- Mit tehet a civil társadalom, ha azzal szembesül, hogy a kormány politikája az ország jövőjét teszi tönkre?

- A modern demokráciában, mint amilyen a miénk is, az állampolgároknak előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy nincs jó hatalom. A társadalom tagjai csak úgy tudják elérni, hogy a hatalmat gyakorlók ne éljenek vissza jogosítványaikkal, ne sajátítsák ki a jövőnket hosszú távon meghatározó döntéseket, ha naponta gyakorolják a számonkérés jogát. Ősztől minden azon múlik, hogy az emberek hajlandók lesznek-e élni azokkal a jogokkal és lehetőségekkel, amelyeket a demokrácia lehetővé tesz számukra ahhoz, hogy két választás között is, ha kell, beleszóljanak a jövőjüket meghatározó döntésekbe. Az ellenzék teszi a dolgát, de csak korlátozott eszközei vannak arra, hogy felhívja a figyelmet, ha a kormány nem jó irányba vezeti az országot. Ha ez nem jár eredménnyel, az állampolgárokon a sor, hiszen az ő jövőjükről van szó. Magyarországon ma a közfeladatokat ellátó rendszerek lebontása folyik. Az emberek előbb-utóbb rá fognak kényszerülni arra, hogy saját kezükbe vegyék a jövőjüket meghatározó iskolák, kórházak ügyét. Az elmúlt hónapokban is láttuk, a társadalom milyen aktívan képes kifejezni ellenvéleményét.

- De a megszorítások mellett impozáns beruházások indulnak.

- Az uborkaszezonban fontos kormányzati intézkedések történtek, ezek tízmillió embernek nemcsak a jelenét, hanem a jövőjét is hosszú távon meghatározza. Egyikhez sem volt joga. Az első, az augusztusban közzétett Bajnai Gordon nevéhez fűződő nemzeti fejlesztési terv. Ez azért kulcsfontosságú, mert ettől függ, milyen fejlődési pályára áll az ország, hogy bekapcsolódik-e a tudásalapú világba, hogy a gyerekeinknek öt-tíz-tizenöt év múlva ugyanolyan lehetőségei lesznek-e, mint a tőlünk Nyugatra élő társaiknak. Ne feledjük: az uniós polgárok adójából felállított strukturális és kohéziós alapok célja, hogy a volt szovjet országokban élő emberek behozhassák hátrányaikat. Ezeket a szolidaritási alapokat azért hozták létre, hogy megteremtsék az itt élő emberek felzárkózásának feltételeit a tudásalapú világhoz. Ezeket a pénzeket nem lehet akármire felhasználni. A tudásalapú világhoz való felzárkózás és az autópálya-építések ügye ma már ellentétes. Az autópálya-építés az ipari társadalmakban a hetvenes évekig jelentette a jövőt. Ez ma már nem így van. A Bajnai-tervben az uniós pénzek nagy részét autópályákra költenék, azon belül is az M4-esre. Ez főként a Romániába befektetők érdekét szolgálja, akik egyébként használhatnák a vasutat is, ami elsőséget élvez az unióban. Az autópálya zsákutcába vezet. Az új autóút is elegendő volna, ráadásul harminc-negyven százalékkal olcsóbb is. Ha tranzitországgá teszik Magyarországot, rajtunk keresztül fog átjárni az a rengeteg kamion, amelyet Ausztriából már igyekeznek kitiltani, ez a mi környezetünket szennyezi, ettől a mi gyerekeink lesznek betegek. Ráadásul a mi adóforintjainkból végzik majd az útfelújításokat is, és ami még nagyobb baj, ez nem hoz semmiféle hozzáadott szellemi termékre alapuló termelő tevékenységet. Még munkahelyet sem teremt, mert Keleten a munkaerő azért egy kicsit mindig olcsóbb lesz. De ha mindenáron vállalni akarja a kormány a Romániába vezető autósztráda megépítését, akkor sem költhet rá arányaiban ennyit, mert ez ellentétes az unió által elfogadott prioritásokkal, a környezetvédelemmel és a vasúti közlekedés fejlesztésével. Ezzel szemben a kormány éppen most szünteti meg a vasúti mellékvonalakat. A budapesti metró pedig elvisz egy csomó pénzt, miközben semmi sem jut az elővárosi vasútfejlesztésre. Vajon miért nem oldották meg már réges-régen az uniós támogatásokból a Duna budai és pesti oldalán száz-száz kilométeren a leggazdaságosabb és leginkább környezetkímélő hajóközlekedést? Vagy legalább a HÉV-et, amellyel Tatabányáról is be lehetne járni Pestre.

- A tandíj bevezetése miatt egyre kevesebben gondolhatnak a továbbtanulásra is.

- Ez a jövőnket, a következő generációk esélyeit hosszú távon leginkább romboló döntés. Miközben a fejlett világban állandóan növelik az oktatásra-kutatásra fordított költségvetési hányadot, a Gyurcsány-kormány húszmilliárd forintot von ki az oktatásból, pedagógusok sokaságát bocsátja el. Holott a tudásalapú társadalom feltétele a minél több kiművelt ember. Alapkérdés, hogy a bölcsőde, az óvoda, az általános és a középiskola, az egyetem szavatolni tudja-e az esélyek kiegyenlítését elsősorban azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei már leszakadtak vagy leszakadóban vannak, és nem képesek otthon megadni a szükséges tudást, kultúrát, sőt - szomorúan teszem hozzá évek óta - sokszor már a létfeltételeket sem. Ne feledjük, Magyarországon ma több százezer gyermek éhezik. Ez a Bajnai-féle terv pontosan ezeket a gyerekeket fosztja meg a kitörési lehetőségnek még az esélyétől is. A végső döntést az unió hozza. Még van lehetőség arra, hogy mindannyian felemeljük a szavunkat. Az uniós tagságból következik, hogy a magyar választókat nemcsak a magyar Országgyűlés, hanem az Európai Parlament is közvetlenül képviseli. Ha nem lehet megakadályozni itthon, hogy visszafordíthatalanul rossz irányba vezető döntések szülessenek, és erre felhasználják azokat a forrásokat is, amelyeket a jó irányba való felzárkózásra szánt az unió, el lehet menni az Európai Parlamenthez is. Tessék tollat, papírt fogni, és tessék megírni az EP összes magyar képviselőjének: tiltakozom ez ellen, és kérem, hogy interpelláljon. Az Európai Bizottsághoz közvetlenül is lehet fordulni. Barsiné Pataky Etelka, az uniós közlekedéspolitikáért felelős fideszes EP-képviselő egyetlenegy állampolgár tiltakozása ügyében is köteles eljárni. Demokráciában nincs olyan, hogy nincs mit tenni. Ezt a fejlesztési tervet társadalmi vita lefolytatása nélkül állította össze a kormány, ez ellentétes az unió szabályaival. Jól kimutatható: a pénzek nyolcvan százalékát nem az itt élők, az itt vállalkozók felzárkóztatására szánják. Ez is ellentétes az unió prioritásaival. Ha minden állampolgár, civilszervezet és önkormányzat ír egy tiltakozó levelet az Európai Bizottságnak, kérve, hogy vizsgálja felül ezt az úgynevezett nemzeti fejlesztési tervet, mert nincs összhangban az unió prioritásaival, és a magyar emberek érdekeit sem szolgálja, akkor ezzel megvétózhatják a kormány tervét, és megakadályozhatjuk, hogy Magyarország olyan fejlődési pályára álljon, ahonnan nem a tudásalapú világ centrumába, hanem a perifériájára vezet az út. Az Európai Parlament képviseli az unió összes állampolgárát, önkormányzatát, civilszervezetét, ennél közvetlenebb népképviselet nincs is a földön. Tehát amikor itthon azt tapasztaljuk, hogy a tüntetések nem vezetnek eredményre, akkor a tiltakozás más formáját, például tilatkozó levelek küldését kell választani. Országunk ma a harmadik világ felé tart, és ezért tízmillión vagyunk felelősek, ha megengedjük a kormánynak, hogy ezt tegye hazánkkal. A társadalmi leszakadás regionálisan is iszonyú méreteket öltött nálunk. Most már nemcsak a keleti országrész van Ukrajna szintjén, hanem a Dunántúl jelentős része, sőt Északnyugat-Dunántúlon is most már csak szigetekben találunk fejlett részeket. Iszonyatos léptékkel haladunk regionális szinten is a harmadik világbeli struktúra felé. A strukturális és a kohéziós alapot kifejezetten ezeknek a régióknak a társadalmi felzárkózásáért hozták létre. Rajtunk múlik, hogy valóban erre szolgál-e.

- Ön volt az egyik kezdeményezője annak a levélnek, amelyet a köztársasági elnöknek írtak a közvagyon védelme érdekében. Lett valamilyen eredménye az akciójuknak?

- Azt kértük a köztársasági elnök úrtól, hogy ne írja alá azt a törvényt, amely a kormány hatáskörébe utalná a maradék közvagyon kiárusításának jogát. Szeptember 8-án délután tüntetés is lesz. Arra kérünk mindenkit, segítsenek megakadályozni, hogy a közvagyont, illetve a közfeladatot ellátó intézményeink épületeit a kormány kisajátítsa és privatizálja. Írjon mindenki levelet képviselőjének, szólítsa fel, hogy az újra benyújtott törvényjavaslatot szavazza le. Az akciónk nemcsak a közvagyon védelme szempontjából fontos, hanem annak próbája is, hogy Magyarországon működik-e a parlamenti demokrácia, vagy megyünk a kínai típusú reformdiktatúra felé. Ha két-hárommillió levelet kap az Országgyűlés és az Európai Parlament a közvagyon, illetve a nemzeti fejlesztési terv ügyében, a kormány kénytelen lesz meghátrálni mindkét ügyben. ennél még fontosabb, hogy mindenki meg fogja tapasztalni: demokráciában valóban rajtunk múlik, hogy szenvedő alanyai vagy cselekvő alkotói leszünk-e jövőnknek.

Torkos Matild, Magyar Hírlap


fidesz.hu