Mire észrevesszük, hogy valójában hová jutottunk, ha a kiszolgáltatottságunkat felfogjuk egyáltalán, megtört, szegény, magányos, beteg emberként, az ártalmas kór áldozataiként tengetjük életünket. Mindeközben mások, függőségünk kiszolgálói, az alkoholárusok, a drogkereskedők és a televíziós sorozatok forgalmazói gazdagon és vidáman zsebelik be a busás hasznot, amelyhez megszállott és akaratgyenge "ügyfeleik" gyengeségének a kihasználása révén jutottak.

A kaland- és akciófilmek adója, az AXN elképesztő ötlettel rukkolt elő a sorozatzabálók teljes körű kiszolgálása (kisajátítása?, leigázása?) érdekében: maratoni sorozatvetítéseket szervez(ett) a nyár két utolsó hétvégéjén. Augusztus 18-án és 19-én, valamint augusztus 25-én és 26-án egyvégtében vetíti (vetítette) le a világszerte sikeres Lost című amerikai produkció teljes második és harmadik évadát. Hogy hány nézőre s milyen hatásra számítanak (számítottak), nem tudom. De azt igen, hogy még az amúgy igen jól kitalált és igazán rendesen kivitelezett robinzonádot sem lehet egyhuzamban tünetmentesen végignézni. Odakint utolsókat lobban a nyár, ezernyi szép program közül választhatnánk, ha egyébre nem futja a házi költségvetésből, lombos fák árnyékában hűsölhetnénk, tűnődhetnénk, emlékezhetnénk, tervezgethetnénk, beszélgethetnénk, de mi lelki sérült alakok mesterségesen megkonstruált megpróbáltatásait figyeljük órákon, sőt napokon át a tévékészülékünk előtt. Egészségesnek mondhatja magát, aki ezt a tortúrát magára vállalja?

Akik egyébként a Pokoli éden alcímet viselő produkciót kitalálták és 2004 óta életben tartják, éppen erre építenek: a nézők betegségtudatára. Nincs olyan iskolázott ember a földgolyón, aki ne tudná, és erre még a Lost gyártói is felhívják valamiképpen a tisztelt (?) publikum figyelmét, hogy a mai katasztrófák túlélői legfeljebb néhány órára maradnak magukra, mert a különböző modern ketyerék, műholdas nyomkövetők és műszertársaik egy-kettőre kiderítik, hogy hol kell keresni az eltűnteket. Rettentően titokzatos (misztikus?) erőnek kell ahhoz működésbe lépnie, hogy minden csődöt mondjon, és a civilizációs körülmények közül kipottyant szerencsétleneknek hosszabb távon, saját maguknak kelljen az alapvető létfeltételeikről gondoskodniuk. Egyébként a Lost hősei sincsenek teljesen egyedül, a lakatlan szigeten, ahová egy - amúgy - megmagyarázhatatlan repülőgép-szerencsétlenség túlélőiként kerültek, elég sok mindenre rátalálnak, fegyverekre, gyógyszerekre, számítógépekre, videofilmekre... Ezeknek a birtokában szinte játszva építhetik fel a maguk sajátos másodcivilizációjukat - persze, a tábortüzeik világánál. Számkivetettségükben semmi sem számít, semmi nem érdekes, csak az, hogy ki mit cipel magával az úgynevezett normális, hétköznapi életéből. Akik ugyanis az ABC 1985 óta legnézettebb produkcióját kiagyalták, igazából azt kívánják az értésünkre adni, hogy bármi történik velünk, természeti vagy légi katasztrófa, háború, terrortámadás, a legtöbb ember rendkívüli körülmények között is a saját bizonytalanságaival van elfoglalva, azokat éli tovább. Vagy úgy, hogy kiélezett helyzetekben próbálja helyrehozni korábbi mulasztásait, vagy pedig, mintha semmi szokatlan dolog nem történne vele. Hugo, Jack, Sawyer, Kate, John, Ana Lucia és a többiek, a rejtelmes sziget lakói egyfolytában emlékeznek, Marcel Proust kispályás kezdő hozzájuk képest. Emlékeik a legritkább esetben teszik jobbá vagy bölcsebbé őket, a múltidézés számukra az a felhajtóerő, amely a nomád életben elindított, olykor meghökkentően vad és esztelen cselekedeteiket szalonképessé próbálja tenni. E módszer következtében, persze, minden egyes epizód végére kikristályosodik a sorozat egészét - pontosabban az eddig bemutatott három évadot - jellemző életfilozófia: modern világunkhoz képest nem is olyan rémisztő kilátás katasztrófasújtott vidék, terrortámadásnak, gyarmatosító vagy polgárháborúnak kitett ország lakójának lenni. A "pokoli éden" az, amiben élünk, ehhez képest voltaképpen semmilyen rendkívüli állapot nem jelenthet számunkra nagy meglepetést.

Az elemi csapásokra, tömegszerencsétlenségekre, végzetes sorsfordulatokra, civilizációnk összeomlása utáni állapotokra Lost címen előkészítő tanfolyam - nem hiába öltek bele dollármilliókat - szinte tökéletes a maga műfajában. A főszereplőket alig, vagy eddig egyáltalán nem ismert színészek alakítják, általában igen hitelesen. A Hawaiin forgatott természeti képek gyönyörűek, de az Angliában, Franciaországban, Ausztráliában, Dél-Koreában, Irakban, Nigériában és az Egyesült Államokban játszódó jelenetek is megmozgatják a nézői fantáziát. Ha a jelmeztervezők és a sminkmesterek is visszafogták volna kissé magukat, és nem öltöztetik finom kelmékbe (a nőket olykor talpig patyolatba) az utolsó - tépett - Los Angeles-i divat szerint frissen frizírozott, kozmetikázott színészeket, például a már sztárként emlegetett Evangeline Lillyt, de a sorozattörténet szerint állandóan körülötte köröző, érte versengő Matthew Foxot és Josh Hallowayt is, akár azt is mondhatnánk, hogy gondosan tálalt túlélőprogramot kínál az emberiségnek a Lost című ABC-produkció. Más kérdés, hogy ki kér belőle, ki fogadja el, mint ökör a jármot, hogy az emberiség jövőjéhez szükségképpen hozzátartoznak a kataklizmák.

Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet


fidesz.hu