A lapunk is Magyarország születésnapját, az államalapítás ünnepét hirdette, ám akit nem a kötözködés vágya hajt, az így is megtalálhatja ezen a napon azt, ami főhajtásra méltó, s azt, ami felemelő.
A kormány is mindent elkövetett, hogy az emberek lelkesen, öntudatosan, félelmek és szorongások nélkül, felszabadultan ünnepeljenek, ezért koordinációs tanácsot hozott létre, operatív törzset állított fel törzsfőnökkel, azaz egyszemélyi felelőssel az élén, Gál J. Zoltánt az ünnep egyik központi alakjává emelve. De ez még mind semmi! A kormány igyekezett saját tevékenységének bemutatásával, világraszóló sikereinek propagálásával, örömteli hírek hangoztatásával az ünnepi hangulatot megalapozni. A múlt hét elején nyilvánosságra hozták a bruttó nemzeti termék (GDP) növekedési mutatóját, amely kerek 1,4 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakában mért adatot. Ezen néhányan szörnyülködtek, mások pánikba estek, s voltak, akik közeli összeomlást emlegettek. Az ünneprontók! A kormányszóvivő meggyőzően elmagyarázta, az 1,4 százalékos növekedés tudatos, előre kalkulált, bátor, lendületes és több mint elégséges. Olvasóink talán emlékeznek, hogy 2001-ben, amikor a polgári kormány 4,1 százalékos gazdasági növekedésről számolhatott be, a független, tárgyilagos, szakértő közgazdászok megkondították a vészharangot. Orbán Viktor magyarázkodni kényszerült, mondván, a magyar gazdaság erősen függ az európai folyamatoktól. A lényeg, hogy a gazdaság bővülési üteme mindig elérje, meghaladja az EU-s növekedés kétszeresét. Akkor született meg a honi közgazdaságtanban és matematikában egyedülálló értekezés Aczél Endre tollából: ha a magyar gazdaság csak kétszer olyan gyorsan fejlődik, mint az európai, akkor soha nem éri utol. Azóta hat év telt el, és a kivételes szakértelem erőfeszítéseinek hála, a magyar gazdaság növekedési sebessége már csak fele az uniós átlagnak, ami roppant pozitív fejlemény, csak az ellenzék képtelen a valódi értékén minősíteni. Pedig ebbe az 1,4 százalékba még nem is számolták bele a prostituáltak bevételeit, jóllehet azok is szerves részét alkotják a nemzeti összterméknek. Vannak még kiaknázatlan tartalékok.

Az ellenzék megkeserítette az újabb csomag bejelentésekor érzett spontán kirobbanó örömhullámokat is. Hiszen a Draskovics Tibor vezette államreform-bizottság csak viccelt, amikor a közvélemény elé tárta néhány zseniális javaslatát, például a lakáshitelek állami támogatásának megszüntetéséről, közalkalmazottak ezreinek kirúgásáról, a távolsági tömegközlekedés további nehezítéséről vagy újabb szociális juttatások megvonásáról. De hiába burjánzottak a remek ötletek, az ellenzék kekeckedése miatt nem tudtunk szívből hahotázni az egészségügyi dolgozók közalkalmazotti státusának megszüntetésén. Pedig a hálapénz után a 13. havi fizetésüktől is megfosztanák őket! Bizony!
Ám a törvénytisztelő és kötelességtudó állampolgárok nem hagyták elrontani ünneplő kedvüket. S milyen jól tették! Hiszen a kormány operatív törzsének és Gál J. Zoltánnak köszönhető, hogy a vihar korábban érkezett, mint tavaly (a Szilvásy-jósda érdemei még nincsenek tisztázva), így a központi rendezvények rendben lezajlottak. Elképesztő, hihetetlen, csak a Gyurcsány-kormányra jellemző siker: egy ünnepnap, áldozatok nélkül!?

Ugró Miklós, Magyar Nemzet


fidesz.hu