- A parlament honlapján el lehet olvasni a törvénytervezetet. Ugyanakkor mintha a nagy csatározásokban ez az egyébként igen fontos téma elsikkadna.

- Így van; pedig ez ügyben hatvan aláíró levélben fordult a köztársaság elnökéhez a törvény elfogadása után, ám a levél lekéste az elnöki döntést. Hétfőn konferenciát tart ez a hatvan közéleti személy, és felelősségükre fogja figyelmeztetni a képviselőket, arra, hogy az állami vagyon kiárusítása alkotmányba ütközik. Ellenkezik az alkotmány szellemével, hogy a kormány, amelynek négy évre szól a mandátuma, áruba bocsássa az előző nemzedékek produktumait, a jövő nemzedékek örökségét.

- Itt van a gárdaügy, a Hankook-ügy, és még sorolhatnám. Újságban lehet sztrájktörőket toborozni. Közben egy törvényt nyújtottak be a parlamentnek; ki figyel oda? Lehet, hogy a képviselő urak sem pontosan értették, miről van itt szó?

- Elképzelhető. A magyar politikai életet oly mértékig elborítják a műbalhék, hogy észrevétlenül ment át itt egy olyan dolog, amelynek mindennél nagyobb a jelentősége. A nemzeti vagyon fölötti rendelkezés jogát, amely az alkotmány szerint a parlamenté, olyan részvénytársaságba viszik be, mely fölött kizárólag a kormányfő rendelkezik. És ha a kormányfő a barátját kinevezi az rt. élére, szevasz, nemzeti vagyon. Nem fogta föl az ország, mekkora a tét. Elsősorban közintézmények ingatlanjairól van szó.

- Tehát mindazon épületekről, amelyek felszabadulnak, ha mondjuk a kormányzati negyed létrejön.

- Úgy van. Bár ilyen épületeket e törvénytől függetlenül is eladogatnak. Magyarországon 1990 óta rendezetlen az állami vagyon sorsa, amely részben olyan ingatlanokból áll, amelyeket a közellátások, a közszolgáltatások biztosítására rendeltek - víziközművek, az energiaszolgáltatás nagy hálózatai, iskola-, kórházépületek -; részben pedig olyan vállalatok részvénytulajdonából, mint a Mol vagy az MVM, ahol aki a vállalattal rendelkezik, az a hazai piac fölött rendelkezik. Ha valaki ezt magántulajdonosként megszerezte, akkor vele nem tud senki versenyezni. Ez is törzsvagyon. A kettő eddig összekeveredett, hiszen a fő szempont az volt, hogyan lehet eladni az állam olyan tulajdonát, amelyet 1948 után, az államosítások idején erőszakkal vettek el magántulajdonosoktól. Csak közben ez a vagyon már elkelt - és egyre inkább stratégiai vállalatokat, és a közellátáshoz, gyógyításhoz, tanításhoz nélkülözhetetlen ingatlanokat adtak el. Ezt a folyamatot törvényesíti most a kormány.

- Több felelős kormányzati vezető elmondta, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda.

- Ha ezt miniszter mondja, akkor fel kell szólítani a lemondásra, hisz nyíltan szembehelyezkedett a köztársaság alkotmányával, melynek egyik paragrafusa kimondja a tulajdonformák egyenjogúságát. Mondjon le, ha nem képes az állam tulajdonosi feladatait ellátni. Valóban vannak tulajdonok, amelyeknek a versenygazdaságban a helyük, ezeket adja el az állam - jelzem, már nagyjából el is adta -, és vannak, amelyek más célt szolgálnak.

- Ha minden eladó, akkor én, az állampolgár is eladható vagyok?

- Ha cinikus lennék, azt mondanám, hogy az állampolgár fogyóeszköz, termelődik újra. Csakhogy sajnos a magyar állampolgár nem a kellő ütemben termelődik újra. És ha egyszer eladtuk vagyonunkat, amelyet nehezen, fáradságos munkával halmoztak föl elődeink, akkor ez visszafordíthatatlan. Pláne úgy, hogy nyomorba taszítja azokat a rétegeket, amelyek nem tudnak gondoskodni saját ellátásukról, akik rá vannak utalva a közszolgáltatásokra. És amikor magánkézbe kerül a társadalombiztosítás vagyona, az oktatás, a gyógyítás, vagy éppen a vízművek, villamos művek, akkor mindezek szolgáltatása egyúttal drágább is lesz.

- Nyakunkon az áramár liberalizálása, de egyelőre egy egyenes szót nem lehet hallani, mi lesz a nagy elosztóvállalattal. A hivatalos emberek azt mondják: a nemzeti megfontolás ellentétes a piaci filozófiával.

- Az 1990-es évek közepén a világkereskedelmi szervezet, a WTO hatalmas nyomást gyakorolt az Európai Unióra, hogy a közszolgáltatásokat adják el magántulajdonosoknak. Tudniillik a befektetésre váró pénztőke túltermelésével küzdő világpiacon óriási új piacot nyithatott, ha az egyes országok eladják a közszolgáltatásokat. Magyarország is vállalt ilyet; de az okosabb országok ezeket a kötelezettségeket csak módjával teljesítik. Mi most is a legjobb tanítvány szerepében tetszelgünk, s kapkodva, rossz áron értékesítjük a köztulajdont. Ráadásul ha egy gazdag ország privatizálja a közszolgáltatásait, számíthat arra, hogy a saját tőkései fogják ezeket megvásárolni; így legalább otthon adózó intézmény vagy üzletember lesz az új gazda.

- Netán még némi hazaszeretettel is bíró gazda.

- Így van. Nálunk szinte teljes egészében külföldi kézbe kerülnek ezek az ingatlanok és közszolgáltatások, ezeknek az üzleti vállalkozásoknak az adójából kevesebb marad itthon, és az ellenőrzés is lehetetlen fölöttük. Tehát nem ugyanaz, amikor Franciaország privatizál (bár nem privatizál), és Magyarország privatizál; amikor egyúttal búcsút is mondhat a nemzeti vagyonnak.

- Ráadásul még rosszabb pozícióban lennénk, mint a franciák, mert nálunk, ha hátrányos helyzet áll elő, nem lenne pénz a visszavásárlásra.

- Hát ez kizárt; és az unióban ez nagyon nehéz. Ha az Alkotmánybíróság tavasszal meg is semmisíti ezt a törvényt, addigra a kormány rengeteg ingatlant, közvagyont ad el magántulajdonosoknak. Ők pedig bármilyen bíróságon be fogják bizonyítani, hogy a törvény lehet érvénytelen, de az adásvételi szerződés érvényes, mert ez polgári jogi szerződés. Azaz akkor is elvész a nemzeti vagyon, ha az Alkotmánybíróság jövőre azt mondja, hogy érvénytelen a törvény. Tehát ha most nem sikerül meggyőznünk a képviselőket, hogy a törvényt vissza kell vonniuk, akkor visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el.

- De ha kötelezettséget vállalt Magyarország, ez alól ki lehet bújni?

- Ez diplomáciai kérdés. Valójában a közvagyon eladogatásával, a szolgáltatások szűkítésével egyszerűen egyensúlyba próbálják hozni az államháztartást. Ez az igazi indíték. Fantasztikus színjáték folyik. Az első felvonásban a miniszterelnök azt mondta: hűha, hatalmas az államadósság, eddig nem beszéltünk róla, talán még hazudtunk is ez ügyben, gyökeres változásra van szükség. Ha kiáll ezzel az ország elé, akkor nem figyelünk annyira oda, de miután titokban mondta, ezt mindenki megjegyezte, hatalmas tüntetések voltak: hazudik, nem hazudik... A második felvonásban reformokról beszéltek. Ezek fájdalmas reformok lesznek. A harmadikban kiderült, a reform nem reform, hanem az állami vagyon kiárusítása. Ekkor kezdődnek a tiltakozások, és ezekre a válasz egy olyan törvény, amely törvényesíti visszamenőleg is az állami vagyonvesztést.

- Tehát akkor az őszödi beszéd nem őszinteségbeszéd, hanem érzelmi előkészítése egy jogi aktusnak, amely szentesíti a kiárusítást?

- A politikában véletlen elszólások nincsenek. Hozzátartozik a stratégiához, amely felkészítette az országot arra: akkora a baj, hogy most aztán mindent eladunk.

- Az lett volna a jó, ha Medgyessy Péter elzavarása után előlép egy politikai garnitúra, és azt mondja: kérem, itt disznóságok történtek, mi lehet, hogy megbukunk, de mostantól két Bokros-csomagot szeretnénk az önök nyakába tenni?

- Ha akkor így szerepelnek, a kormány megbukik, nem nyeri meg a választást. Most ugyanez fog történni, amikor már mindent eladtak, és mindent ledugtak a torkunkon, Gyurcsány helyére félidőben ismét új játékost fognak pályára küldeni, aki harsogó szociális elkötelezettséggel, jó eséllyel nyerheti meg a 2010-es választást.

- Hajlamos voltam a civil mozgalmakat - amilyet ön is képvisel - tiszteletre méltó, de bogaras emberek lelkesült tevékenységének gondolni, és azt is hittem, a civil társadalom magától nő, mint a fű, elég erős lesz, hogy a piacosítást visszaszorítsa.

- De Magyarországon előbb lett kapitalizmus, csak aztán jogállam, előtte meg negyvenéves mélyszántás volt, s ebben a talajban civil fű magától nem terem. Sajnos, rettenetesen gyenge a hazai civil társadalom, és ezért lehet mindent megtenni velünk.

- Minden oldalról azt hallom, ennek itt vége. Nem pártszempontból kellene dönteni, de tud-e még egységesülni a nemzet?

- Attól félek, hogy jelen állapotában nem képes rá. A másik oldallal kapcsolatos előítéletek, gyűlölet és félelem oly mértékig besöpörte a pártok alá a magyar értelmiséget mindkét oldalon, hogy kevesen engedhetik meg maguknak a függetlenség luxusát.

Magyar Hírlap


fidesz.hu