- A politikai szezon magyargárdázással indult. Amilyen komótosan reagáltak, úgy fest, meglepte önöket a felütés.

- A hülyeség mélységei, azok lepnek meg újra és újra. Egyrészt a Magyar Gárda alapítóié, másrészt a miniszterelnöké, aki ha nem vigyáz, könnyen az egészségügyi intézmények leépítésének legnagyobb áldozataként vonulhat be a történelembe. Mindenesetre elég nehezére esik az embernek ostobák és gazemberek vitájába belebocsátkozni.

- A verebek azt csiripelik, hogy a Fidesz elnökségi ülésén az egyik legkeményebb gárdaellenes véleményt képviselte. Pont Ön, a hírhedett radikális?

- Engem ez a jelző nem sért. Azt sem hiszem, hogy a gárdaügyben elfoglalt álláspontom miatt már ne lehetnék radikális. Nem az a radikális ugyanis, akinek nagy a szája, vagy aki, mint a viccbéli cigány vak lova, nekirohan a falnak.

- Hát ki?

- Aki következetesen képes végig gondolni az - adott esetben reménytelennek tűnő - helyzetből leggyorsabb, legmesszebb vezető kiutakat, amelyek a legritkább esetben járhatók be egy huszáros rohammal. Aki nem képes a saját politikai tetteinek következményeit mérlegelni, az alkalmatlan. Aki képes erre, de nem törődik a negatív következményekkel, az szélhámos. Aki szintén képes, és kívánja ezeket a következményeket, az gazember. Hogy Vona Gáborékra melyik igaz e három közül, azt rájuk bízom. A kormány viszont egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik.

- Talán a "köteles" Kövér sem mindig gondolta végig a következményeket.

- Nekem a 2002-es kampányban azt kellett volna mérlegelnem, hogy esetleg kiforgathatják a szavaimat, ami meg is történt, tehát óvatosabban kellett volna megfogalmazni ugyanazt, amit mondtam. Ehhez képest most vannak, akik egyértelműen nyilasokra, nácikra utaló vagy őket könnyen felidézhetővé tévő szimbólumokkal masíroznak. Tálcán kínálva a lehetőséget a baloldalnak, hogy róluk szóljon a következő kampány.

- A gárda alakulásával mindenesetre úgy látszik, egyértelműen megbukott az egy a tábor, egy a zászló gondolata.

- Dehogy. Senki nem gondolhatta komolyan, hogy az "egy a tábor, egy a zászló" elhangzása után mindenkinek a Fideszben a helye, aki ki nem állhatja Gyurcsányékat. Vannak, akikkel mindössze ennyi bennünk a közös. Csakhogy ők kevesen vannak: a Jobbik támogatottsága nem is mérhető. Látható: a gárda ügy sem róluk szól, hanem a Fideszről, a kormány érdekeinek megfelelően. Nagy segítség ez Gyurcsánynak: nem véletlen, hogy a Szent Korona, a gárda, vagy a homoszexuálisok kérdését igyekszik napirendre erőltetni mindenáron. Ideológiai ügyekben folyamatos provokációkkal próbálnak olyan reakciókat kiváltani, amelyekkel aztán riogatni lehet. Szándékaik szerint mind a radikális szavazók - akik szemében az ellenzék "tehetetlen" -‚ mind a balról érkező szavazók - akik fejében összemoshatók lennénk a szélsőségekkel - lemorzsolhatók a Fideszről. Ezek felfogására balról már ott az MDF, most a Jobbikot kell felépíteni, s a Fidesz—KDNP szövetség be lesz kerítve. Mindennek tetejébe meg kell osztani a polgári tábor értelmiségét, amely már többször bebizonyította, hogy maga is hajlamos a "radikalizmus versus mérsékeltség" gumicsontján rágódni. Addig sem arról szól a közélet, hogy az MSZP—SZDSZ-kormánynak semmilyen érvényes válasza nincs a mindennapi valóság gondjaira, sőt maga e gondok előidézője.

- Azért az SZDSZ-nek kijárna egy dicséret. Eörsi Mátyás a gárdaügyi nemzetközi sajtótájékoztatón jelentet te ki: nincs náci veszély.

- Az SZDSZ az a párt, amely érzelemből, érdek nélkül semmit sem tesz.

- Ez tehát a dicséret.

- Lehetne, de az önérdeket vagyok kénytelen hangsúlyozni. Egyrészt persze ötvenhat darab, fekete egyenruhába bújt szerencsétlen flótásról mint a fasiszta veszély megtestesítőiről beszélni, ahogy Gyurcsány tette, s minderre terepet biztosítani neki, amit meg az MDF-nek köszönhetünk, irgalmatlan "böszmeség". Az SZDSZ tehát nagy szolgálatot tett az országnak - ritka pillanat -‚ amikor kipukkasztotta Gyurcsány ás az MDF lufiját. Csakhogy az SZDSZ iránt bennem élő olthatatlan ellenszenv miatt kikívánkozik belőlem az is: annak, hogy Eörsi képen törölte miniszterelnökét, meg kell hogy legyen az indítéka az MSZP és az SZDSZ pillanatnyi viszonyában. Ők tudják, mire volt ez reváns. Dicshimnuszt tőlem ne várjanak azzal a párttal kapcsolatban, amely egyébként a legnagyobb felelősséget viseli az egész félresikerült rendszerváltásért.

- Félresikerült rendszerváltás? A végén még Für Lajosi magasságokba emelkedik, hogy ugyanis diktatúrával kellett volna leváltani a diktatúrát.

- Racionális vitának tartom. Nézzük meg, mennyire tekinthető demokráciának, ami ma itt van, máris más lesz a diktatúra jelentése. Az szerintem is gond, hogy nem zártuk ki a közéletből a korábbi elnyomókat.

- Az utóbb Fidesz-közelbe került Pozsgay Imre vagy Szűrös Mátyás aligha örült volna.

- Belekerültek volna a körbe olyanok is, akikkel szemben igazságtalan lett volna a döntés. De felmentette volna azokat, akik valóban nem követtek el semmit senki ellen, mondjuk egyszerű párttagok voltak, viszont a baloldal azóta is eljátszhatja, hogy tartaniuk kell a jobbosok számonkérőszékétől. Ez a mulasztás ezért óriási stratégiai hiba volt a polgári oldal részéről. De egyre inkább az az érzésem: hiába tetszelgünk mi nagy rendszerváltókként, az átmenet forgatókönyvén nagyjából 1985-ös a dátum.

- Itt-ott újabban Antall Józsefet is gyanúba keverik azzal, hogy része volt az összeesküvésnek. Hivatalos Fidesz- vonal ugye nem lesz ebből a teóriából?

- Nem. Ám tény, hogy az Antall-kormány hivatalba lépésekor pénzügyi összeomlás szélén táncolt az ország, ő pedig azzal követte el a stratégiai hibát, hogy megköszönte az előző garnitúrának, hogy - úgymond - rendben adták át az országot. Így aztán ment minden tovább abban a kerékvágásban, amelyben a kommunisták szerették volna: Gorenje-vásárlós titkosszolgálati akciókkal, a közvagyon KGB-s know-how alapján megszervezett széthordásával. Amely egyébként ma is folyik, épp az egészségbiztosítás környékén. Miközben pedig a gárda állítólagos veszélyein göbődünk, nagyon is valóságos emberek halnak meg a Gyurcsány-Kóka-Horváth Ágnes triász együttműködésének következtében. Mégiscsak világbotrány, hogy nyolc százalékkal emelkedett a csecsemőhalandóság tavaly óta, s hogy egyébként kezelhető szívbetegek halnak meg.

- Nem erős populizmus ezt egyértelműen Gyurcsányéknak tulajdonítani?

- Ha azt számolgatnám, hogy a repülőútjából hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni, az lenne. Itt kormányzati döntések következményét látjuk. Ha valaki átláthatatlanná teszi az egészségügyet, ha százmilliárdokat von el belőle, akkor a beteg nem jut időben kórházba, és nagyobb esélye van arra, hogy meghal. Ez ilyen szomorúan egyszerű.

- A Fideszen kiigazodni viszont nem az: novemberre állítólag elkészül a kormányprogram, de a hírek szerint titkos lesz. Miért nem hozzák nyilvánosságra?

- Sehol a világon nem fordul elő, hogy egy ellenzéki párt minden apropó nélkül kormányprogramot gyárt. Ilyen gyorsan változó feltételek mellett nem is lehet. A felkészülés persze folyamatos.

- Nincs apropó? Önök emlegetik folyton az előrehozott választások szükségességét. Nem ártana, ha a polgár tudná, mi a fideszes alternatíva.

- A választási kampány nem színházi évad, amelynek kezdetén mindig új repertoárral kell előállni. Aki a most rendelkezésére álló információkból nem tudja kikövetkeztetni, mit képvisel a Fidesz, nem minősül értelmiséginek. Kormányoztunk már. Egyértelmű, hogy szerintünk polgárinak csak olyan társadalom tekinthető, amelynek törzsét a saját lábán megállni képes, valódi döntési autonómiával bíró középosztály adja, amely képes ellensúlyozni az extra gazdag szűk kör határtalan önzését, s képes gondoskodni a szegényekről is. A szocialisták ezzel szemben dél-amerikai típusú társadalmat építenek, ahol egy szűk elit manipulálja a nincstelen tömeget a szűk középosztály folyamatos sanyargatása mellett. Egy társadalmat, amelyből hiányzik az önvédelmi reflex.

- Ha az önvédelmi reflexet hiányolja, örülnie kellene a gárda megalakulásának. Erre hivatkozva jöttek létre.

- Nem politikai célzatú médiaszerepléssel, hanem tisztességes érdekképviselettel lehetne újjáéleszteni az önvédelmi képességet. Fájdalmas látni, mennyire nem működik ez. A BKV-nál a sztrájk elmaradt, de hogy a pedagógusok, akiknek a torkát szintén reszelgetik a rozsdás késsel, vagy a vasutasok a sztrájktörésre való buzdítás hallatán nem álltak ki, hogy szolidaritási sztrájkot tartsanak, ez annak a jele, hogy működik az "oszd meg, és uralkodj" taktikája.

- Ha ezt látja, mégis hogy bízhat abban a Fidesz, hogy népszavazással kormányt buktathat?

- A sikeres népszavazás önmagában nem vált kormányt. Működőképes demokráciákban viszont egy politikai erő, ha elvesztette az emberek bizalmát, tudja, hogy neki is könnyebb visszaszerezni ezt, ha idejében lelép. Az ellenzéknek a népszavazás az utolsó alkotmányos lehetősége. A borsót persze továbbra is hányjuk majd a parlament falára, de a célhoz, amelyben az ország döntő hányada egyetért, hogy ugyanis Gyurcsánynak sürgősen melegebb éghajlatok felé kellene vennie az irányt, parlamenti eszközökkel már nem juthatunk közelebb. A nép kezében viszont maradnak még demokratikus eszközök.

- Mondjuk a sztrájk. Épp ön vázolta, mennyire nem működik. Tényleg úgy gondolja, hogy a nép már menne neki a parlamentnek kaszával, csak még kivárja a Fidesz által felkínált alkotmányos lehetőséget?

- Akárhogy is: nincs más választásunk. Ennek a kormánynak ugyanis minél hamarabb mennie kell. Nem csak azért, mert mindennap emberek életével játszik. Hanem mert nem lehet egy vállrándítással elintézni, hogy összeesküvés-szerű politikai akciókkal megtévesztették a választókat, s hogy bitorolják a hatalmat. Nem szabad belenyugodni, hogy bolhacirkuszt csináltak a demokráciából. Ezt a csorbát ki kell köszörülni: meg kell kérdezni a népet. Bethlen Gáborral szólva: egy országot nem lehet akarata ellenére fenntartani. Egy nép cselekvési szabadságának része az is, hogy az öngyilkosságnak ezt a furcsa, lassú, de fájdalmas módját válassza, amelyet Gyurcsányék ajánlanak neki. Csak tessék választani!

Stumpf András, Heti Válasz

fidesz.hu