A júliusi uborkaszezon legváratlanabb híre volt, hogy épp az a Kóka János hagyja ott - legkésőbb 2007 végével - a tárcáját, aki az SZDSZ elnökválasztási kampányában még a liberálisok érdekére hivatkozva érvelt a miniszteri szerepkör megtartása mellett. Külön pikantériát adott a bejelentésnek, hogy Kóka a lelépését szintén a szabad demokraták érdekével magyarázta, mondván: a közelgő népszavazás, valamint az európai parlamenti és a 2010-es országgyűlési választás sikeres teljesítéséhez "egész emberre lesz szükség a párt élén".

A Heti Válasz azonban úgy tudja, Kóka nem a félember-egész ember dilemmából akart kitörni a bejelentésével - egyszerűen nem volt maradása a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium élén. Minden feltétel adva volt ugyanis egy kontinensméretű botrányhoz: a tárca június-júliusban nem épp piackonform módon pöckölte ki az autópálya-ágazat egyik legnagyobb európai szereplőjét, a Brisa Auto-estradas de Portugal SA nevű céget az M5-ös autópálya leendő üzemeltetői, illetve a Pécsre tartó M6-M60-as gyorsforgalmi út továbbépítői közül.

Minden tény arra utal, hogy Kóka János minisztériuma nem mérte fel a Cseh- és Lengyelországban már jelen lévő társaság erejét: a Brisa egyik legbefolyásosabb vezetője, Joăo Bento két évig elnökölte a Díjas Autópályák, Hidak és Alagutak Koncessziós Társaságainak Európai Szövetségét (ASECAP), május óta pedig tiszteletbeli elnökösködik e húsz országot összefogó szakmai szervezetnél. Miként látni fogjuk, a Brisa - egy, a magyar kormányhoz címzett "küldemény" útján - lényegében mutyieljárássá nyilvánította az M5-öst üzemeltető AKA Alföld Koncessziós Autópálya Zrt. 40 százalékos állami csomagjának eladására tett kísérletet. És ezzel közvetve megüzente: Kóka János nem alkalmas arra, hogy menedzselje a magántőke bevonását igénylő autópálya-programokat.

Negyvenre hatvan?

Történetünk két hazai kulcscége a már emlegetett AKA Zrt. - itt a részvények 60 százalékát magánérdekeltségek birtokolják -, valamint a gazdasági miniszter közvetlen felügyelete alatt működő Állami Autópálya-kezelő (ÁAK) Zrt. Noha a két társaság rövidítése hasonló, az AKA "márkanév" ismertebb, hiszen jóval gyakrabban szerepel a botránykrónikákban. Emlékezetes: a ma már Röszkéig elérő M5-ösre 1996 és 2004 között csak Európa-csúcsnak számító díjakért engedték fel az autósokat. Nemrég pedig az Állami Számvevőszék szakértője, Báger Gusztáv helyezte negatív szövegkörnyezetbe az AKAsztrádaprojektet, kiemelvén: "a magánszektor dominanciája miatt a beruházás jelentős veszteséget okozott az államnak". A "magánszektoron" az osztrák Strabag és a francia Bouygues koalíciója értendő, mely társaságok - illetve elődjeik - kezdetben a teljes AKA-t tulajdonolták, ma azonban csak az rt. többségi csomagját ellenőrzik (lásd ábránkat és keretes írásunkat). A Medgyessy-kormány 2004 elején döntött úgy, hogy nem halogatja tovább az M5-ös bevonását a matricás rendszerbe. Ennek érdekében - az állami ÁAK-n keresztül - 21 milliárd forintért megvásárolta az AKA 40 százalékát, és vállalta, hogy 2030-ig minden esztendőben átutal egy ugyanekkora nagyságrendű summát az osztrák-francia eladóknak ("rendelkezésre állási díj" címén).

Lapunk nem talált olyan szakértőt, aki ne minősítené botrányosnak a Medgyessy-korszak M5-örökségét, egy pozitívumot azonban többen is megemlítenek: a magyar állam, pontosabban az Állami Autópálya-kezelő az AKA 40 százaléka mellé opciós jogot is kapott (2009-ig) a fennmaradó 60 százalékos részvénycsomag megvásárlására. Elvi esély tehát még van arra, hogy a kormány kiszabaduljon a Strabag-Bouygues kettős szorításából.

Bankok a sztrádaüzemben

Ilyen körülmények között aligha tűnhetett másnak, mint a ráció győzelmének, amikor idén év elején a gazdasági tárca bejelentette: az ÁAK - opciós jogával élve - kivásárolja az alapító tulajdonosokat, vagyis 100 százalékosra növeli részesedését az AKA Zrt.-ben. Kóka János minisztériuma és az elemzők egyaránt úgy számoltak: ha az állam ezután egyben értékesíti a piacon az alföldi autópályacéget, Magyarország 40-50 milliárd forintot - a 2030-ig tartó koncessziós időszak végéig pedig további tízmilliárdokat - nyerhet az ügyleten. Mielőtt azonban felszállt volna a füst, a GKM új stratégiát gyártott, ami éppen az ellenkezője volt az előbbi forgatókönyvnek: május végén az AKA 40 százalékos állami csomagját hirdette meg eladásra. (A hivatalos indoklás szerint azért kellett ilyen hirtelen váltani, mert félő volt, hogy az AKA-t idén már nem lehet egyben továbbadni. Ez esetben a cég 900 millió eurós hitelállománya a büdzsét terhelné - ami közel egy százalékponttal növeli a deficitet, és borítja a konvergenciaprogramot.)

Júniusban aztán befutott lapunkhoz az első vészjelzés: a szaktárca zártkörű(!) pályázat keretében - hazai meghívottak mellőzésével -, banki leányvállalatoknak akarja továbbszármaztatni az AKA 40 százalékát. Mindezt úgy, hogy a pénzintézetek nem fogadhatnak maguk mellé sztrádaüzemeltetésben jártas konzorciumi társakat vagy ipari befektetőket. A kiírásból két dologra lehetett következtetni: vagy megtanultak a bankok autópályacéget vezetni, vagy a többségi tulajdonos Strabag-Bouygues duónak tesznek baráti/strómani szolgálatot azzal, hogy egyeztetett árajánlattal lepik meg a magyar államot. (Utóbbi esetben a pénzintézetek szerepe lényegében annyi, hogy a lehető legminimálisabb értékűre "árazzák be" a 40 százalékos részvénycsomagot. Az osztrák-francia többségi tulajdonosoknak ezután csak élniük kell elővásárlási jogukkal, és potom ráfordítással 100 százalékos AKA-tulajdonossá válhatnak.)

Az élet a "beárazós" változatot igazolta; igaz, a zártkörű tender hat meghívottja közül csupán két banki leánycég volt hajlandó - az Index hírportál korábbi szóhasználatával - "mocskosul keveset" ajánlani, a többi végül nem pályázott. Másképpen: a nagy műgonddal kiválasztott pénzügyi befektetők kétharmada távolmaradásával jelezte Kóka Jánosnak, hogy ehhez a játékhoz a továbbiakban nem segédkezik. Ráadásul a két "bennragadt" ajánlattevő, a Bayern-Finanz GmbH és a Raiffeisen PPP GmbH közül az utóbbinál még a lóláb is kilógott: köztudomású, hogy az osztrák Raiffeisen-csoport közös ingatlanfejlesztő érdekeltséget működtet a Strabaggal (ezen együttműködés "lenyomata" Budapesten az Europark és az Asia Center).

Levélbombák

A négy renitens banki meghívott sakkja után a mattot végül a Brisa adta a GKM-nek. A portugál sztrádavállalat egyik vezetője még májusban tollba mondta a Reuters hírügynökségnek, hogy a magyarországi M5-projektet 1,2 milliárd euró értékűre becsüli, vagyis az AKA Zrt. 100 százaléka - figyelemmel a cég 900 millió eurós hitelállományára - akár 300 millió euróért, azaz 75-80 milliárd forintért is gazdát cserélhetne. Az állam által utóbb felkínált 40 százalékos cégdarab megvásárlására azonban hivatalos formában nem pályázott a Brisa, merthogy nem is pályázhatott. Senki nem hívta meg, hiszen - mint írtuk - autópálya-építő és -üzemeltető társaságoknak ezen a tenderen nem osztottak lapot, kizárólag pénzügyi befektetőknek.

Információink szerint a Brisa a pályázati határidő lejártát követően mégis elküldte nem hivatalos árajánlatát (ebben forint-tízmilliárdokkal többet kínált az AKA-részért, mint az érintett banki cégek) - igaz, nem az ÁAK-nak, a GKM-nek vagy a kancelláriának, hanem a kormánynak címezve. (Hogy kinél landolt a dokumentum, nem tudtuk meg a kormányszóvivői irodától.) A portugálok ezzel jelezték, hogy átlátnak a magyar szitán - pláne, hogy a GKM júniusban az M6-M60-as beruházásból is kirostálta őket, miközben a Strabag- Bouygues fémjelezte Mecsek Autópálya Konzorcium felkerülhetett a potenciális útépítők hármas listájára.

Úgy tudjuk, a Brisa-küldeményen túl mást is vitt a postás a kormánynak. A Pénzügyminisztérium egyik szakállamtitkára levélben bírálta meg az AKA-privatizáció GKM által erőltetett módozatát. Sőt, végül az Állami Autópálya-kezelő igazgatósága is a tender érvénytelenítése mellett tette le a voksát - miközben Kóka kabinetfőnöke, az ÁAK felügyelőbizottságában is tevékenykedő Kákosy Csaba tudomásunk szerint a végsőkig védte a védhetetlent.

Summa summarum: a gazdasági tárca legutóbbi AKA-ügyletét nem az MSZP pénztárnoki "tagozata" fúrta meg - pedig Eörsi Mátyás SZDSZfrakcióvezető nemrég a koalíciós társat hozta összefüggésbe bizonyos sztrádamilliárdokkal -, hanem maga a piac. Elkerülendő a Magyarország határain túlnyúló botrányt, a GKM - formai okokra hivatkozva - július 19-én sikertelennek nyilvánította a 40 százalékos AKA-csomag eladását célzó pályázatot. Aztán egy napra rá Kóka János bejelentette, hogy nincs is összenőve a miniszteri székkel.

hetivalasz.hu

fidesz.hu