókig. Ez azt jelenti, hogy van egy egészséges szövete a magyar társadalomnak, és annak önszerveződő sejtjei komoly erőt képviselnek. Minden eszközzel támogatni kell őket.

- Mostanában egyre többször új társadalmi szerződést, ha úgy tetszik, új kiegyezést sürgetnek. Megítélése szerint ennek jött el az ideje, vagy valami másra lenne szükség?

- Semmiféle új társadalmi szerződést nem lehet tisztázatlan helyzetre építeni. Széles körben elfogadható diagnózisnak kellene készülnie, de még ez is csak akkor lehetséges, ha a politika felhagy azzal a módszerrel, amelybe egyre inkább belehajszolta magát. Ma már szinte semmilyen jelenséget nem tárgyilagosan, saját értékén ítélnek meg, hanem aszerint, mit lehet vele ártani az ellenfélnek. A vetélytársat kölcsönösen abszolút rossznak tüntetik fel. A félelemkeltés a saját tábor összetartása érdekében hatékony lehet, de mérhetetlenül rombolja a demokrácia közös alapjait. Azzal is, hogy minden eszközt, bármilyen árat igazol az ellenség legyőzése, másrészt azzal, hogy a társadalmat az általános bizalmatlansággal bomlasztja. Csak akkor lehet tovább lépni, ha hagyják kicsírázni a bizalmat. Vannak olyan ügyek, amelyekben az ország érdeke megegyezést követel a pártok között. Tudjuk, hogy az óriási államadósság és költségvetési hiány csökkentése elkerülhetetlen feladat. Most lehetne és kellene a költségvetést alkotmányos korlátok közé szorítani. Erre és a szabályok betartását kikényszerítő szerv felállítására most mind kormány-, mind pedig ellenzéki oldalról van hajlandóság. A születőben lévő, törékeny konszenzust szeretném támogatni és megerősíteni azzal, hogy még ebben a hónapban tárgyalásra hívom a parlamenti pártokat a Sándor-palotába. A köztársasági elnök nem békebíró vagy közvetítő a pártok szakpolitikai vitáiban; sosem avatkoznék be például a társadalombiztosítási modellek kérdésébe. De a szabályozott költségvetés az ország jövője szempontjából alapvető kitörési pont a túlköltekezés és megszorítás ciklusaiból. Az elnököt az alkotmány felhatalmazza, hogy politikai vétóval szóljon bele a parlamenti folyamatokba. Éppilyen kivételesen pozitív módon is beavatkozhat a nemzeti érdekű, ciklusokon túlnyúló, lehetséges és készülő megegyezés érdekében.

- Az állam szerepét, jelentőségét többen kétségbe vonják. Elnök úr hova teszi a voksát ebben a vitában?

- Nem értek egyet azzal, hogy olcsó, kisebb állam kell, majd a piac mindent megold. Ez elavult nézőpont. Erős gazdasághoz erős állam kell, amely képes megfelelő szabályokról és infrastruktúráról gondoskodni. Állam és gazdaság együtt növekedett a kiegyezés utáni nagy fellendülés idején is. A globalizált gazdaság korában nem az állam nagysága, hanem a minőség, vagyis a központi erő, a szakképzettség és a korrupciómentesség a döntő.

- Államiságunk ünnepének mi az aktuális üzenete?

- Az egység, a közös alapok tisztelete és erősítése. Nem szabad elfelejteni, hogy Szent Istvánnak köszönhetjük Magyarországot, a magyar államot, amely megmaradásunk kerete és biztosítéka.


Pályakép

Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett. 1965-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Ugyanebben az évben felsőfokú könyvtárosi oklevelet szerzett. 1966-tól 1969-ig egyetemi tanársegéd Jénában. 1969-től 1978-ig tudományos munkatárs az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében. 1983-tól 1998-ig egyetemi tanár az ELTE Polgári Jogi Tanszékén. 1995-től egyetemi tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. 1999-2000-ben vendégtanár a Kölni Egyetemen. 1989. november 24-én az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta. 1990 nyaráig az Alkotmánybíróság helyettes elnöke volt, 1990-től 1998-ig elnöke. 2001-től az MTA levelező tagja. 1999-ben a Kölni Egyetem, 2006-ban a Frankfurti Egyetem díszdoktora. 2005. június 7-én a Magyar Országgyűlés a Magyar Köztársaság elnökévé választotta. Megalakulásától köztársasági elnökké történő választásáig a Védegylet tagja. Felesége magyar-pszichológia szakos középiskolai tanár; két gyermekük és kilenc unokájuk van.

Gazsó L. Ferenc, Magyar Hírlap


fidesz.hu