Egy minőségileg harmonikusabb társadalomban fogunk élni? Amelyben nem kell halálra ítélni a koronáriaműtétre váró beteget?

A politikai közbeszéd újabb eufemizmusát érhetjük tetten ebben a mondatban. Mert ki kell mondani, hogy a jelenlegi egészségügyi reform nem más, mint az aktív eutanázia kimondatlan, de igenis mindennapi gyakorlata. Becsületes, szakmájuknak és hivatásuknak élő orvosok kétségbeesve panaszkodnak, hogy nem akarnak naponta halálos ítéletet mondani a segítségre és gyors orvosi beavatkozásra váró betegekre. Nem kérnek ebből a finomhangolásból. Nem lehetne minőségileg magasabb, harmonikusabb ez a finomhangolás?

Lehetne, ha valóban szakszerűség hatná át az egészségügy "reformlépéseit". A szakértelem hatására az egyik országos hírű megyei kórház tizenöt mellkassebészéből hét már nem áll műtőasztal mellé. Hármat elküldtek, "leépítettek", négy magától ment el. Angliába. A megmaradt nyolc nem győzi a munkát, és ma már azért sem operálnak a sterilizált, felszerelt műtőben feleannyit sem, mint egy évvel ezelőtt, mert nincs egyetlen pihent műtős és altatóorvos sem.

Szegény a kincstár, be kellett vezetni a volumenkorlátozást, nem műthetnek az orvosok. Mintha bizony eddig indokolatlanul tették volna. Most aztán maga az állam dönti el, hogy mikor, mire - akarom mondani: kire - van pénz. Listára kerülnek a műtétre várók, akik közben tehetetlenül imádkoznak, hogy megéljék a napot, amikor végre esélyt kapnak a túlélésre. A hivatását tisztességgel végző orvos pedig nem tehet mást, mint névjegykártyát dug a rettegő beteg zsebébe azzal, hogy nagy baj esetén azonnal jelentkezzen. Hetente kétezer magyar ember retteg országszerte.

Jó esetben szélsebesen érkezik a mentőhelikopter, a szirénázó rohamkocsi. Ez az igazi finomhangolás. S ha a szívizom nem bírta tovább a zsíros vérrel, a szűkülő erekkel vívott küzdelmet, már jöhet az indokolt akkut műtét. Kár, hogy infarktus után, a megfőttnek látszó szívizmon lehetetlen túlélésre esélyt nyújtó operációt végrehajtani. A mi kárunk.

És ebbe a finomhangolásba döglünk bele. De előtte még évtizedekig becsületesen fizetjük az adót, a tb-t. Nesze neked magasabb és harmonikusabb társadalom. Pártfunkcionáriusok és sajtócenzorok döntenek nemcsak helyettünk, de már rólunk is.

Gaál Péter, Magyar Hírlap

fidesz.hu