Weinwurm Árpád XIV. kerületi önkormányzati képviselőt találom a tanáriban. Ő egyike azoknak, akik nem nyugodtak bele, hogy egy tanintézet megszűnjön, és szorgalmazta a továbbélését. Elmondja, a kilencvenes évek elejétől a katolikus egyház fenntartásában működött az intézmény, egészen az idén nyár elejéig, amikor is jelezték: a megemelkedett kiadásokra hivatkozva nem tudják tovább finanszírozni az oktatást. "Az elmúlt esztendők törvényi szabályozása értelmében erősen létszámfüggő lett az állami támogatás, a beiskolázottak számarányától függően adja a fejkvótát a szakminisztérium" - magyarázza a történet hátterét a politikus. Szerinte érthető, hogy a fenntartónak anyagi gondjai támadtak, hiszen az épület fűtési költsége ugyanannyiba kerül kétszáz, illetve ötszáz tanuló esetében is. Ennek ellenére meglepetést keltettek az iskola bezárásáról szóló hírek. "Mivel ez az egyetlen keresztény szellemiségű intézmény a kerületben, fontosnak tartottam, hogy hasonló formában folytatódjon a nevelés" - érvelt Weinwurm Árpád. Hangsúlyozta, a képviselő-testület is kötelességének érezte, hogy fennmaradjon az iskola. Egy júniusi testületi ülésen szavaztak bizalmat az új fenntartónak, a különböző politikai irányvonalat képviselők egységesen döntöttek a Szent Domonkos-rend mellett, sőt megkapták azt a támogatást is az önkormányzattól, amelyet a kerületi, állami iskolák is élveznek.

De ne szaladjunk ennyire előre az időben! Amíg Iliás Lajosnéra, az iskola - szó szerinti - megmentőjére várok, az egyik szülővel beszélget. Saska Erika nemcsak a gyermekeit jött beíratni, hanem a tantárgyfelosztás rá vonatkozó feladatait is ellátja, hiszen az intézmény egyik oktatója. Mindkét oldal, a tanárok és a szülők felfogását is ismeri tehát. "Eddig is idejártak a gyerekeim, mert jól érzik magukat. Általánosan jellemző az iskolára, hogy a diákok sokkal nyugodtabbak és derűsebbek, mint egy állami oktatási intézményben. Nagyon összetartó a szülői és tanári munkaközösség" - derül ki Saska Erika szavaiból. Mi sem jellemzi jobban az elhangzottakat, mint az udvaron a közös bográcsozás nyomai. "A legfontosabb, hogy az egész oktatást keresztény szellemiség hatja át" - mondja a pedagógus, hozzátéve, hogy kiemelkedően jók a végzett diákok továbbtanulási esélyei is. A kötelező tantárgyak mellett egyébként hetente kétszer hittanoktatásban is részesülnek a tanulók a Szent Domonkos Általános Iskolában.

"A szülők is kivették a részüket az iskola megmentésében: eljártak az önkormányzati gyűlésekre, hogy jelenlétükkel reprezentálják meggyőződésüket, ragaszkodásukat az intézményhez" - ezt már Iliás Lajosné mondja, aki húsz évig volt igazgató Zugló más iskoláiban. A kerületi önkormányzat képviselő-testületében is tevékenykedik, közösségi szolgálatnak tekinti ezt.
Amikor tudomására jutott, hogy bezárja kapuit az iskola, azonnal a segítségére sietett: egész nyáron új fenntartót keresett. A sors fintora, hogy végül az ország legszegényebb rendje, a domonkosok vállalták az intézmény működtetését. "Felekezeti hovatartozás nélkül várjuk az új tanulókat, mert van még hely. A személyközpontú oktatás feltétele a közepes létszámú osztályok kialakítása" - vallja Iliásné.

Az oktatást segíti a tanulószoba, a napközi, a több ezer kötetes könyvtár, a számítástechnikai szakterem, a diákok síelni is megtanulhatnak az iskola területén felszerelt nyári sípályán - sorolja Iliásné az intézményi előnyöket, miközben szinte egy perc nyugta sincs, a beszélgetés alatt többször felpattan, hogy újabb ügyeket és telefonokat intézzen. A legfontosabb feladat most a működési engedély megszerzése, ezt néhány napon belül megkaphatja az iskola. Iliásné a tűzvédelmi szakhatóság megérkezésekor végül kénytelen elbúcsúzni. Az új igazgatóval, a Hatvanból érkezett Szilágyi Hordós Istvánnal csak rövid párbeszédre futja, mert érdeklődő szülőket vezet körbe, azért elmondja, hogy kihívás az intézmény vezetése.

Amíg a tartományfőnökre várok, én is felfedező körútra indulok. A kápolna melletti folyosón Jézus szenvedéstörténete látható, de nem a megszokott formában. Az itt tanuló gyerekek saját maguk rajzolták meg a tizenkét stációt. Furcsa érzés a nyár utolsó hónapjában egy üres iskolában sétálni, mégis lépten-nyomon felfedezni vélem az évközben zajló életet: a faliújság tartalma sem a tanárok kreativitását tükrözi, hanem a közösség egészét jeleníti meg.
"Az ott a Paskál fürdő, ahova jutányos áron járhatnak a diákok úszni tanulni - zökkent ki elmélkedésemből Toró Tamás, a fiatal testnevelőtanár a kerítés felé mutatva. - Ezenkívül havonta egyszer helyben, az udvaron lovagolhatnak, a nyári sípályán tanultakat pedig minden télen Ausztriában kamatoztathatják a gyerekek."

A zárszóra érkezik meg a Domonkos Tartományfőnökség vikárius generálisa, Kostecki Andrzej. Ha az utcán találkoznánk, egy húszas évei végét taposó műegyetemistának tűnne. "Negyvenéves leszek az idén" - kuncog a lengyel szerzetes, aki a rendszerváltás után érkezett Magyarországra. A szocializmusban, Lengyelországgal szemben, Magyarországon nem működhetett legálisan a rend, csupán pár öreg domonkos szerzetes szolgált a legnagyobb titokban.

Kostecki páter a rendi struktúra feltámasztására jött Budapestre. Ma már huszonketten élnek lelki közösségben, amelyet ő vezet. "Az iskola keresett meg minket, én jó lehetőséget és fantáziát láttam a dologban. Volt egy plébániánk, azt vártuk, hogy az emberek jöjjenek el hozzánk. Az iskola által most mi mehetünk az emberekhez" - beszél motivációjáról a szerzetes. A világ számos országában működő Domonkos-rend sok milliós támogatásának is köszönhetően indulhat meg majd az oktatás az iskolában, ahol a hit segít megerősíteni a szerzett tudást.

Wiedemann Tamás, Magyar Hírlap


fidesz.hu