A gazdasági szerkezet a fejlett világban a termeléstől a szolgáltatások felé mozdul el. A rendszerváltozás előtt gyakorlatilag mindenki tagja volt valamelyik szakszervezetnek. A gazdaság átalakulása miatt később sokan váltak munkanélkülivé, cégek szűntek meg, a kisebb-nagyobb új vállalkozásoknál pedig nem mindig alakult szakszervezet. Néhány nagy cég talpon maradt, ezekben hagyományosan működtek tovább az érdekképviseletek, igaz, taglétszámuk jelentősen csökkent.

A magyarországi dolgozók szervezettségét - vagyis azt, hogy hányan tartoznak valamelyik szakszervezethez - utoljára 2004-ben mérte föl a KSH. Akkor száz munkavállaló közül tizenhét volt érdek-képviseleti tag. Friss adat híján csak feltételezhető, hogy ma még kevesebben vannak. A nagy szakszervezetek, például a közlekedésiek, változatlanul viszik a prímet mind a taglétszám, mind pedig a harcosság terén. Nem először mutattak erőt a sztrájkfenyegetéssel föllépő BKV-s érdekképviseletek - legutóbbi akciójuk sikeres volt -, ahogy már többször vezettek sztrájkot a vasútnál, a villamosiparban vagy a repülőtéren működő szakszervezetek is. Az akcióhajlam általában a kormányzási ciklus nyugalmasabb időszakában éri el csúcspontját. Mint a statisztikák mutatják: a Horn-kormány megalakulása után három évvel, 1997-ben, összesen 37 megmozdulás volt. A Medgyessy-kormány idején, 2003-ban, már 42 alkalommal léptek föl a munkavállalók látványosan. Úgy tűnik, a drasztikusabb változásokra most is érzékenyen reagálnak a dolgozók, mert a második Gyurcsány-kormány megalakulásának évében, tavaly máris sok akciót hajtottak végre. A listán kilenc figyelmeztető sztrájk, három munkabeszüntetés és tizenkét tüntetés szerepel. Az idén is többször hívták föl magukra a nyilvánosság figyelmét a szakszervezetek, de az akciókról még nincs összesített adat. Valószínű, hogy - hacsak nem változik a folyamat - a következő két évben egyre több szakszervezeti megmozdulásról ad hírt a sajtó.

Választások előtt többször előfordul, hogy az induló pártok és a munkavállalói érdekképviseletek választási szövetségre lépnek. Az egyezség értelmében a dolgozók támogatják a párt jelöltjeit a választásokon, cserébe a párt megígéri, hogy ha kormányra jut, megoldást keres a dolgozók legégetőbb gondjaira. Ezt egyébként "illik" beleírni a kormányprogramba is - az érdemi számonkérés kockázata nélkül.

Szenvtelenül figyelő kutatók úgy látják: a szakszervezetek ma nincsenek általánosan jó állapotban. Sok erőt emészt föl a gazdaság rendkívül gyors változásaihoz való alkalmazkodás. Egyre kevesebb a hagyományos, termelő vagy szolgáltató cég, ehelyett sokan naponta változtatják profiljukat, az alkalmazotti létszámot. Megváltozott tehát a munkavállalói kör, a munkavállalás stílusa is. És a valós érdekvédelem esélye.

Egy bátor ember

Amikor Párma Zsolt két éve megalakította az esztergomi Suzuki gyárban a szakszervezetet, megfagyott körülötte a levegő. Áthelyezéssel akadályozták munkáját, majd írásbeli figyelmeztetést kapott. Amikor pedig - a gyár évtizedes mulasztását pótolva - kollégái munkavédelmi képviselőnek akarták választani, elbocsátották. Hosszú huzavona után Párma Zsolt, az Esztergomi Gépkocsigyártók Független Szakszervezetének elnöke végül jogerősen pert nyert cége ellen. A bíróság helyreállította az eltávolított tisztségviselő munkaviszonyát. A gyár azzal is próbálkozott, hogy egy televíziós nyilatkozata miatt felmondjon neki, de ezt a pert is elbukta.

A gyengét szeretik a nagy világcégek

Nem viselik a multik, ha munkavállalóik érdekvédelmi szervezetekbe tömörülnek. A rendszerváltás után nálunk letelepedő vállalatok sorra rúgták ki az üzemi tanács tagjait vagy a szakszervezetet alakítani próbálókat.

Az érdekérvényesítést akadályozandó úgynevezett "sárga", azaz a vezetőség megbízható embereiből álló szervezeteket hoztak létre. Így senki sem tiltakozott, amikor a bevásárlóközpont pénztárosa nem hagyhatta el helyét a műszak végéig, ha meghamisították a jelenléti íveket, ha a dolgozókat kamerákkal figyelték vagy nyilvánosan megalázták. Olykor a dolgozókkal fizettették ki a leltárhiányt, holott ezt a rendelkezések tiltják. A szabadságot jobbára önkényesen adták ki.

Mára a helyzet némiképp konszolidálódott, a szakszervezetek jelen vannak a multiknál is. Gond viszont, hogy a dolgozók nincsenek tisztában a jogaikkal, a szakszervezetek lehetőségeivel. Jogszabály-szigorításra is szükség van, mert a cégekre róható büntetés minimális, így sokszor kifizetődőbb fizetni, mint a szabályokat betartani.

Idézet az MSZOSZ alapokmányából

"A Szövetség kötelességének tekinti a munkavállalók szociális biztonságának megteremtéséért folytatott harcot; síkraszáll a munkavállalók jólétének emeléséért, a társadalmi esélyegyenlőség megteremtéséért, a munkavállalók jogainak fejlesztéséért és védelméért.

Fellép a kultúra egyetemes és nemzeti értékeinek védelméért, a szellemi-kulturális hagyományok és örökség megőrzéséért és terjesztéséért; küzd a társadalmi és politikai demokrácia értékeinek védelméért és fejlesztéséért."

Várkonyi Balázs, Baranya Róbert, Koczka István, Lázin Miklós András, Neumann Ottó, Niczky Emőke, Pintér Attila, Szajlai Csaba
Magyar Hírlap


fidesz.hu