"Orbán ötlete ijesztő. Mindannyian tudjuk, hogy a II. világháború óta tart Európában egy egységesülési folyamat, amely az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásán alapszik. Ez segít ahhoz, hogy kontinensünkön megőrizhető legyen a béke, biztonság, igazságosság és a stabilitás. Mindezt veszélybe sodorhatja ez a képtelen elgondolás" - jajdult föl egy baloldali szervezet, miután a volt miniszterelnök, Orbán Viktor egy rádióinterjúban arra kérte hazánk polgárait: vásárláskor magyar terméket válasszanak.
"Ezek szerint ha valaki kínai zokni helyett magyar zoknit vesz, akkor meginog az európai béke" - értelmezte a baloldali sajtóközleményt Hende Csaba. A Hajrá Magyarország! mozgalom szervezője a Heti Válasznak elmondta: Nagybákay Antal, a Lelkiismeret Mozgalom egyik tagja ajánlotta az ötletet a Hajrá Magyarország! szervezőinek, akik ezután egy felhívást is közzétettek A vonalkód 599: Magyar ország, magyar áruk címmel. "Az utóbbi időben munkahelyek megszűnéséről hallhattunk. Számos nagyvállalat vonult ki a magyar piacról. A Magyarországon termelt vagy csomagolt áruk magyar munkahelyekről származnak, magyar családoknak adnak megélhetést. Elegendő a vonalkód alatti számot megnézni. Ha 599-essel kezdődik, akkor azt Magyarországon állították elő, legalábbis itt csomagolták. Vedd és védd a magyart!" - írták közleményükben, melyet az 1844-es osztrák szellemnek megfelelően 2003-ban is "cenzúrázott" a média.
A Magyar Áruk Klubja (MÁK) Egyesületet még 1995-ben alapította néhány magánszemély abból a felismerésből, hogy ha a hazai fogyasztó magyar termékeket vásárol, akkor az kihat azok minőségének és küllemének javulására, sőt hosszú távon munkahelyteremtéshez is vezethet. Ez a szervezet indította útnak a Hajrá, Hazai! elnevezésű kezdeményezést, tudtuk meg az elnöktől, Weinreich Lászlótól. Ez utóbbi már nemcsak az árukkal, hanem a kulturális és sporteredményekkel is foglalkozik.
Hazánkban már 1967-ben hangot kapott e gondolat a Kiváló Áruk Fóruma (KÁF) révén. A rendszerváltozásig több ezer termék viselhette e jelzést, s ma még mindig az egyik leggyakoribb minőségjelek között tartja számon a fogyasztó. Ausztriában jókora késéssel, csak a 70-es években indult a "Ja zu A!", azaz "Igen az A-ra, az osztrákra!" mozgalom. Lényege: Ausztriában a hazai termékek nagy hányadát a nemzeti zászlóból képzett "A" betűvel jelölik meg, tudatva, hogy az a honi ipar terméke. Külön eljárásban pályázhatnak a termelők az "arany" A jelzésre. Nagy eredményt értek el: az osztrák EU-csatlakozás után 10-15 százaléknyi piacot mentett meg ez az erőfeszítés.
A Magyar Áruk Klubja megpróbálta tisztázni, mi a magyar termék. "Számos meghatározással találkozhatunk - mondja Weinreich László. - Az egyik szerint az az áru, amelyet teljes egészében Magyarországon termeltek, termesztettek, tenyésztettek, melynek előállításához felhasznált import aránya nem haladja meg az ár 49 százalékát. Magyar az a cég, amely 90 százalékban magyar munkavállalókat foglalkoztat. Létezik még a tulajdonosi szemléletű meghatározás is: az számít magyar árunak, amit magyar tulajdonú vállalkozás állít elő. A MÁK elnöke szerint azonban e gondolat gyakorlati értéke csekély. Az egyesület Hajrá, Hazai! programja ezért már az EU-csatlakozással összefüggően úgy gondolja: hazai terméknek tekinthetjük azt, amelyben magyar munkaerő tárgyiasul, vagyis előállításakor hazai munkás működött közre.
A védegyleti szellem sokszor tört felszínre 1990 óta. A "Hazai termék - hazai munkahely" mozgalom is néhány magánszemély kezdeményezése volt, de hamar magáénak mondta a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) is. Célja "a hazai ipari termékek és szolgáltatások, szellemi eredmények és kulturális alkotások védelme, piacra juttatásának elősegítése" - jelezték akkor. A H+H Alapítvány tevékeny évei éppen a Horn-kormány időszakára estek. Ügyvezető elnöke ekkor Járosi Márton energetikus, társelnöke Surján László országgyűlési képviselő és Széles Gábor, a Magyar Gyáriparosok Szövetségének elnöke volt.
Ugyancsak ebben az időszakban, a kilencvenes évek derekán Vásárolj magyarul! jelmondattal egy egyesület is megpróbálkozott a piacvédelemmel. Az írországi "Buy Irish!" mozgalomból vették a mintát. Éveken át a baloldali pártok is felkarolták, s a magánakcióból állami támogatottságú szerveződés lett. Ma is működik - tudtuk meg Bakos Zoltántól, az egykori alapítók egyikétől. A kezdeményezők között volt a Magyar Áruk Klubja is, az egyesület és Weinreich azonban úgy látja: a Vásárolj magyarul! nem érte el azt a sikert, amely az alapításkor a "levegőben volt".
A kilencvenes évek közepén működött az ITDH által életre hívott Rendszeresen Ellenőrzött Kiváló Magyar Termék minősítőrendszer, de sajnos csak alig tucatnyi áru került a látószögébe.
Magyar értelmiségiek álltak a Made in Hungary-stratégia kezdeményezése mögött 2000-ben. Bod Péter Ákos közgazdász a próbálkozásról - a földrész társadalmaiban megfigyelhető "csendes összeesküvésre" utalva - elmondta: "A nyugat-európai országok kereskedelmében jól megfigyelhető a hazai termékekhez való ragaszkodás. S mindez annak ellenére vagy azzal együtt van így, hogy óriási a termékválaszték, s törvények garantálják: a más tagországokból származó áruk a hazaival azonos elbánásban részesüljenek a hatóságok részéről az adózásban, a szabványok terén, a forgalomba hozatal szabályait illetően. A francia mégis leginkább a francia terméket választja azonos minőségi és árfeltételek esetén, a német önkormányzat is legszívesebben német vállalattól rendel árut." Bod szerint "üzletileg sem utolsó szempont, hogy a magyar munkát tartalmazó termék - főként ha az áru jellege jól köthető e tájhoz, a sajátos magyar kultúrához - valóban megmutathassa magát belföldön és külföldön egyaránt, semmint hogy "nevesincs" tömegáruként álljon a polcon. Az úgynevezett hungarikumok, mint amilyenek a tokaji borok vagy a herendi porcelánok, éppen ezért most már közös marketingeszközökkel is fellépnek a piacokon."
Díjak is ösztönzik a honi cégeket a jó áru előállítására. Az Agrármarketing Centrum a Kiváló Minőségű Magyar Élelmiszer címmel ismeri el azokat a vállalatokat, melynek "vezetősége elkötelezett a jó minőség iránt". Az Industorg nevű magáncég évente tizenöt árut jutalmaz Magyar Termék Nagydíjjal, s egyben ezek piacra jutását is segíti. Az egyik legrangosabb elismerés a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) évente kiosztott Innovációs Nagydíja, amelyet a szavatoltan magyar ötlet garantáltan hazai kivitelezéséért kaphatnak a kitüntetettek.
Molnár Pál írása, Heti Válasz, 2003. március 14.


***

Kódolt vonalak

Számokat idéz föl az elektronikus leolvasóban a vonal vastagsága. Eszerint azonosítják a termékeket. Az 1940-es évek végén kör alakú kódokkal kísérleteztek elsőként. A kör a hatvanas években egyenesedett ki, s lett vonalkód. A hetvenes években kereskedelmi célra alakítottak ki rendszert az Amerikai Egyesült Államokban Universal Product Code elnevezéssel. Földrészünkön 1977-ben vezették be az European Article Number rendszerét. Ma már Magyarországon is találkozunk ezzel. E kód 13 számjeggyé rendeződik, bár a vonalak száma ennél több: a leolvasó a vonalak és a köztük lévő szünetek szélességét érzékeli, s eszerint azonosítja a számot, illetve a terméket. Ha a leolvasás nem sikerül, a pénztárosnő a 13 szám beütésével is boldogulhat. A sorban elöl olvasható 599-es szám nem feltétlenül jelenti azt, hogy az áru hazánkban készült. Elképzelhető, hogy például Kínában gyártották, de a forgalmazó eleve az 599-es számot helyeztette el a vonalkódban, mert tudta: Magyarországon fogja forgalomba hozni. Elképzelhető az is, hogy a termék idehaza készült, de nem 599-essel kezdődik a vonalkódja, mert valamely világvállalat honi gyártósorán állt össze, és a vonalkód az óriáscég kódját viseli. Adódik, hogy egy-egy tőkés társasaság a vonalkód első nyolc számát levédi, és az egész földkerekségen eszerint terjeszti portékáit. Az 599-es mindenesetre országkód, az adott termék tehát valahogyan mindenképp kapcsolódik az adott államhoz, jelen esetben Magyarországhoz.