Mindez egy nemzetközi szakszervezeti tanácskozáson történt még az év elején, Németország nyugati felében. Bőven Őszöd és a megszorító csomag meghirdetése után jártunk. A meghatározó magyarországi szakszervezet képviselője felszólalásában a munkabéke hazai előnyeit ecsetelte. A legjobban állítólag egy nálunk is érdekelt multi meghívott vezetője nevetett; igaz, ő végig és önfeledten.

Munkabéke Magyarországon. Vécéből kiparancsolt pénztárosnő a Tescónál, világos, mit tekereg munkaidőben a magánügyei után. Utcára tett szakszervezeti vezető a Suzukinál, jogos, szervezkedett, nem munkahelyen az ilyen embernek a helye. Több száz embert alkalmazó cégeknél nincs kollektív szerződés. Na és? Egyenként biztosan jobban alkudnak meg. Munkavédelmi ruha, ugyan kérem, nem a svéd szocializmusban vagyunk. Szakszervezeti stop a Hankooknál, a munkások berendelése augusztus 20-án? Mindent mégsem lehet megoldani, ráadásul ne feledjük az elmúlt másfél évtized magyar szakszervezeti diadalát: december 24-én délután nem kell dolgozni.

Ne legyünk igazságtalanok. Magyarországon egy éve a szakszervezeti vezetők együtt vonultak a Fehér Ház elé sárga lapot mutatni a kormánynak. Többségükben az idén is utcára mentek - május elsején a Ligetig sétálni. A Gyurcsány-csomag azóta bővül és dübörög, a piros lap azonban máig késik.

Sárga lap - sárga szakszervezet? Nehezen elvethető kép, főleg annak fényében, hogy a MÁV szakszervezeti vezetői havi 600-700 ezer forintos fizetést alkudtak ki. No nem a vasutasoknak, akiket képviselnek. Maguknak.

Bármily meglepő, itt nem a pénzt, titkárnőt és paripát sajnálom a munkásérdekeket napi 24 órában védő funkcionáriusoktól. Az a gond, hogy a szakszervezeti vezérek megélhetését azok biztosítják, akik ellen harcolniuk kellene.

Mindez a munkára és érdekvédelemre vonatkozó törvények alapján történik, s az csak hab a tortán, ha ezeket sem tartják be.

A rendszerváltás a szakszervezeti tagság alapvetően csak havi tagdíjba kerülő formalitás volt: a biztosnak tűnő megélhetésért, az üdülőért és a szociális támogatásért cserébe a melós elfeledkezett a politikáról és a bérharcról. A szakszervezet e kimondatlan alku ügyintézője volt. Ma a hat szakszervezeti szövetség többsége - messzemenő tisztelet a kivételnek - ugyanolyan ügyintézőként működik. Csakhogy nincs se üdülő, se biztos állás, viszont a politika és a bérharc az egyszerű halandónak továbbra is tabu, a vezetőség majd a fehérasztalnál elintézi az ügyeket.

Miért alakult ki ez a helyzet?

"Amikor az MSZP 1994-ben először kormányra került, szakszervezeti vezetőket ültetett be listáról a parlamenti frakcióba. Úgy vélem, ott ér véget az érdekképviselet, ahol a politika kezdődik. Nem lehet az ember egyszerre érdekvédő és politikus." Az idézet Gráf József jelenlegi szocialista agrárminisztertől származik. Ha nem lenne funkciója, Gráf úr nyilván így fogalmazott volna: a messze legnagyobb szakszervezeti szövetség, az MSZOSZ vezetői korrumpálódtak, segítséget nyújtottak a szakszervezeti vagyon elherdálásához, a munkások féken tartásához. Összejátszottak a magát szociáldemokratának nevező MSZP-vel. Az MSZOSZ 2001-ben a Hősök terén tüntetett a Fidesz-kormány ellen, majd a hatalomban lényegében semmit sem tett a kifogásolt munka törvénykönyve ellen. Aztán ciklusról ciklusra megkötötte alkuját az MSZP-vel, ezt tette 2006-ban is, s nem rúgta fel a megszorítások után sem.

Kedden a BKV dolgozói, miután hónapokig kutyába sem vették őket, talán sztrájkba lépnek. Biztosan lesz, aki a buszra reménytelenül várva szidni fogja őket. Nem lesz ez másképp akkor sem, ha ősszel az orvosok, a pedagógusok is így cselekszenek. Pedig kár dühösnek lenni: mindössze a jogaikért állnak ki. A dolgok változnak, ha ez megtörtént volna korábban is, máshol is, az életben nem lett volna kormány, amelyik megkísérelt volna ígéretei és népe ellen cselekedni. Ez nem a valóságtól elszakadt gondolat, a rendszer így működik.

Máté T. Gyula, Magyar Hírlap


fidesz.hu