Itt most egy fontos konferencia zajlott, mert az Európai Néppárt - mely az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adja - vezetői voltak együtt egyházi személyiségekkel. Tehát itt volt Pöttering úr, aki az Európai Néppárt frakcióját vezeti, Ernato Kiss, aki bennünket képvisel a Konventben és egyúttal a külügyi bizottság elnöke. Engem pedig mint az Európai Néppárt alelnökét hívtak meg és kértek föl az előadás megtartására. Tehát ez több volt mint egy tudományos konferencia.
Akkor tulajdonképpen ez nevezhető egy néppárti találkozónak is?
Hát lehet egy olyan egyházak által - a lengyel katolikus egyház által - szervezett, de néppárti politikusokat is bevonó tanácskozásnak minősíteni. A végén el is fogadtak egy zárónyilatkozatot, amit sajnos nem tudtam megvárni, mert a Gniezno-ból elég nehézkes visszajutni Budapestre, a poznani repülő érdekében korábban el kellet jönnöm. Sokmindenről esett szó, esett szó a kibővítésről, esett szó Európa jövőjéről és eset szó konkrétan arról a témáról is amit ön a kérdésében érintett. Tájékoztattam az egybegyűlteket a Fidesz - Magyar Polgári Párt által a készülő európai alkotmányhoz beadott módosító indítványokról, illetve szövegjavaslatokról. Ezek közül az egyik a kisebbségi ügyeket érintette. Ez most a beszélgetésünk szempontjából másodlagos, csak annyit jegyeznék meg, hogy a kisebbségeknek kellő súlyt szeretnénk adni az európai alkotmányban, ez érdeke magyar nemzetnek. Másfelől beadtunk olyan beadványt, amely valóban azt mondja, hogy Európa keresztény gyökérzetű kultúra. Az Eu - nak ezt az örökséget büszkén kell vállalnia és el is kellene magát köteleznie emellett az örökség mellet.
De ugyanakkor nem zárják ki az egyéb vallásúakat sem, tehát muzulmánokat, zsidókat, vagy bármilyen más felekezetűeket?
Nem erről van szó. Természetesen, ha valami keresztény gyökérzetű, nem jelenti azt, hogy ellenségesen viselkedne aziránt, ami tőle különbözik. De ettől, ami tény, a tényeket, amelyek nyilvánvalók nem érdemes elfednünk és a tény az, hogy Európa mióta létezik keresztény gyökerekből sarjad ki és a keresztény kultúra mind a mai napig a meghatározó kulturális háttere, a társadalmi-gazdasági és politikai életnek is szerte Európában, a naptárunktól kezdve, a szokásainkon keresztül, a számunkra fontos értékekig.
Ha ezt valamilyen módon rögzítenénk az egy szellemi muníció lenne, vagy pedig ennek gyakorlati kifejeződése is valamilyen szinten?
Nézze, ez attól függ, hogy az alkotmányban, hol és melyik részében rögzítik, erről most még vita zajlik. Ami fontos, az az, hogy Európa nagy részében a hagyományos nemzeti- keresztény- családi értékeket támogatók vannak jelentős többségben. Nem véletlen, hogy az Európai Parlamentben is az Európai Néppárt a legnagyobb frakció. Ilyen körülmények között ezt a hitbéli és kultúrabéli örökséget, mindenképpen nevesítenünk kell ebben az alkotmányban. Mi ezt természetes gondolatnak tartjuk, nem is értjük, hogy egyáltalán milyen komoly érvek lennének felhozhatók ez ellen. De hát természetesen, mint ahogy maga a keresztény vallás sem, ilyen alkotmányos megfogalmazás nem jelentene sem kényszert, sem erőszakot senkin. Tehát, nem tennénk kötelezővé a keresztény értéket, de a készülő alkotmány mindenképpen rögzítené, mint fontos megőrzendő értéket. Sőt, jó lenne, ha ez a megfogalmazás magukra az egyházakra is kiterjedne, mert azokat az intézményeket, amelyek két évezred óta szolgálják az európai nemzeteket, kellő megbecsüléssel érdemes említenünk és talán kijár nekik, hogy az alkotmány szövege kitérjen rájuk, mint megóvandó fönntartandó intézményekre.