Az 508 lengyel és litván munkavállaló körében elvégzett kérdőíves vizsgálat egyebek mellett azt mutatta ki, hogy a kelet-európaiakat sokszor heti 60 órát meghaladó munkaidőben dolgoztatják, a túlóradíjat azonban különböző levonások címén megtagadják tőlük, sőt gyakran a rendes munkaidőre járó, óránkénti 5,05 fontos (1900 forintos) törvényes minimálbért sem fizetik ki nekik.

A válaszadók 14 százaléka számolt be arról, hogy nem keresi meg a minimálbért sem. A TUC kimutatása szerint a minimálbérnél kevesebbet kereső kelet-európaiak aránya több mint a tízszerese a brit nemzetgazdasági átlagnak: országosan a foglalkoztatottak 1,3 százaléka keres kevesebbet a törvényes minimumnál. A jelentésben idézett esetek között szerepel az a beszámoló, amely szerint egy munkáltató 60 perc helyett 100 percnek számol egy-egy munkaórát, és amikor az alkalmazottak ezt kifogásolták, azt mondta: ilyen a bérelszámolást végző számítógépes program, amelyet nem tud módosítani.

A 27 oldalas TUC-jelentés szerint a munkaadók gyakran azzal érvelnek, hogy csak ilyen feltételekkel tudják a kelet-európaiak által betöltött, általában "marginális" állásokat egyáltalán fenntartani, magasabb bérek esetén ezek az állások nem is léteznének. A szakszervezeti szövetség szerint azonban ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak, mert a vizsgálatba bevont cégek könnyedén megfizethetnék rendesen is a bevándorló alkalmazottakat, vagyis "nem gazdaságossági kérdésről, hanem kizsákmányolásról van szó".

A TUC kimutatása szerint a legtöbbször bepanaszolt munkáltatók mindegyike erősen nyereséges; van olyan, amelyik évente 45 millió font (17 milliárd forint) profitot ér el. Ugyanezeknek a cégeknek az igazgatói évente 100-600 ezer font közötti fizetéseket visznek haza, áll a jelentésben. A felmérés szerint a kelet-európai EU-munkavállalók több mint a negyedének nincs írásos munkaszerződése, és általánosságban több mint a felük számolt be valamilyen alapvető munkahelyi problémáról.

Brendan Barber, a TUC főtitkára a vizsgálat eredményeit úgy kommentálta, hogy a bevándorló munkavállalókkal szembeni módszeres visszaélésről van szó, amely "újkori rabszolgatartással ér fel". A TUC - főleg a kelet-európaiakra tekintettel - a vizsgálat során tapasztaltaktól ösztönözve összeállított egy 40 oldalas tájékoztatót, amely részletes eligazítást ad a munkavállalóknak jogaikról, illetve a gyakorlati teendőkről nagy-britanniai munkavállalás esetén. Az angol nyelvű tájékoztató a www.tuc.org.uk/extras/workingintheuk.pdf honlapon is hozzáférhető.

Mindazonáltal nem a kedden közzétett TUC-jelentés az első, amely felhívja a figyelmet a Nagy-Britanniában dolgozó kelet-európaiakkal szembeni visszaélésekre. Tavasszal a BBC tévé sugárzott egy riportfilmet, amelynek kicsengése szerint kizsákmányoló emberkereskedelemmé fajult a kelet-európai EU-munkavállalók nagy-britanniai kiközvetítésének jelentős része, amelyre nem létező állásokért vagy embertelen szálláskörülményekért több száz fontot kizsaroló szervezők telepedtek rá, adósságcsapdába ejtve az áldozatokat.

Nem sokkal korábban az MTI-nek számolt be megpróbáltatásairól két magyar, akiket munkalehetőség ígéretével csalt ki egy kitelepült magyar "közvetítő" csoport Nagy-Britanniába. A beszámoló szerint az "állásközvetítők" a becsapottak nevében, helyi bankokban több ezer font összegű "vállalkozáskezdési" hiteleket vesznek fel, és ezt azonnal el is költik nagy értékű műszaki cikkekre - tévékre, számítógépekre, telefonokra. A társaság ezeket a cikkeket féláron elpasszolja a feketepiacon, a bevételből azonban a hitel tényleges felvevője általában semmit nem lát, mert azt mondják neki: még ő tartozik a kiutaztatásért, a szállásért és az ellátásért.

Nagy-Britannia a 2004-es EU-bővítés után azonnal megnyitotta munkapiacát az új kelet-európai tagállamok előtt, és azóta hivatalos becslések szerint több mint félmillióan érkeztek munkavállalás céljából az új EU-országokból; kétharmaduk lengyel.

MTI - fidesz.hu