Vegyen húsz gramm emulgeáló szert (E 440), tegyen hozzá ugyanennyi természetes mézgát (E 410). Keverje össze, majd öntse nyakon egy kanálka ízfokozó glutamáttal (E 629). Kész a vacsorája, jó étvágyat!

Brüsszel nem éppen a kezdő csoportba tartozik az élelmiszer-összetevők szabályozásában. A gondot éppen a tucatnyi uniós jogszabály, a rendkívül bonyolult ügymenet okozza - ezt akarják most némileg egyszerűsíteni. Nem sokkal vagyunk a nem olyan régen kitört "vodkaháború" után, amelyben a döntéshozók az erős nedű összetevőin különböztek össze. A kompromisszum kidolgozásával megbízott Horst Schnellhardt német európai parlamenti képviselő azt javasolta: akkor kerülhessen vodka felirat a címkére, ha az ital gabonából, burgonyából vagy melaszból készült, azaz ne kelljen külön feltüntetni, ha cukornád vagy cukorrépa lenne az alapanyag. Egyéb összetevők esetén pedig a következő felirattal kell ellátni: "Vodka a következő összetevőkből: (felsorolás)." Ez utóbbiakat pedig a "vodka" szó betűinek kétharmadát elérő betűkkel kell jelezni.

Az Európai Parlamentben a minap elfogadott jelentések értelmében az engedélyezett összetevők listáját - immár nem kizárólag a vodka esetében - Brüsszel kezelné, a kockázatfelmérés pedig a pármai székhelyű Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) feladata lesz. Az új rendszer legkésőbb 2009-től működhetne. A listára való feljuttatás kérelmezőinek tudományos adatait öt éven át védenék, hogy ne romoljanak a versenypozícióik. Az engedélyezés feltétele: az adalékanyag ne legyen káros az egészségre, ne vezesse félre a fogyasztót, továbbá szükséges legyen az alkalmazása a gyártási folyamatban.

Betiltaná az Európai Parlament az adalékanyagok használatát a friss élelmiszereknél, és a bébiételeket sem lehetne édesítőkkel, színezékekkel "feljavítani". Ízfokozókat csak és kizárólag akkor lehetne alkalmazni, ha a kívánt hatás természetes fűszerekkel nem érhető el. Az aroma akkor kapna "természetes" megjelölést, ha összetevőinek legalább 95 százaléka ilyen eredetű.

Íme az E számok felosztása: 100-199 (színezékek), 200-299 (tartósítószerek), 300-399 (antioxidánsok, savanyúságot szabályozó anyagok), 400-499 (sűrítőanyagok, stabilizátorok, emulgeálószerek), 500-599 (savanyúságot szabályozó anyagok, csomósodást gátló anyagok), 600-699 (ízfokozók), 900-999 (egyéb), 1100-1599 (kiegészítő vegyületek).

Ízesebb, sűrűbb, színesebb: mit rejtenek az E számok?


Dodecil-gallát, tragantmézga, eritrozin, nátrium-o-fenil-fenolát... Ijesztő és megnyugtató az E számok hosszú listája. Nem jó ugyan látni, mennyi (gyakran egzotikus nevű) adalékot tömködhetnek az élelmiszerekbe - ám az már biztatóbb, hogy felhasználni csak az engedélyezett anyagokat lehet. És nem is akárhogy: több EU-irányelv igyekszik kordában tartani a csodaszerekkel való bűvészkedést.

Nem nehéz megérteni a gyártókat sem, amelyek azt szeretnék, hogy a polcokon minél színesebb-tartósabb ennivalók mosolyogjanak. Márpedig a több száz vegyülettel szinte bármit el lehet érni, elég ránézni a fő kategóriákra: sűrítőanyagok, ízfokozók, térfogatnövelő szerek, habzásgátlók, lisztkezelő szerek - és így tovább.

Némi vigaszt az nyújthat, hogy az EU-játékszabályok szerint adalékanyagot csak akkor lehet használni, ha "bizonyítható technológiai szükséglet áll fenn, és a cél nem érhető el más, gazdaságilag és technológiailag megvalósítható eszközökkel". Sőt, bizonyítani kell, hogy a felhasználás "a fogyasztó számára előnyt jelent". Talán ennél is fontosabb, hogy az unió megköveteli az összes élelmiszer-adalékanyag folyamatos megfigyelését, és - az új tudományos ismeretek fényében - ezek újraértékelését.

Sokan emlékeznek az egyik legelterjedtebb édesítőszer, az aszpartám körüli pánikra: a bolognai Ramazzini Alapítvány patkányokon végzett kísérletek alapján állította, hogy a szer rákkeltő. Az eredményeket az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) is átvizsgálta, és végül tudományos állásfoglalásban sietett megnyugtatni a közvéleményt. E szerint a rákkeltő hatás nem bizonyítható, és az eddigi kutatások még a megengedhető napi bevitel csökkentését sem indokolják (ez negyven mg/testtömeg kg, vagyis egy hatvankilós embernél 2400 mg, azaz napi százharmincnál is több édesítőtabletta).

Komolyan veszi az EFSA az engedélyezett adalékanyagok felülvizsgálatát is, az idén például a színezékek újraértékelése van soron. Nem véletlenül: ezek voltak az első, sokszor még a 70-es, 80-as években jóváhagyott adalékok. Azóta jó néhány tanulmány napvilágot látott, és ezek figyelembevételével hozzák meg az új "ítéleteket".

A bábeli zűrzavar kiküszöbölése és a fogyasztók egyértelműbb tájékoztatása: e kettős célt szolgálta az E-számok rendszerének kidolgozása, amelybe az Európai Közösség már az 1960-as években belevágott. A számozást Európán kívül is alkalmazzák, bár ritkán látni a csomagolásokon.

Szőcs László, Népszabadság


fidesz.hu