Ebből aztán szokás szerint intézménybezárások, tömeges elbocsátások lettek. A rendszert módszeresen leépítették: elég itt csak a dioxin kimutatására is alkalmas, több milliárd forintért létrehozott csúcslaboratórium sorsát felidézni: mára teljesen elfelejtve, a munkaügyi hatóságok alá rendelve vegetál.

Sokan nem értették azt sem, miért éppen a főállatorvos nyilatkozik az emberek egészségét érintő élelmiszerbotrány kapcsán.

Az "átjárhatóság" ürügyén meghozott döntések következtében tetőzött a káosz. Az eredmény immár jól látható: a fogyasztó gyakorlatilag védtelen, nincs hónap, hogy valamilyen élelmiszerekkel összefüggő botrány ne derülne ki - ami kiderül, az viszont nagy valószínűséggel csak a jéghegy csúcsa. És még jó, ha kiderül - néhány szemfüles újságírónak köszönhetően legalább megtudhatjuk, hogy mérgeznek. Az állam ugyanis - ahogy most bebizonyosodott - elsősorban arra ügyel, nehogy felizgassuk magunkat.

Az élelmiszer-biztonságban járatos szakemberek évekkel ezelőtt megmondták: az uniós csatlakozás, a globalizálódó világ súlyos kihívásokat fog hozni. Gyurcsányék idei közigazgatási reformjai nemhogy a védekezőképességet fokozták volna, de rontottak a helyzeten, növelték a kiszolgáltatottságunkat. A biztonságos élelmiszer-ellátás a különféle üzleti körök, lobbik aknamunkája, a reformdüh következtében egymás ellen kijátszott szakhatóságok értelmetlen rivalizálása miatt került mélypontra.

2005-ben egy szakmai konszenzuson, megállapodásokon alapuló törvénytervezet került volna az Országgyűlés elé, ami rendezhette volna a szétzilálódó sorokat. Természetesen - ahogy ezt már megszokhattuk - a kutya sem volt kíváncsi rá a nagy modernizációs erőfeszítések közepette. Pedig csak át kellett volna gondolni a dolgokat, és főként a felelősség kérdéseit.

Mások élete ugyanis nem lehet játékszer, a "fasizmus" elleni folyamatos harc nem ad felmentést a közösséggel szembeni kötelességek elmulasztása miatt. A szociálliberális ethosz szerint a legfontosabb, legalapvetőbb jog, hogy az ember szabadon dönthessen, és ehhez rendelkezésére kell bocsátani a szükséges információkat.

A hatóság most azzal érvel: olyan kicsi koncentrációban volt jelen a szennyezés, hogy annak nincsenek - vélhetően - egészségügyi következményei. Akkor ezt kellett volna nyilvánosságra hozni. Hogy az állampolgár mérlegelhesse, vállalja-e a kockázatot, vagy nem.

Ehelyett afféle kéretlen gyámatyaként meghozták helyettünk a döntést. És ami a legfelháborítóbb: a botrány kirobbanása után sem kívánják nyilvánosságra hozni a szennyezéssel érintett termékek listáját, illetve a felhasználó cég nevét. Hiába: az üzlet az üzlet. Nehogy véletlenül kárt szenvedjen egy "vállalkozó". A rendszerváltozás után azt hittük: a csernobili katasztrófa idején történt állami elhallgatás, félrevezetés nem ismétlődhet meg. Mint annyi más reményünkben, ebben is csalatkoznunk kell.

Szarka Ágota, Magyar Nemzet


fidesz.hu