Tisztelt Elnök Úr!

Elégedetten nyugtáztam, hogy az Alkotmánybíróság jogértelmezése alapján köztársaságunk elnökének nem túl széles döntési kompetenciája tartalmazza a kitüntetési jogkör bizonyos elemeit. Kérdem, hogy ha alkotmányos aggályok miatt megtagadható egyes esetekben a kitüntetés aláírása, vajon nem volna-e kibővíthető az elnöki jogkör úgy, hogy maga a köztársaság elnöke javasol kitüntetést az alkotmányosság szellemében munkálkodók számára? És nemcsak javasol, hanem dönt is. Dönt és átad. Egy személyes gesztusként és akcióként, azaz természetesen a szokványos parlamenti "személyes kíséret" mellőzésével. Abszurdum, amit írok? És ha az, nem lenne érdemes erről valamiféle alkotmányjogi diszkussziót kezdeményezni? Nem titkolom, hogy személyes motivációja van a felvetésemnek. Felháborítónak tartom azt a gátlástalanságot, amellyel a mai politikai végrehajtó hatalom - rezsim - a magyar állam, most konkrétan, augusztus huszadikán, a Szent István-i állam jogutódja nevében jutalmazgatja klienseit, vazallusait, szolgáit.

Mindenesetre, bízva az esetleges alkotmányjogi akadályok közeli megszüntetésében és Elnök Úr judiciumában, reménykedve tanácsadóinak tájékozottságában, két barátomat javasolnám államelnöki kitüntetésre. Nem tagadom, hogy barátaim ők. Miért tagadnám? Érdemeiket ez se nem növeli, se nem csökkenti. Engem gazdagít, hogy magamhoz közelállóknak tudhatom őket.

Egy írót és egy képzőművészt javaslok.

Az író Czakó Gábor (1942). Több tucatnyi könyve jelent meg, regényíróként hívta fel magára a figyelmet több mint harminc évvel ezelőtt. Erőteljes korismeret és plasztikus ábrázolókészség jellemzi, meg szilárd erkölcsi világkép. Talán megemlíthetem, hogy (ő is) Pécsett végezte a jogot, mélyen hívő katolikus, hat gyermeket nevelt fel, és tíz éve folyik a Duna Televízióban Beavatás című esszésorozata, ami úgy lehet, napjaink közéleti publicisztikájában a legelmélyültebb és legradikálisabb spirituális esemény.

A képzőművész Szabados Árpád (1944). A mai magyar piktúra egyik legvillogóbb szelleme, akit nemcsak tanítványai, hanem kortársai is mesternek tartanak. Ő alapította a kisgyerekek nevelését szolgáló GYIK műhelyt, a kezdetektől a megszüntetéséig a Mozgó Világ szerkesztője volt, hét évig a Képzőművészeti Egyetem rektora, kiállít és előad a világ minden részében. Legutolsó festői korszakának darabjait valami megrendítő kellem és szépség hatja át.

Czakó Gábor is, Szabados Árpád is derék magyar ember.

Utóirat

Elnök Úr tanácsadói valószínűleg nem napra készek a legújabb magyar irodalomban, jobban mondva ama "írásbeliségben", amely bizonyos körökben és ízlések számára manapság a szépirodalmat helyettesíti.

Ha azok lettek volna, valószínűleg Elnök Úr is megfontolja ama szerzők díjazását, ama szerzők tevékenységének nyilvános nyugtázását, akiknek vajmi kevés közük van az alkotmány által közvetített szellemiséghez, most augusztus huszadikán, konkrétan ahhoz a morális alapvetéshez, amit első királyunk óhajtott utódaira hagyományozni. Ha szabad még stiláris megjegyzést tennem, Elnök Úr jelenléte vizuálisan sem indokolható egy olyan eseményen, ahol semmi érdembeli nem történik. Mert mitől az, ha egy gazda és néhány skriblere parolázik?

Szívélyes üdvözlettel.

Alexa Károly, Magyar Hírlap


fidesz.hu