Szeretünk úgy gondolni hát a mentőszolgálatra, mint egy olyan szervezetre, amelyik - nem várt szükség esetén - a nap minden órájában, a hét minden napján a "rendelkezésünkre áll". Ez a tudat nyugalmunk egyik fontos összetevője. Illetve annak kellene lennie. Abba, hogy mégsem az, nem tudunk, nem akarunk, végső soron nem is szabad beletörődnünk.

Az egészségügy helyzetével kapcsolatban már annyira hozzászokhattunk a panaszos hangokhoz, hogy az lenne az igazán meglepő, ha elégedettségre okot adó hírek érkeznének. Pedig egy reformként bezengett átalakulás során abban sem lenne semmi különleges, hogy időnként biztató híreket kapunk.

Az Országos Mentőszolgálat botrányában nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszerváltás óta krízissel küszködő mentősök mélypontra jutottak. Az OMSZ-nél szeptember 1-jei hatállyal létszámfelvételi és pénzügyi zárlatot rendeltek el. A mentősök szakszervezetének képviselője szerint a hiány már eléri a négymilliárd forintot, így a gyorsan bejelentett kétmilliárdos kormányzati segély folyósítása ismét csak tűzoltásra, stílszerűen tüneti kezelésre lesz elég.

Ez az ügyeletes botrány is jelzi, hogy a reformdüh, amely egyebek között az egészségügyben tombol, a rendszer elszegényítését hozza magával. A létszámleépítésekből adódó megtakarítások nem tudják kompenzálni a forráskivonásokat, sőt még nagyobb gondokat idéznek elő, amelyek már nemcsak anyagiak, hanem pontosan mérhetők a hatékonyság romlásában is. Esetünkben emberéletekben. A semmit meg nem oldó intézkedések lázas kapkodásával ezt sikerült elérni. A mentőszolgálat kivéreztetése felkiáltójelként is felfogható: eddig, és ne tovább!

Ma mindent lehet, különösebb következmények nélkül. Például szigorú üzleti szemlélettel lehet működtetni egyes betegellátó intézményeket. Ne feledjük az egyetlen valóban tetten érhető kormányzatai célt: néhány év alatt 250 milliárd forintot akarnak kivonni az amúgy is súlyos beteg egészségügyből. Ezt is lehet, sőt egyenesen kívánatos a liberálisok által kormányzott tárca szerint. Az átszervezésektől, ha már belevágtak, mindenki azt várja, hogy működőképes struktúrákat alakítson ki. Értünk: egészségesekért és betegekért egyaránt. Ilyennek pedig egyelőre nyoma sincs a magyar egészségügyben.

A mentőautók ma még járnak. Szirénájuk hangja az önjelölt reformereknél süket fülekre talál.

Magyar Hírlap


fidesz.hu