Az ember szembesült a nyílt korrupció számtalan tiszabecsi változatával. Itt mindenki ismer mindenkit, a vámosok nem kekeckednek a nagy autóikon érkező magyar és ukrán legényekkel, a kiskatona elteszi a neki szánt összeget, csak a magamféle ember izzad a negyvenfokos hőségben, mert nem halad a sor.

Előttem senkitől nem kérdeztek semmit, a sietős legények gyorsan eltűntek, de ahogy elértem a sorompót, megszólalt az ukrán kiskatona:

- Kicsi papír van?
- Micsoda?!
- Kicsi papír van? - erősködött tovább.
- Nincs - nyugtattam meg.

Aztán hozott egy cetlit, amelyre felírtam a gépkocsi rendszámát. Száz méter után egy másik kiskatona elvette a kicsi papírt. A vámnyilatkozatba beírtam, hogy van karikagyűrűm, nem viszek magammal sokszorosított irományokat, nincs atombombám, de ennek ellenére a joviális arcú vámos a legváratlanabb pillanatokban többször is feltette a kérdést:

- Gyógyszer van?
- Van - bólintottam mindannyiszor, és megmutattam a véralvadásgátlót.
- Másféle gyógyszer nincs? - kérdezte sokat sejtetőn, de aztán lemondott a nagy fogás reményéről. Végre utunkra indultunk. Visk felé.

Magyar zászló Visk főterén

Nagyszőlősig ismerkedtünk a tájjal, találkoztunk a kárpátaljai vadkapitalizmus kinövéseivel, és tudomásul vettük, hogy egész Kárpátalja egy nagy kirakodóvásár. Az egykori Ugocsa vármegye székhelyén nem találtam egyetlen jelzőtáblát sem, így határtalan önbizalmam miatt csak nagy kerülővel érkeztünk meg Huszt határába. Onnan már látszottak a csodálatos szépségű Máramarosi-havasok.

Bustyaháza előtt jobbra fordultunk, átkeltünk az 1903-ban épített Vas-hídon, és megérkeztünk Visk főterére, ahol az ukrán zászló szomszédságában ott lobogott méltóságteljesen a piros-fehér-zöld is. Érdekes, Budapesttől néhány száz kilométerrel keletebbre senkit nem zavar a magyar trikolór. A turulmadaras szobor miatt sem tiltakozik egyetlenegy atyafi sem; se Kovács Miklós, se Gajdos István hívei, márpedig a két rivális szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség vezetői - enyhén szólva - nem egy tálból cseresznyéznek. A nemzet jelképei azonban mindenkinek egyformán kedvesek.

Szívem nagy örömére elmentünk Técsőre is. A hagyomány szerint a települést a Kárpátokon át bevonuló magyar őseink nekik "teccő" helyen alapították. Neve a régi magyar Técs személynév kicsinyítő képzős változatából származik. A település királyi koronaváros lett. Jelentőségéből nem veszített azóta sem. A történelem során többször is bizonyítania kellett, hogy nemcsak kereskedelmileg, hanem a határok, a nemzet védelmében is fontos szerepet tölt be.

A técsői református parókia udvarán piros-fehér-zöld zászló hirdeti, hogy ma is élnek magyarok az egykori koronavárosban.

- Egy nap ismeretlen ember jelent meg a parókián, azt kérte, vegyem le a lobogót. Azt válaszoltam, ez magánterület, és olyan zászlót húzok fel, amelyet én szeretek. Elment, azóta senki nem emelte fel a szavát az ellen, hogy Técsőn magyar zászló leng - mondta László Károly, a helyi református gyülekezet lelkipásztora.

Árva szórványmagyarok

- Nagypaládról érkeztem Técsőre ezelőtt tizenöt évvel - emlékezett a kezdetekre a tiszteletes, és már beszélgetésünk kezdetén leszögezte: a történelmi egyházak missziós feladatot teljesítenek a Rahóig és Tiszabogdányig terjedő szórványterületen.

Három gyülekezetben - Bocskón, Aknaszlatinán és Rahón - magyar nyelven konfirmálnak a fiatalok, ahogy magyar nyelvű az esketés, a temetés és a keresztelés, de évről évre egyre nehezebb: mind többen mennek távoli országokba szerencsét próbálni, és mind kevesebben vallják magukat magyarnak. Ezelőtt tizenöt évvel még tizenkét magyar orvos gyógyított a técsői járási kórházban, ma egy sincs, és azt is tudni kell, hogy tizennyolc tanár hagyta el a técsői Hollósy Simon Magyar Iskolát és a református gimnáziumot.

- Akik maradtak, azok nem a megalázóan alacsony bérért maradtak, hanem azért, mert sorsközösséget vállaltak az itt élő szórványmagyarsággal - mondja a tiszteletes.

Évről évre fogy a magyar. A técsői gyülekezetet 425-en hagyták el tizenöt esztendő alatt, de ez jellemző Kárpátalja többi, magyarok által is lakott településére.

- Egy kicsit sántít a mostani budapesti nemzetpolitika, és jelentősen megrövidültek a támogatások is. Az Orbán-kormány ideje alatt fel tudtuk újítani az iskola számítógép-állományát, mikrobuszokat vettünk, és ki kell mondani: többet foglalkoztak a határon túli magyar közösségek mindennapjaival, mint jelenleg - mondta a tiszteletes.

1993-ban letették a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum alapjait. A 2000-től működő intézményben ma 125 szórványmagyar diák tanulhat anyanyelvén. A szórványtelepüléseken tizenkét tanár és óvónő tanít, de félő, hogy az anyagi megbecsülés hiánya távozásra készteti majd őket. Restelkedve írom le, hogy egy kárpátaljai pedagógus 30-35 ezer forintnak megfelelő hrivnyát visz haza havonta. Ezért aztán senki nem csodálkozik azon, ha a kárpátaljai pedagógusok egy része vándorbotot vesz a kezébe, és máshol próbál szerencsét.

Újkori honfoglalás a végeken

Egyre többen fedezik fel Kárpátalja embereit, hegyeit, az ottani fenyveseket, a várakat és várromokat, a zúgó patakokat és a legmagyarabb folyó, a Tisza forrásvidékét. A Vereckei-hágónál tatai, szomódi, győri és dorogi nőkkel-férfiakkal énekeltük el a Himnuszt és a Szózatot. Magyar felségjelű gépkocsikkal találkoztunk az egykori Árpád-vonal elhagyatott bunkerének bejárata előtt, és magyarul köszöntöttük a Vásárosnaményból a Szinetéri-tóhoz látogató ismeretleneket. Kárpátalja népe közép-európai idő szerint él, ezzel is jelezve, hogy ők inkább tartoznak a nyugati régiókhoz, mint Kijevhez. A munkácsi római katolikus templom idős szolgája kérdésemre, hogy hány óra van, akkurátusan jelentette ki: közép-európai idő szerint 16 óra.

Őszidőben kiváltképpen szép Kárpátalja. El kell menni a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyásához, az Európa közepét jelző emlékoszlopnál el lehet csodálkozni azon, hogy milyen kicsi az Európai Unió. Tippelni is lehet arra, hogy mikor épül majd fel az első bevásárlóközpont a Tatár-hágónál; a multivilág megállíthatatlanul terjeszkedik. És ha majd ismét látogatható, érdemes lesz megnézni az aknaszlatinai sóbányát is.

A sok szemét ne riasszon el senkit, mert ezt már jól ismerjük Magyarországról. A kárpátaljai utakon tapasztalt közlekedési morálról se mondjunk szigorú ítéletet, ott is anyáznak, akárcsak Magyarországon, azzal a különbséggel, hogy ott ukrán nyelven küldenek el melegebb éghajlatra, és nem magyarul. És attól se lepődjön meg az utazó, ha Visk bejáratánál jó kétméteres szobor állja el az utat. Az egykori Szovjetunió utódállamaiban most is ott állnak mozdulatlanul a költők és az írók. Visknek Gorkij jutott.

Papp János? Magyar Hírlap


fidesz.hu