A próféta eszköz Isten kezében, s a Vele való kapcsolatunk határozza meg a jövendőt. A próféta a jövendőbe tekint, de nem jövendő mondó. Tiszti szólt a három hónapja tartó szellemi-lelki szenvedéséről, utalt az Atyával való személyes kapcsolatára, mely nélkül könnyen összeomolhatott volna. Majd rámutatott: - Amikor egy nép zsellérré válik, elveszíti küldetését. Ezért arra szólította fel az őt hallgató ifjúságot, ne váljanak zsellérekké! Mint mondta, fiataljaink ne alkalmazottak, és rabszolgák legyenek! Minden embernek kötelessége, hogy beleszóljon a közéletbe és alakítsa azt - mondta.
Gergely István szerint a nagypolitika nem számol Istennel. Enélkül pedig nem képviselhető egyetlenegy közösség ügye sem. Szólt a vele történő Isten-élményről a Salvator kápolnánál, mely megrendülést okozott, majd törvény formájában meghatározza azóta is az életét.
Tiszti szerint a próféta sokszor "vértől áztatott ruhát visel." Aki az Igét valóban hordozza magában, abban a kegyelemben részesülhet, hogy egyben láthatja egész életét: bölcsőjétől a koporsóig. Véleménye szerint ma nem forradalomra van szükség, hanem az egészséges, jó folyamatokat kell erősíteni.

Plébánosválasztás Csíksomlyón

Mindeközben a Gergely István áthelyezése ellen tiltakozó csíksomlyói, csobotfalvi és csomortáni egyháztanács plébánosválasztó gyűlést hívott össze 2007. augusztus 8-ára. Eva Maria Barki Bécsben élő jogvédő szerint "a baj az, hogy ezek az áthelyezési döntések (lásd Czirják ügy stb. A szerk.) jogellenes eljárások alapján történtek, és az egyházjog normáit (Canon Iuris Canonici - C.I.C) megszegték. Komolyan gondolhatja-e valaki, hogy Czirják Árpád nyugdíjazása, Gergely István és Csató Béla áthelyezése a hívek érdekében történt? - tette fel a kérdést a nemzetközi tekintélyű ügyvédnő, ha nem tudják folytatni kiemelkedő, eredményes munkájukat? Ha csalódottságot, értetlenséget, fájdalmat éreznek a hívek? Eva Maria Barki szerint az egyház jövőjére nézve nélkülözhetetlenek a karizmatikus személyiségek, akiknek kulcspozíciókban és nem kisebb fontosságú helyeken vagy nyugdíjban van a helyük.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye álláspontja szerint azonban a papválasztás törvénytelen: "Az egyháztanács plébánosválasztási erőlködésének nincs semmilyen törvényes alapja. Amire hivatkoznak, azt az 1917-ben kihirdetett Codex Iuris Canonici biztosította. 1962-65 között tartott II. Vatikáni Zsinat megújította egyházunk életét minden területen. Csak a hitigazságok (dogmák) nem változnak, de egyházunkat szabályozó törvényeken változtathat a Szentatya - a zsinatok és püspöki szinódusok véleménye alapján. II. János Pál pápa 1983-ban hirdette ki a jelenleg is érvényben lévő Egyházi Törvénykönyvet (C.I.C), amely a világegyházra érvényes. Ezen törvények helyi aktualizálását hivatott szolgálni az 1997-2000 között tartott Főegyházmegyei Zsinatunk. Az itt megfogalmazottakhoz minden hívő véleményt nyilváníthatott. A megszavazás után rendelte el főpásztorunk ezek alkalmazását, amelyek nem mondanak ellent egyházunk mindenkire érvényes törvénykönyvének. Ezekben sehol nem szerepel a plébánosválasztás joga" - áll az Érsekség ez ügyben kiadott közleményében.
Jakubinyi György ezirányú véleményét tolmácsolta a zsúfolásig megtelt teremben a híveknek Boros Károly felcsíki főesperes.
Péter Tivadar csíksomlyói megyebíró, az egyháztanács világi vezetője kérdésünkre elmondta: "A kocka el van vetve. Hétszáz meghívót küldtek ki, a választást megtartották, melynek eredményeként 425-en szavaztak Gergely István mellett, négy érvénytelen és öt nem szavazat mellett. Másnap a mozgásképtelen öregekhez, betegekhez mentek el a mozgóurnával, melynek eredményét a búcsú szentmise után közölték a hívekkel. Az erről készült jegyzőkönyvet - 934 igen, hét nem és öt érvénytelen szavazatot - továbbították Gyulafehérvárra.

Makovecz Imre és barátainak nyílt levele

Főtisztelendő Érsek Úr! Érsek Úr 2007. július 12-én kelt határozata értelmében komoly személyi változások állnak be a Gyulafehérvári Egyházmegye életében. Megbecsült, szolgálatukat kiválóan végző embereket mozdítottak el, többeket megalázó körülmények között. Számunkra legfájóbb, hogy Gergely Istvánt, a munkássága alapján méltán tisztelt csíksomlyói esperest is érinti a határozat, mely ügyben előző levelünkben arra kértük Érsek Urat, hogy "... gyakorolja a másokért akár életét is áldozni kész Jó Pásztor szeretetének jóságát...", és hagyja meg Őt tisztségében. Választ nem kaptunk.
A jelenleg érvényben lévő magyarországi egyházjogi tankönyv szerint az áthelyezés során: "...meg kell tartani a kánoni méltányosságot, főként a volt plébánossal szemben,... legfőképpen pedig figyelembe kell venni a legnagyobb egyházi közérdeknek, a lelkek üdvösségének szempontját, ezért ügyelni kell arra, hogy az intézkedés sem az érintett pap, sem a plébániai közösség számára ne okozzon botrányt, vagy lelki kárt..." (Dr. Erdő Péter: Egyházjog. Szent István Társulat. Budapest, 1991.)
Főtisztelendő Érsek Úr döntése jelenlegi formájában már most számos botrányt, meghasonlást, sőt lelki kárt okozott nemcsak a katolikus hívek, hanem minden jóérzésű ember körében, hátrányosan érintve az egész magyarságot, a Katolikus Egyházat és Románia nemzetközi megítélését, mert a közérdek ellenében intézkedéseket hozó parancsuralmi idők szellemét idézi fel.
Értelmetlen és méltatlan vádaskodások kaptak szárnyra, melyek közül a legfájóbbak a Gergely István állítólagos engedetlenségét firtató megnyilvánulások és fenyegetőzések. Gergely István minden megnyilatkozása csakis azt fejezi ki: fejet hajt az érseki akarat előtt. Mi, magyarországi és erdélyi hívek vagyunk azok, akik nem engedik Őt elmenni. Ezt a küzdelmet testesíti meg az a három, egyenként másfél tonnás szikladarab, mellyel a helyi hívek eltorlaszolták a csíksomlyói plébánia bejáratát, s a föléje helyezett felirat: "Vigyázzatok és imádkozzatok!" Mint bizonyára Érsek Úr is tudja, nemcsak a helyi hívek írták alá a kérvényt 95%-ban, hanem a világ magyarsága is megmozdult annak érdekében: méltóztasson Őt Csíksomlyón tartani, mert úgy ítéljük meg, szelleme elválaszthatatlanul összeforrt Csíksomlyó szellemével, Csíksomlyó pedig a legteljesebb össz-magyar közügy!
A Magyarországi közvéleményt kiemelkedő módon érdekli, milyen indítóokok húzódnak meg a döntés hátterében. Mert arra, hogy a Magyar Köztársasági Érdemrenddel, valamint a Csíkszeredai Pro Urbe díjjal kétszer is kitüntetett Gergely István esperes a helyén maradjon, nagyon is nyomós okok vannak: az életmű, mely Csíksomlyóhoz köti. Csak hogy a fontosabbakat említsük:
- A Csibész- és Lázár alapítványok működtetése, melyek több száz árva gyermek számára a Jézus Krisztus tanítása szellemében élt boldog élet záloga.
- A Kárpátokon túli csángómagyaroknak nyújtott anyanyelvi lelki gondozás.
- Ifjúsági találkozók, Somlyó-hegyi hittan-alkalmak szervezése, melyek ifjú lelkek százait nyerte meg Jézus Krisztus tanításának.
- Legfőképpen pedig hívei, akik teljes mértékben meg vannak elégedve Gergely István lelkipásztori tevékenységével, és ragaszkodnak hozzá.

Áthelyezésével az életmű kettétörik, mert háromszáz kilométeres távolságból a fentebbi feladatok ellátása képtelenség. Egyébiránt ugyanez érvényes többek között a szintén elmozdított Kolozsvári főesperesre, Czirják Árpádra, valamint a marosvásárhelyi Csató Bélára is: az életmű olyan formátumú, hogy hozzá képest másodlagos minden kánonjogi vita.
Vajon Istennek tetsző dolog Istennek tetsző életműveket kettétörni?
Mindezek alapján tehát újfent arra kérjük Főtisztelendő Érsek Urat, álljon el a határozat Gergely Istvánt érintő részének foganatosításától, továbbá tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a többi, helyéről elmozdított egyházi személy életműve töretlenül folytatódjon.
Abban az esetben ellenben, ha döntését semmilyen módon nem kívánná módosítani, várjuk a választ arra a kérdésre, miért olyan fontos az érsekségnek az, hogy Gergely István és néhány lelkipásztor társa ne maradhasson a helyén?
A jelen helyzet kiemelkedő horderejére való tekintettel arra kérjük Érsek Urat, írja le, hogy egyházkormányzati szempontból milyen indokok támasztják alá döntését!
Kérjük továbbá, a közvélemény lenyugtatása, a találgatások elkerülése érdekében foglaljon állást abban a kérdésben, hogy van-e döntésének politikai háttere! Készségesen elfogadjuk Potyó Ferenc érseki helynök szavait, miszerint "Az egyház nem politizál, az egyház a hívekért van." Milyen okok lehetnek akkor fontosabbak a hívek érdekénél?
Végezetül szabad legyen felhívnunk figyelmét arra, hogy a kényszer-szülte döntés elől mindig ki lehet térni, amint azt történelmünk elmúlt néhány száz évének jónéhány példája mutatja.
Várjuk válaszát mindazok nevében, akik érintve érzik magukat mindabban, ami a Katolikus Egyházban történik.
Budapest, 2007. 08. 07.
A Magyarországért Egyesület nevében: Makovecz Imre elnök
Dr. Kelemen András, Dr. Molnár Attila alelnökök
További aláírók: Csoóri Sándor, Dr. Zétényi Zsolt, Dr. Hargitay András, Bayer Zsolt, Meloccó Miklós, Gyurkovics Tibor, Dr. Gaudi Nagy Tamás, Levente Péter, Döbrentey Ildikó, Sajnovits Péter

Hálaadó szentmise az eltelt húsz esztendő szolgálatáért
Mindeközben a csíksomlyói, csobotfalvi és csomortáni hívek "Tiszti nem engedünk el!" feliratú táblát és a három falu nevével megjelölt három sziklatömböt helyeztek a plébánia bejárata elé. Gergely István pedig 2007. augusztus 12-én a zsúfolásig megtelt csíksomlyói templomban megtartotta utolsó, elöljárójának engedelmességet fogadó lelkipásztorként-, nem búcsú, hanem hálaadó szentmiséjét. A szentmisét felajánlotta híveiért, barátaiért, akik "mivel legjobban ismernek, legjobban szeretnek", szüleiért, rokonaiért, a sok lelki, szellemi szenvedésért. Gergely István szavaival szólva megtapasztalta "mit jelent szenvedni és milyen jó szenvedni. Amikor az ember rendben van, ez értelmetlennek tűnik, de a fájdalom megtermi gyümölcsét... Imádkozzunk azért, hogy valóban Isten akarata történjen meg most és mindenkor." A szentmise végén Gergely István közölte híveivel, hogy elmegy, búcsúzik, meg nem is. "Mert - mint mondta, nekem ide vissza kell térnem. Ezért Tőletek igazából nem búcsúzom, esetleg ettől a templomtól, mert itt más teljesít majd szolgálatot... A teendőket továbbra is vállalom a közösségemmel, közösségünkkel együtt. Vállaljuk és továbbépítjük, amíg Isten engedi, Isten akarata szerint. Igyekeztem szolgálni az embereket a magam teljessége szerint. Ez az érzés, készség meg volt, megvan bennem... A szeretet az egyetlen fegyverünk, amivel győzni tudunk és egységet tudunk teremteni. Ezért nemcsak imádkoztam az elmúlt hetekben, hónapokban, hanem naponta többször felajánlottam Istennek azt a lelki-szenvedést, mely engem átjárt. Végezetül Gergely István megköszönte híveinek, hogy elfogadták, szívükbe zárták őt, ez - hangsúlyozta - részéről is így van. Ezek az emberi kapcsolatok, ha sziklára épültek, élni fognak a továbbiakban is.
E cikk szerzője hálát ad Istennek, hogy Erdélyben járva maga is szem- és fültanúja lehetett az eseményeknek. Láthatta azt a szeretet-hálót, mely körbevette Gergely István csíksomlyói plébánost az utolsó szentmiséjén: az oltár körül ülő gyermekekkel, közép- és időskorú hívekkel, akik élőláncot alkotva biztosították Tisztit élő szeretetükről. Vajon Krisztus- és hazaszeretetét a fontos döntések meghozatalakor látja-e a Jóisten?

Frigyesy Ágnes - fidesz.hu