Magyar embernek, ha azt hallja, hogy az ausztrálok valamit akarnak tenni e térség érceinek föltárása érdekében, szinte azonnal a tiszai ciánszennyeződés jut eszébe. Amit maga a Tisza megúszott ugyan, de sok hal nem úszott tovább.
Magyar embernek, ha az urán szót hallja, és eléggé idős, eszébe jut az a forradalmi ősz, amikor öntevékeny kórusok skandálták: "Azt kérdezik Pesten, Budán, hová lett a magyar urán!"
Innen kezdve két dolog lehetséges: az egyik, hogy semmit nem számít a környezet aktuális állapota, a másik, hogy ha már/még van, hová lesz a magyar urán.

Köztudott: az ausztrálok nem bányászkodni akarnak, hanem vegyi eljárással szeretnék különválasztani az uránt attól, ami nem az. Nem ismerjük az általuk kidolgozott és teljes joggal titokban tartott eljárást, de bizonyosra vehető, hogy a környezet károsodni fog, eddig még minden vegyi üzem termelt ártalmas anyagokat.

Egyelőre csak abban bízhatunk, hogy 2011 eléggé messze van. Például lesz közben egy választás, s a kampányban még az is kiderülhet, hogy nemcsak a föld feletti dolgok összessége tartozik a nemzeti vagyon fogalomköréhez, hanem az is, ami valamivel lejjebb van. Igaz, ami a földön és a föld felett van, az már jórészt külhoni kezekbe került.
Az uránnal mindig sok a gond. Emlékezhetünk: bajok voltak vele már akkor is, amikor nehezen találtunk olyan helyet az országban, ahol jól és sokáig tárolható a kitermelés, illetve a dúsítás mellékterméke.
Már most tudható, hogy a vegyészkedés során keletkező káros anyagokat nem tudják majd hová rakni.

Pécs és környéke, a Mecsek nem a vízbázisáról híresült el. Víz nélkül nincs vegyészkedés. Vajon tudják ezt az ausztrál befektetők?
És tudjuk-e, hogy a mindent elherdálni kész kormányzás mire vezet?
Épeszű ember nem kívánhatja az utcai háborúságot, nem volna jó, ha kiderülne, hogy ismét érvényes a spontán kórus szavalata, ami, emlékezhetünk rá, így szólt: "Azt kérdezik Pesten, Budán, hová lett a magyar urán!"

Apáti Miklós, Magyar Hírlap

fidesz.hu